Jól előkészített, megfontolt intézkedések sorozata, a társadalom egészségi állapotát javító, több ágazatban érvényesített kormányzati politika, forrásteremtés - ha másként nem megy, akkor a gyógyszerpiaci szabad verseny korlátozásával -, az alapellátás és a biztosítói funkciók megerősítése...hogy csak a legfontosabb gondolatokat említsük Hegedűs Gyulával, az LMP képviselőjelöltjével készített interjúnkból. - Milyen intézkedéseket tartana most a legfontosabbnak az egészségügy helyzetének javításában? - Mivel fiatal párt vagyunk, programunk összeállításakor a rendelkezésre álló információkból indultunk ki. A Lehet Más a Politika teljesen új szemlélettel jelent meg a politikai színtéren - mi a fenntartható társadalom kialakítását tűztük ki célul. Ebből számos dolog következik, így az egészségüggyel kapcsolatos szemléletünk is más. Kezdeném ott, hogy az ökoszisztéma és a társadalom kapcsolata döntően befolyásolja egy társadalom egészségi állapotát. A legújabb kutatások szerint maga az egészségügy akár 30-35%-ban felelős lehet egy társadalom egészségi állapotáért, az okok kétharmad része pedig társadalmi, környezeti, genetikai tényezőkre vezethető vissza. Mivel ez egy ökopolitikai irányultságú párt, egészségügyi programunk is nagyon erős, mert a kormányzat egészére vonatkozik, ami az egészséget érintő problémákat is megcélozza. Közismert, hogy igen rossz népegészségügyi mutatókkal rendelkezünk - halálozási mutatók, várható élettartam, daganatos betegségek terén elsők vagyunk Európában, a szív-érrendszeri megbetegedések, a tüdőtumor tekintetében a 2. helyezettet 25% "előzzük meg" -, amelyek mind környezeti tényezőkkel függnek össze. Ha a környezeti intézkedések komolyak, és nem fulladnak kudarcba, ahogy az elmúlt évtizedekben mindvégig, akkor nagyon nagy nyereséget lehet elérni. A kudarcok oka eddig általában az volt, hogy az egészség kérdése szinte kizárólag az egészségügyi ágazat feladatkörébe tartozott, holott ez komplex feladat. Például az élelmiszerbiztonság döntően befolyásolja az egészségi állapotokat, ami összefügg a vidékfejlesztéssel, mezőgazdasági programokkal, kereskedelmi szabályozással. A másik kiindulópontunk, hogy a fenntartható társadalomban minden alrendszernek szintén fenntarthatónak kell lennie mind pénzügyileg, mind a környezettel való kapcsolat szempontjából. Tehát komplex kormányzati folyamatok elindításával kezdenénk. Másrészt meg kell határozni az egészségügyi rendszer feladatát és céljait. Szerintünk az a cél, hogy a társadalmi konszenzussal megállapított keretből a maximális egészségnyereséget hozzuk ki. Ebből sok minden következik: például az, hogy az egészségügyi rendszernek átláthatónak és hatékonynak kell lennie. - Milyen elképzeléseik vannak az egészségügy olyan égető problémáinak terén, mint például a munkaerőhiány? - A rendszernek többek között képesnek kell lennie a munkaerő megtartására is. Az elvándorlás legfőbb okai a rossz munkakörülmények és az alacsonyak bérek. Az intézményrendszer átalakításával kapcsolatos elképzeléseink a munkakörülmények javítását célozzák. A béreket mindenképpen rendezni kell, mert túl nagy a bérfeszültség, illetve tarthatatlan, hogy egy szakvizsga előtt álló orvos ügyelettel együtt nettó 90 000 forintot visz haza. A hazai orvosbéreket nyolc év alatt az egy főre jutó GDP 3%-a körüli szintre kell emelni a hálapénz és a gyógyszergyári szponzoráció visszaszorítása mellett. Rövid távon csak az a megoldás adódik, hogy pumpálni kell a pénzt az egészségügybe. Az elmúlt ciklusban 250 milliárdot vettek ki ebből a rendszerből, amit vissza kell tenni, de ezt össze kell kapcsolni a rendszer hatékonyságának javításával. - Mit tennének a rendszer hatékonyságának javítása érdekében? - Vannak hatékonysági tartalékok az egészségügyi rendszerben, ilyen a humán erőforrással való gazdálkodás, vagy a gyógyszerpiac újragondolása. Egyszerre van orvoshiány és közben pazarlóan bánunk az orvos munkaidejével; mindehhez hozzájön az, hogy az alapellátás nem képes a feladatait ellátni. Az alapellátást meg kell erősíteni: megfelelő szakképzettség és gyakorlat mellett a szakdolgozói kompetenciát meg kell növelni, ugyanígy a háziorvosi kompetenciát is. Így több feladat ellátására válhat képessé a háziorvosi team, több lakost tud felvállalni, mondjuk nem ezerötszázat, hanem háromezret. Ez már kiindulópontja lehet az alapellátás fejlődésének, a bérek tekintetében való előrelépésnek, a háziorvoshiány megszűnésének. Az alapellátási rendszer változtatása, fejlesztése nem történhet egyik napról a másikra. Egy ilyen rendszer nem képes elviselni sem a hirtelen fiskális, sem a szabályozási váltásokat, a gyors intézkedéssorozattal a folyamatokat, kapcsolódási rendszereket nagyon könnyen szét lehet zilálni. Vagyis mi úgy gondoljuk, hogy ki kell dolgozni ezt a szisztémát, felkínálni az ösztönzéseket a háziorvosoknak, és egyre többen fognak élni vele. - Milyen más, kulcsfontosságú beavatkozásokra lenne még szükség? - Meg akarjuk erősíteni a biztosítói funkciókat. 2008-ban úgy döntött a társadalom, hogy egy biztosítói rendszer legyen, viszont ez az egy biztosító nagyon nehézkesen tud eleget tenni a feladatainak - úgy mint fogyasztóvédelem, szolgáltatásvásárlás, hatékonyságkontroll, optimális, hatékony allokáció stb. Mi úgy gondoljuk, hogy két nagyon fontos ponton lehet javítani: egyrészt a protokollmeghatározás, másrészt az egészségbiztosítási felügyelet megerősítése és területi elven történő kiterjesztése révén. A protokollokkal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy nem azonos azokkal, amelyek eddig készültek. A biztosítói szempontból készülő protokollok közül az alternatív betegutak összehasonlítása alapján a leghatékonyabb, esetleg a legköltséghatékonyabb megoldást kell kiválasztani. Az egészségbiztosítási felügyelet területi elven történő kiterjesztésére azért van szükség, mert a forrásalllokáció nem lehet centralizált. Tehát arra van szükség, hogy helyileg, az adott régióban vagy megyében hozzanak döntéseket - a helyi igényeknek megfelelően - allokációs kérdésekben. - A pártok egészségpolitikai programjai alapján lát-e esélyt a pártok közötti megállapodásra? - Az egészségügyi rendszer átalakításában természetesen szükség van a pártok közötti megállapodásra a nemzeti érdekek mentén - az egészségügyre különösen igaz, hogy nem egy ciklusra szóló feladatokról van szó. Az átpolitizáltság miatt az egy cikluson túlnyúló programok mind elfelejtődnek. Az egészségügy ilyen átpolitizáltságának felszámolását ott kellene kezdeni, hogy kialakítunk egy víziót arról, milyen egészségügyet szeretnénk, és meghatározzuk a részleteket. Mi az ökoszisztémához harmonikusan illeszkedő, fenntartható rendszerben, fenntartható egészségügyben gondolkodunk, ami az emberek számára elősegíti egy élhető társadalmi környezet kialakítását, és ami hatékonyan, optimálisan működik. De vannak más társadalompolitikai célok is, amelyek egy baloldali vagy jobboldali párt számára fontosabbak lehetnek. Egy liberális párt például mondhatja azt, hogy az elsődleges cél az, hogy az egészségügyben is liberális piac legyen. A mi álláspontunk szerint ezen a piacon nincsenek meg a feltételei a szabad piacnak, így a liberalizálás rontja a rendszer hatékonyságát. Például a gyógyszerpiac esetében - ami egy nagyon neuralgikus pont - az a gond ezzel a szemlélettel, hogy a vásárlói funkciók szétestek. Más választ, más fizet és más fogyaszt. Másként fogalmazva, aki választ, az csak félig informált, aki fizet, az csak félig fizet (felét a TB, felét a beteg), és aki fogyaszt, az is csak félig fogyaszt, mert a betegek sem veszik be az előírásnak megfelelően a gyógyszert. Tehát ilyen körülmények között a termékversenynek az orvosi rendelőben vagy a patikában nincs helye, mert ez nem eredményez ár- vagy minőségi versenyt. A szabadpiaci versenyt csak odáig érdemes behozni a rendszerbe, ahol a három tényezőből legalább kettő jelen van, tehát az informáltság és a fizetés - ez pedig kormányzati döntéshozók vagy a nemzeti biztosító szintjére teljesül. Ezen a szinten van olyan alkupozíció, hogy valóban el lehet érni egy árversenyt. Van rá nemzetközi példa, hogy így működik egy ország gyógyszerpiaca, és nagyon jó áralkukat lehet elérni, így nagyon alacsony költséggel működik a gyógyszerrendszer. Ez azért is fontos kérdés, mert ha másként nem hozható pénz az egészségügybe, akkor el kell gondolkozni olyan gyógyszerpiaci lépéseken, amivel nagyon sok forrást fel lehet szabadítani, viszont erősen korlátozza a szabad piacot - ezt meg lehet csinálni, társadalmi döntés kérdése. Ha a piacot tartjuk fontosabbnak e téren, akkor viszont máshonnét kell a pénzt előteremteni az egészségügy számára. - Lát-e esélyt arra, hogy egy ilyen gyógyszerpiaci lépés esetén a pártok között konszenzus jöjjön létre? - Nem hiszem, a korrupció olyannyira átszövi ezeket a problémákat, hogy szinte kizárt. Ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha van egy olyan erő, amelyik következetesen, állandóan, mindenkinek a gazdasági befolyásától mentesen akar dolgozni. Csak így lehet olyan döntéseket hozni, amelyeket ezek az érdekek nem befolyásolnak. - A részletkérdésekben, megoldásokban lát-e esélyt a pártok közötti konszenzusra? - Van erre esély, a különböző pártok szakértői sok tekintetben képesek szót érteni egymással mint szakemberek, és a főbb kérdésekben meg tudunk állapodni. Még azt is el tudom képzelni - mivel minden párt azt mondja, hogy erre szükség lenne -, hogy egy olyan megállapodást kössünk, amely több cikluson átívelő programokat is lehetővé tesz. Így a választások előtt egy dologban máris szót értünk: "Több pénzt és több embert az egészségügybe!". De mi ehhez azonnal hozzátesszük, hogy csak pénzt beletenni a rendszerbe, illetve csak embereket vinni a rendszerbe -ez önmagában kevés és tilos. Forrás: eLitMed.hu - JA.