Az élelmi rostok fogyasztása csökkenti a cukorbetegség kockázatát. Magyarázatként felmerül a gyulladásos citokinek gátlása és a májban a zsírlerakódás csökkentése. „Több prospektív kohorszvizsgálatban megfigelték az élelmi rostok védő hatását a 2-es típusú diabetes ellen” – írják S. Goya Wannamethee, PhD, a londoni University College Medical School munkatársa és kollégái a Diabetes Care e havi számában közölt tanulmányban. „Azonban nem mindegyik vizsgálatban ezt tapasztalták, és tisztázatlan, hogy milyen biológiai mechanizmus által fejtik ki a rostok a kedvező hatásukat a diabetes megelőzésében. Számos tanulmányban fordított összefüggést mutattak ki az élelmi rostok fogyasztása és a gyulladásos markerek, az inzulinérzékenység és a májfunkció között, ez utóbbiak más vizsgálatokban a cukorbetegség kialakulásával álltak összefüggésben.” A mostani vizsgálat célja az élelmi rostok és a 2-es típusú diabetes kockázata közötti összefüggés feltárása volt idősebb férfiak csoportjában, továbbá tanulmányozták a máj állapotára és a gyulladásra utaló markerek szintjét is. A résztvevők a korábban kezdődött British Regional Heart Study (BRHS) vizsgálat alanyai közül kerültek ki. Az elfogyasztott élelmi rostok mennyisége alapján a résztvevőket négy csoportba (kvartilisbe) osztották. A legkevesebb rostot fogyasztó (napi<20 g) csoportban a cukorbetegség kialakulásának kockázata szignifikánsan, 47%-kal nagyobb volt. A rostfogyasztás ugyancsak összefüggésben állt többféle gyulladásos marker, így a C-reaktív protein (CRP), az interleukin-6 (IL-6) és a szöveti plazminogén-aktivátor (tPA) szintjével, valamint a májfunkciót jelző gamma-glutamil-transzferáz (GGT) szintjével is. Ha az eredményeket korrigálták ezeknek a markereknek a szintje szerint, a rostfogyasztás és a cukorbetegség közötti összefüggés gyengült, és megszűnt a szignifikanciája. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az élelmi rostok a diabetes elleni hatást részben a gyulladásos citokinek szintjének csökkenése és a máj elzsírosodásának enyhítése révén fejtik ki. A hatás pontos mechanizmusáról eddig nincsenek adatok. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Diabetes Care October 2009; 32:1823-1825.