Tartalékaik már nincsenek, így a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjét érzékenyen érintette a gyógyszerkassza újabb megkurtítása és az ágazatot irányító új szabályozások bevezetése. Mindez az IME egészségügyi szaklap és a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) csütörtöki konferenciájának szakmai kerekasztala mellett derült ki, ahol a szakemberek abban is egyetértettek, hogy az ágazati vezetőknek vállalniuk kell azt a politikai kockázatot, hogy a lakosság számára is drágábbak legyenek a gyógyszerek. Egyelőre azonban túl sok intézkedés történt egyszerre, amelyeknek mellékhatásaival úgy tűnik, nem foglalkoznak. A vaklicit például a gyógyszerellátás biztonságát is veszélyezteti. A gyógyszerkassza teljes összege 2011-ben 376 milliárd forint volt, ebből a gyártói befizetések 60 milliárdra rúgtak, jövőre ugyaninnen 30 milliárdra számítanak, igaz, a gyógyszerellátásra szánt büdzsé is alaposan leapadt, mindössze 198 milliárd forint jut bele. A pénzkivonás valamennyi ágazati szereplőt érzékenyen érinti. A kassza költésének 0,5 százalékra való, GDP arányos csökkentését nem tartotta ésszerűnek dr. Molnár Márk Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója sem, aki szerint a 250-300 milliárd forintos szint lenne a kívánatos, ám hozzátette azt is, a szereplőkkel kellene konszenzusra jutni a megfelelő mértékű volumen kitűzésében. A gyógyszerkassza GDP arányos költését tekintve Törökország és Mexikó mögött kullogunk, a javulás érdekében külső forrásokat kellene bevonni a rendszerbe, hiszen a drámai elvonások közép és hosszútávon egyaránt károsak lesznek az egészségügyre – figyelmeztetett Szabó László, Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (MAGYOSZ) alelnöke. Az ágazati irányítás újabb és újabb elvárásokat fogalmaz meg a piaci szereplőkkel szemben, s ez a működést, és annak biztonságát veszélyezteti – mondta a kerekasztal résztvevőjeként dr. Feller Antal, Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének (GYNSZ) alelnöke, hozzátéve, hogy míg a költségek fokozatosan emelkednek, a gyógyszertári forgalom idén már 9 százalékkal csökkent. Hozzá csatlakozva jegyezte meg dr. Jakab Zoltán, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) elnökségi tagja, hogy a tartalékokra már nem lehet számítani, mert azokból kifogytak. A betegterhek növekedése nélkül nem lehet megvágni a gyógyszerkasszát – vélte Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász, a beszélgetés moderátora. Igaz, hogy egy-egy betegkörnél az elmúlt időszakban volt árnövekedés – jellemzően egyébként azért, mert a beteg önként vállalta, hogy megtartja a megszokott gyógyszerét –, ám összességében és átlagosan a patikában fizetendő gyógyszerár nem változott. Miközben a szakpolitika a korábbi patikaliberalizáció okozta károkat igyekezett felszámolni, az újabb törvénymódosítások tovább rontották az eleve rossz állapotban lévő gyógyszertárak helyzetét – mondta dr. Sohajda Attila, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) alelnöke. A vaklicit egyszeri, nagy összegű készletleértékelést okozott, nem hagytak időt a felkészülésre, a bevételkiesés miatti kompenzációból viszont a gyógyszerpiaci szereplők közül csak a patikáknak jutott. Semmi nem számít, csak az ár, márpedig a vaklicitben olyan díjtételek kerültek „bedobásra”, amit stabil, komoly cégek nem tudnak vállalni, a kalandorok kiszűrésére pedig nincsen adminisztratív kapacitás – mondta Szabó László, aki hozzátette, mindez a minőségbiztonság rovására megy. Egyetértve ezzel jegyezte meg Brázay André, a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, hogy senki nem vette figyelembe a vaklicit mellékhatásait. Sikerként könyveljük el a vaklicitet, még akkor is, ha voltak negatív következményei – reagált a kritikus hangokra Tóth Gergely, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Ártámogatási Főosztályának vezető helyettese. A tavaly októberi és az idei, áprilisi vakliciteknek köszönhetően 20 százalékkal csökkentek a gyógyszerárak, ez 35 milliárd forintos megtakarítást jelentett a gyógyszerkassza számára. Ha a betegek átállnának az olcsóbb készítmények használatára, még 10-12 milliárddal több maradna a büdzsében. A vaklicithez köthetően tovább csökkenhet a gyógyszerek ára, a spanyol-módszer bevezetése már idén éreztetheti a hatását. Tóth Gergely elmondta azt is, az intézkedési tervek között szóba került a hatósági gyógyszerár bevezetése egyes terápiás hatóanyagcsoportok tekintetében. A kormányok nem tanulnak a hibákból, vaklicitet sikerként elkönyvelni vakmerőség – vélekedett Brázay André, de Sohajda Attila is megjegyezte, lejjebb lehet menni az árral, de ebben az esetben a minőség romlik, míg szigorúbb minőségellenőrzés mellett drágább marad az orvosság. Míg Jakab Zoltán annyit fűzött az OEP főosztályvezetőjének beszámolójához, hogy „örülnénk a spanyol innovatív áraknak”, addig Szabó László szerint a spanyol módszerrel csak újabb problémákat „vállalt be” a kormány. A jövőt, és a szakpolitikával való együttműködés lehetséges fórumait firtató kérdésekre válaszolva a szakemberek egyetértettek abban, hogy a betegterhek növelése nélkül nem kurtítható a kassza, egyes vélemények szerint az áremelések elhagyásával 10-12 milliárd forinttól esett el a kassza. El kellene mondani a társadalomnak, hogy még a megszokott egészségügyi ellátást sem lehet működtetni a jelenlegi forrásokból, a kiegészítő biztosítások bevezetése elengedhetetlen. Jakab Zoltán azt is hozzátette, nem attól kell tartani, hogy a nagy gyógyszergyártók kivonulnak Magyarországról, hanem attól, hogy egyes gyógyszerek kiperegnek a támogatott körből, és teljes áron kell megfizetni azokat a betegeknek, s egyre több innovatív orvosság lesz, amit a klinikum ugyan használ(na), de itthon nem lesz elérhető. Az irreális elvárásokból erednek a problémák Molnár Márk Péter szerint, s abból, hogy a megtakarításokat nem a rendszerbe forgatják vissza. Hiányos, vagy nem működik az ösztönző rendszer a generikus készítmények esetében az orvosnál, a patikában, és a betegek gyógyszerváltásánál sem – sorolták a kerekasztal mellett beszélgetők, ahogyan elmondták azt is, a döntésekről az utolsó pillanatban értesülnek. A konszenzus hiánya is hátráltatja az ágazati együttműködést, ami azonban alulfinanszírozottság mellett soha nem is jöhet létre – vélekedett Szabó László. Ugyanakkor Jakab Zoltán azt mondta, az ágazati összefogást szorgalmazó kezdeményezések azért buktak el, mert minden szereplő a saját, rövidtávú érdekeire koncentrál. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-06-22