Két véletlen besorolásos vizsgálatot is közöltek a New England Journal of Medicine-ben, amelyekben jelentős mértékben sikerült csökkenteni a műtétek utáni sebfertőzések kockázatát. Az egyikben a műtéti területet a szokásos povidon-jód helyett klórhexidin-glükonáttal és alkohollal fertőtlenítették, a másikban a Staphylococcus aureus-szal fertőzött betegeket muciprocin-orrkenőccsel és klórhexidin-glükonátot tartalmazó szappannal kezelték öt napig. A viszonylag gyakori posztoperatív szövődmény, a sebfertőzés kockázatának csökkentésére számos hatásos intézkedést vezettek be az elmúlt években, évtizedekben, például a megfelelően időzített perioperatív antibiotikum-kezelést vagy a testszőrzet lenyírását borotválás helyett. Azonban a sebfertőzés gyakorisága így is megközelíti a 10%-ot a feltételesen asepticus és a septicus műtétek után. Amerikai kutatók feltételesen asepticus (például mellkasi, gastrointestinalis, nőgyógyászati) műtétek előtt a bőrfelszín előkészítését véletlen besorolás szerint povidon-jóddal vagy klórhexidin-glükonáttal és alkohollal végezték. A 30 napon belüli sebfertőzés aránya a klórhexidin-csoportban szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult, mint a povidon-jóddal fertőtlenített csoportban (9,5%, illetve 16,1%), és a különbség észlelhető volt mind a felületes, mind a mély sebfertőzések arányában. Nem találtak viszont szignifikáns különbséget az operált szerveket érintő fertőzések, sem a posztoperatív sepsis gyakoriságában. Hollandiában egy kutatócsoport egy kórház belgyógyászati vagy sebészeti osztályára felvett összes betege esetében megvizsgálta a S. aureus jelenlétét az orrnyálkahártyán. A baktériumot hordozókat véletlen besorolás alapján kezelték muciprocin-orrkenőccsel és klórhexidin-glükonátot tartalmazó szappannal vagy placebokészítményekkel öt napon keresztül, függetlenül attól, hogy terveztek-e műtétet, vagy sem. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos (tehát a felvételkor jelen nem lévő) S. aureus-fertőzés szignifikánsan ritkábban lépett fel az aktív szerrel, mint a placebóval kezelt betegek csoportjában (3,4%, illetve 7,7%). A besorolt betegek túlnyomó többségénél (88%) sebészeti beavatkozást végeztek, és a S. aureus-fertőzések többsége (82%) a műtéti sebet érintette. Az operált betegek körében a dekontamináció jelentős mértékben csökkentette a mély sebfertőzés kockázatát: 4,4%-ról 0,9%-ra. Az első vizsgálat eredményei alapján bizton állítható, hogy a povidon-jód helyett klórhexidin-glükonát és alkohol a választandó műtét előtti bőrfertőtlenítő szer. A másik vizsgálat eredményei kevésbé egyértelműek, mert nem világos, hogy a S. aureus elleni kétféle helyi kezelésmód (az orrkenőcs és a szappan) mennyiben járult hozzá az eredményekhez, és hogy érdemes-e ezt a beavatkozást a szűrés alkalmával a baktériummal fertőzött betegekre korlátozni. Az egyik szerkesztőségi közlemény szerzője arra figyelmeztet, hogy előnyben kellene részesíteni az összes beteg esetében alkalmazható és az összes potenciális kórokozó ellen hatásos beavatkozásokat a csak bizonyos kórokozók elleni intézkedésekkel szemben, mert ezzel elkerülhetők a kórokozók kimutatásának költségei és az ezzel járó logisztikai többletráfordítás. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: N Engl J Med 2010 Jan 7; 362:18. N Engl J Med 2010 Jan 7; 362:9. N Engl J Med 2010 Jan 7; 362:75. Kapcsolódó anyagok: Staphylococcus aureus fertőzések