Tavaly novemberben még senki nem hitte, ám az államtitkárság állta a szavát, és a megígért ágazati adósságcsökkentés és a pluszforrások valóban megjelentek az egészségügyben, bár úgy tűnik, a pénzhiány és a humánerőforrás krízis továbbra is jelentős gócpontok az ágazatban – derült ki a Figyelő című hetilap csütörtöki egészségügyi konferenciáján. Az E-alap tavalyi relatív szuficitje, a kasszasöprés és a plusz 6 milliárd forint csökkentette az ágazat adósságát, a népegészségügyi termékadó és a baleseti adó plusz forrásai valóban megjelentek a rendszerben – konstatálta Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Sokan kételkedtek abban, hogy a megyei és fővárosi fekvőbetegellátók állami átvétele megvalósul január elsejével, ám az államtitkárság erre is rácáfolt. Rácz Jenő szerint a folyamat valamennyi résztvevője belátta, ha lassítják az átalakítást, összeomlik az ellátórendszer. Azonban még így is fenyeget az összedőlés veszélye, hiszen ebben a rendszerben, ezt az ellátási csomagot a jelenlegi finanszírozás mellett nem lehet működtetni, ráadásul az alapellátási csomag szűkítése a várólistákat is rövidítené. Kritikus pontok azonban vannak az átalakításban. Az intézmények 2012-es költségvetésébe nem tervezték be a kötelező minimálbéremelést, a bérkompenzációt, valamint a szakdolgozói bérminimumot sem. A gazdasági társaságként (GT) működő kórházak sorsa tisztázatlan, ezekre a Nemzetgazdasági Minisztérium „kimondta a halálos ítéletet” azzal, hogy nem kapják meg ugyanazokat a forrásokat, amelyeket az állami fekvőbetegellátók. Holott a GT-k is közfeladatot ellátó intézmények. A minimumfeltételek jogszabálytervezete jelenleg csiszolás alatt áll, ennek azonban a szakmai elvárásokat ugyanakkor a lehetőségeket is tükröznie kellene. Amennyiben a finanszírozás a szakmai ellátási rendet nem tudja követni, az utóbbit kell átalakítani. Bár a bértárgyalások megindulása miatt leállt a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) által gyűjtött felmondások élesítése, ám ugyanakkor 2011-ben 1200 orvos hagyta el Magyarországot – így tehát ez a probléma nem oldódott meg. A térségi betegellátás kapcsán át kell értékelni a szabad orvosválasztás jogát, ami azonban Rácz Jenő szerint ma sincs meg. Mivel a beteg az őt ellátó kórházzal áll jogviszonyban, így orvosát nem, csak az intézményt választhatja meg, ahol igénybe veszi a gyógyítást. Katasztrófahelyzetként értékelte a konferencián a humánerőforrás állapotát Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Véleményét egy januári felmérés eredményével támasztotta alá. Eszerint az ellátórendszerből hiányzik a patológusok fele, kórházanként 40-50 szakorvos szintén. Ha pedig a nyugdíj mellett dolgozó doktorok letennék a lantot, Észak-Magyarországon az alap- és járóbetegellátás teljes vertikuma megszűnne. Az alapellátás amúgy is tragikus helyzetben van, lassan meghaladja a kétszázat a betöltetlen állások száma, a házi gyerekorvosok még kevesebben vannak, ahogyan a fogászati alapellátók is fogyatkoznak. A bértárgyalások célja az orvosok itthon tartása lenne, de az államtitkárság által felvetített források, lehetőségek mentén ez a cél nem teljesíthető. A költségek pedig emelkednek, hiszen az orvosokat is terheli az iparűzési adó, az iparkamarai regisztrációs díj, a közfinanszírozott közellátást végzőknek még építményadót is fizetniük kell. Eközben a katasztrófatörvényben foglaltakat fenyegetésként élték meg az egészségügyben dolgozók. Magyarországon egészségügyi politika van, nem egészségpolitika – összegezte Éger, aki szerint végzetes késésben van az államtitkárság, ráadásul a pénzhiány megszüntetésére javasolt alternatív forrásbevonás is csupán elcsépelt közhely, hiszen a rendszert már a végletekig kizsigerelték. Végül nem tartotta helyesnek az állami szerepvállalás gyorsítását sem, mert így nagy horderejű hibákat követhetnek el a struktúra átalakításában. Harcol az itthon maradásért az a 2500 rezidens és szakorvos, aki eddig ügyvédi letétbe helyezte felmondólevelét a Rezidensszövetség felhívására. Ezt már Papp Magor, mondta, hozzátéve, azért adtak türelmi időt decemberben, mert érdekeltek az ellátórendszer működésében, s mert a miniszterelnök maga ígérte meg, hogy a népegészségügyi termékadó teljes összegét bérfejlesztésre fordítják. Ha van „a nyomorunk megváltoztatására” valós kormányzati akarat, annak komoly pszichológiai hatása lesz – ígérte az MRSZ elnöke, hozzátéve, hogy nem a Szövetség vezetőit, kell meggyőzni, hanem a kollégákat, „akik a bőröndön ülnek”. Mint mondta, litván és lengyel példák alapján látszik, hogy már 20 százalékos béremelés is 50-75 százalékkal csökkentheti az elvándorlást, amennyiben hosszútávon kínálnak megoldást az ágazat vezetői. A nem bérjellegű problémák orvoslásában eddig is partnerre találtak az államtitkárságon, márciusig azonban még deklarálást várnak többek között az orvosképzés gyakorlati biztosítására, a manuális képzések módosítását a rezidensek 75 százaléka követeli. Meg kell határozni a szakképzés minőségbiztosítását, a lépcsőzetes kompetenciák kialakítását, és a szakorvosi életpályamodellt is annak érdekében, hogy a gyakorló orvosok Magyarországon gyógyítsanak. Az egészségügyi innováció fontosságát hangsúlyozta előadásában Erőss György, a Philips Magyarország orvosigazgatója. Bár a diagnosztikai eszközök drágák, s a magyar egészségügy ódzkodik a kiadásoktól, ám például a fejleszteni kívánt egynapos sebészet alapfeltétele a korszerű technika. A szakember úgy vélte, a képalkotó diagnosztika segítheti a struktúra átalakítását, fejlesztésekkel csökkenthetők a későbbi kiadások. A diagnosztikai felszerelések számát tekintve Hazánk rosszabbul áll az európai országok átlagánál, ám a vizsgálatok számát tekintve jobbak vagyunk. A konferencián az elhangzott előadások alapján konszenzusos megállapításokat tettek a résztvevők, amelyeket a kormánynak és a Parlament egészségügyi bizottságának is eljuttatnak. Ezek között szerepel, hogy az egészségügy helyzete nagyon rossz, ezért a Semmelweis Tervnek nem szabad felpuhulnia. Már az idén tudni kellene, mi történik a járóbetegellátással. Kérik, legyen az egészségügy döntéshozói, parlamenti szinten kimondva prioritás, dolgozzanak ki rövid és hosszú távú terveket a munkaerő itthon tartására. Javaslatokat várnak a kormánytól a magánforrások szabályozott bevonására az ágazatba, legalább addig, amíg az állam nem tud jelentős forrást biztosítani. Szeretnék megismerni a tárca innovációval kapcsolatos ötleteit is, hiszen ez létfontosságú az egészségügy számára. Végül a kormányzatnak döntenie kellene arról, hogy többletforrást biztosít, vagy visszalép a technikában, ugyanis a jelenlegi finanszírozás mellett a hivatalos protokollok nem tarthatóak be az egészségügyi intézményekben. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-02-23