Kezdetben a filozófia érdekelte, tanult Heidelbergben és Strasbourgban, tanulmányait a bázeli egyetem orvosi karán fejezte be 1721-ben. Foglalkozott pszichológiával, mechanikával, csillagászattal és oceanografiával is. 1723-ban Velencében képezte magát tovább az orvostudományban, de itt már aktívan foglalkozott matematikával. 1723-24-ben írta meg művét a differenciálegyenletekről és az áramló víz fizikájáról, ennek eredményeképpen 1725-ben Katalin orosz cárnő meghívta az akkor alakult szentpétervári akadémiára, ahol orvostudományt, mechanikát és fizikát adott elő. Svájcba visszatérve elfoglalta az anatómiai és botanikai katedrát a bázeli egyetemen. Miközben orvosi ismereteket tanított, közleményei fizikával és matematikával foglalkoztak. 1750-ben végre fizikai tanszéket kapott, itt tanított visszavonulásáig. Nevét főként a hidrodinamika megalapozásával örökítette meg. 1738-ban jelent meg Hidrodynamika című könyve, melyben rendszerbe foglalta a hidraulika, hidrosztatika és hidrodinamika addigi és általa elért eredményeit. Elsőként vezette be a munka és a hatásfok fogalmát. E művében szerepel a stacionárius áramlásra vonatkozó Bernoulli-egyenlet, amely voltaképpen az energia megmaradását fejezi ki. A Bernoulli-elv szerint a folyadékban a nyomás a sebesség növekedésével csökken. Felismerte, hogy a hő jelensége a testek részecskéinek mozgásával kapcsolatos, a nyomás a molekulák felületbe ütközésével magyarázható. A hőmérséklet növekedésével a mozgás intenzitása növekszik, s így a nyomás is nő. Bernoulli 1740 körül - Lomonoszovval egy időben - a gázok molekuláris szerkezetének feltevésével megalapozta a kinetikus gázelméletet. A matematikában is kimagasló érdemeket szerzett az algebra, a sorelmélet, a differenciál- és integrálszámítás és a valószínűség-számítás területén. 1725 és 1749 között a Párizsi Akadémia tíz díját nyerte el csillagászati, földrajzi, fizikai és oceanografiai dolgozataival. A bonyolult kérdéseket az érdeklődő közönségnek is érthető módon fogalmazta meg. 2014. 03.17.