A koraszülöttség a perinatalis morbiditás és halálozás egyik különösen gyakori oka. Egy prospektív kohorszvizsgálat szerzői Hollandiában és Belgiumban értékelték az önmagukban, kombinációban vagy egymás után adott tocolyticus szerek nemkívánatos hatásait 1920 olyan terhesség esetében, amelyekben gyógyszeres kezelést végeztek az idő előtt (a 24–34. gestatiós héten) megindult vajúdás megállítása céljából. A vizsgált gyógyszerek közé tartozott a kalciumcsatorna-gátló nifedipin, az oxitocin-antagonista atosiban, a béta-adrenerg agonista ritodrin és fenoterol, a ciklooxigenáz-gátló indomethacin, a magnézium-szulfát és a transdermalis nitroglicerin. Megkülönböztettek súlyos és enyhe nemkívánatos hatásokat, súlyosnak minősítették a vérnyomás jelentős csökkenését, a komoly panaszt jelentő dyspnoét, a tüdőoedemát, a szívinfarktust, az anaphylaxiás sokkot, az intenzív osztályra való beutalást és az anya halálát. Enyhe mellékhatásnak tekintették a tachycardia, az émelygés, a szédülés és a fejfájás fellépését. A majdnem 2000 kezelt nő esetében összesen 14 súlyos és 14 enyhe mellékhatást tapasztaltak. Összességében tehát csekély (0,7%) volt a súlyos nemkívánatos hatások incidenciája, viszont ez jelentősen emelkedett egyszerre többféle gyógyszer adásakor (1,6%–2,5%). Csak az indomethacin és az atosiban alkalmazása nem növelte a súlyos nemkívánatos hatások kockázatát. A béta-agonisták és a nifedipin esetében a mellékhatások kockázata (az atosibanhoz képest) 22-szeres, illetve 12-szeres volt. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a tocolyticumok kombinációja és a béta-agonistával végzett tocolysis sok nemkívánatos hatással jár, ezért nem érdemes alkalmazni. A két leghatásosabb tocolyticum, az indomethacin és az atosiban okozta a legkevesebb mellékhatást is, bár indomethacin adásakor óvatosság indokolt, mert káros hatással lehet a magzatra. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: BMJ 2009 Mar 5; 338:b744.