Francia kutatók kimutatták, hogy az otthonukban élő idős személyek csoportjában az antikolinerg szerekkel való tartós kezelés nemcsak átmenetileg, hanem hosszú távon is rontja a kognitív teljesítményt, és növeli a dementia kockázatát. Az antikolinerg szerekről régóta ismert, hogy idős személyekben akut mellékhatásként – a jellemző székrekedésen és vizeletürítési nehézségen kívül – kognitív zavarokat és akár delíriumot is okozhatnak. Most a Franciaország három városában végzett 3-City Study kutatói arra keresték a választ, hogy vajon az éveken keresztül antikolinerg hatású gyógyszereket szedő személyek gyakrabban betegednek-e meg dementiában, mint az ilyen szert nem szedők. A vizsgálatba 65 év feletti, dementiában nem szenvedő időseket vontak be, akiket a kezdeti kivizsgálás után 2 évvel, majd 4 év múlva újra megvizsgáltak. A kognitív képességeket a besoroláskor és az ellenőrzések alkalmával is a beszéd folyamatosságát mérő teszt, a vizuális motoros képességeket felmérő teszt és a Mini-Mental State vizsgálat segítségével határozták meg. Az ezek eredménye alapján felmerült gyanú esetén a végleges diagnózist egy független bizottság állította fel. Az alanyok gyógyszerszedését úgy mérték fel, hogy tételesen rákérdeztek az összes antikolinerg hatású gyógyszerre, és lehetőség szerint a választ ellenőrizték is a gyógyszer vagy a vény megtekintésével. A betegek 14,6%-a szedett antikolinerg hatású gyógyszert legalább egyszer a vizsgálat folyamán, 4,6%-uk pedig legalább két éven keresztül (a besoroláskor és a két év utáni ellenőrzéskor is). A leggyakoribb ilyen szerek közé tartoztak a következők (a gyakoriság sorrendjében): – triciklikus antidepresszánsok (amitriptylin, clomipramin stb.), – a gastrointestinalis motilitást csökkentő szerek (alverin stb.), – vizeletinkontinencia elleni szerek (oxybutinin stb.), – H1-antihisztaminok (flunarizin, promethazin stb.), – anxiolyticumok (hydroxizin stb.), – antiarrhythmiás szerek (disopyramid), – antiepileptikumok (carbamazepin), – antipszichotikumok (levomepromazin stb.). Az elemzésben csak azt tekintették tartós antikolinerg-expozíciónak, ha a beteg a vizsgálat kezdetekor és a két évvel későbbi ellenőrzéskor is szedett ilyen szert. Ebben a csoportban a dementia kockázata 65%-kal magasabb volt, mint az antikolinerg hatású gyógyszerrel nem vagy csak rövidebb ideig kezelt betegek esetében. A dementia az esetek többségében az Alzheimer-kór diagnosztikai kritériumainak felelt meg. A szerzők maguk is megkérdőjelezik, hogy az antikolinerg hatású gyógyszerek tartós alkalmazása tényleg növeli-e a dementia vagy az Alzheimer-kór kockázatát, vagy ebben a vizsgálatban csak e szerek akut hatása érvényesült, ugyanis bizonyított, hogy előfordulhat a dementia téves diagnosztizálása antikolinerg gyógyszer hatása alatt álló idős személyek esetében. Legalább ennyire valószínű azonban, hogy az antikolinerg hatású a gyógyszerek kifejtenek hosszú távú hatást, például az idegsejtek egymás közötti kapcsolatait és a túlélésüket befolyásoló trofikus faktorok révén. Mindenesetre a többi esetleges mellékhatás mellett nem szabad megfeledkeznünk a kognitív teljesítmény romlásáról sem, ha antikolinerg hatással (is) rendelkező gyógyszert rendelünk idős betegeknek. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Arch Intern Med 2009 Jul 27; 169:1317.