A Rio de Janeiro központjához közeli, ütött-kopott, düledező kikötőnek a 2016-os olimpiai játékok miatt szükségessé vált felújítása során a munkások épp a vízelvezető rendszert cserélték ki az omladozó főtéren, amikor ráakadtak néhány régi fémedényre. A városi hatóságok régészeket hívtak a helyszínre, akik aztán megtalálták Valongónak, a hajón Brazíliába szállított afrikai rabszolgák egykori fő kirakodóhelyének a romjait. "1811 és 1843 között mintegy félmillió rabszolga érkezett ide - mondta Tania Andrade Lima, a régészek vezetője. Valongo kiterjedt létesítmény volt, raktárakkal, amelyekben a rabszolgákat eladták, és temetővel. A munkálatok során a terület szélén leállított konténerben több száz, a rabszolgák elveszített, elrejtett vagy tőlük elvett személyes tárgyait tartalmazó műanyagzacskó gyűlt össze. A tárgyak között voltak növényi rostokból font, finom művű karkötők és fülbevalók, ametisztrögök és Afrikában vallási rítusokhoz használt kövek, valamint a fekete kontinensen általános fizetőeszközként használt kagylópénz. A XVI. és XIX század között az Atlanti-óceánon áthurcolt 10,7 millió afrikai rabszolga közül 4,9 millió ezen a helyen lépett partra, míg az Egyesült Államokba kevesebb mint 400 ezer került. Brazília csak 1888-ban, az amerikai államok közül utolsóként törölte el a rabszolgaságot. Láthatóbbá tenni a fekete közösséget Hosszú ideig úgy tűnt, hogy Brazília el akarja felejteni történelmének ezt a fejezetét. A Valongót 1843-ban kibővítették, nagyobb kikötőt építettek a helyén, hogy legyen hol fogadni egy Bourbon-hercegnőt, aki azért érkezett, hogy feleségül menjen II. Pedróhoz, Brazília császárához. A téren emelkedő oszlop a hercegnőnek állít emléket, és nem a rabszolgáknak. A város most azt tervezi, hogy Valongót a rabszolgaság és az afrikai diaszpóra szabadtéri múzeumává teszi. "Feladatunk, hogy láthatóbbá tegyük a fekete közösséget és őseit" - húzta alá Lima a The Economist magazinnak nyilatkozva. Az elképzelés apró példája a faji hovatartozás Brazíliában zajló szélesebb körű átértékelésének. A rabszolgaság hosszú ideig tartó jelenléte, késői felszámolása és az a tény, hogy semmi sem történt a korábbi rabszolgák polgárokká változtatása érdekében, együtt komoly hatással volt a brazil társadalomra. A 2010-es népesség-összeírás során a brazilok 51 százaléka fekete vagy barna bőrűnek vallotta magát. A kormányhoz kötődő kutatóközpont, az IPEA adatai szerint a fehérek átlagjövedelme valamivel több mint a kétszerese a fekete vagy barna brazilokénak. A feketék viszonylagos hátrányban vannak képzettségük színvonalát, az egészségügyi ellátáshoz és más szolgáltatásokhoz való hozzáférést illetően is. A Rio de Janeiró-i favelákban (nyomornegyedekben) élőknek például több mint a fele fekete, a város gazdag negyedeiben élőknek pedig csak a 7 százaléka. Színek kavalkádja A brazilok sokáig azzal érveltek, hogy a feketék azért szegények, mert a társadalmi piramis alján helyezkednek el, vagyis hogy a társadalom osztályok és nem fajok szerint rétegződik. Egyre nő azonban azoknak a száma, akik ezt vitatják. Az "ordító" különbségek csak a rasszizmussal magyarázhatók - állítja Mário Theodoro, a szövetségi kormány faji egyenlőség biztosításáért felelős titkárságáról. A témáról zajló szenvedélyes és néha dühös vitában a brazíliai fekete aktivisták azzal érvelnek, hogy a rabszolgaság örökségeként megmaradt igazságtalanságot és egyenlőtlenséget csak aktív cselekvéssel lehet felszámolni, olyannal, amelyre az Egyesült Államokban lehet példát találni. Az ellenzők viszont azzal vágnak vissza, hogy a brazíliai faji viszonyok története egészen más, mint az amerikai, és az erőteljes beavatkozás azzal a veszéllyel járhat, hogy új faji problémák keletkeznek. Tény, az Egyesült Államoktól eltérően Brazíliában a rabszolgaság soha nem jelentett faji elkülönülést. A keveredés volt a norma, és Brazíliában sok volt a szabad fekete. Ennek eredményeként a színek kavalkádja alakult ki, és nem két uralkodó szín. Vannak, akik Brazíliát még mindig "faji demokráciának" nevezik. Antonio Riserio bahíai szociológus írta egyik nemrég megjelent könyvében: "Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államokban létezik rasszizmus, és az is, hogy Brazíliában szintén létezik. A rasszizmus különböző fajtáiról van azonban szó." Szerinte Brazíliában a rasszizmus burkolt és szégyenkező, nem pedig nyílt és intézményes: a dél-amerikai országban soha nem létezett a Ku Klux Klan-hoz hasonló szervezet, és nem volt tilos a különböző fajúak közti házasság, mint 17 amerikai szövetségi államban egészen 1967-ig. A határozott cselekvés pártján állók erre azt válaszolják: éppen a rasszizmus burkolt megjelenése az oka annak, hogy a faji rétegződésről hosszú időn keresztül nem vettek tudomást. "Brazíliában van egy láthatatlan ellenség. Senki sem rasszista, de amikor valakinek a lánya elkezd járni egy feketével, a dolgok nyomban megváltoznak - fejtette ki Ivanir dos Santos Rio de Janeiró-i fekete aktivista. - Ha azonos végzettségű fekete és fehér fiatal jelentkezik egy bevásárlóközpontba eladónak, a fehéret veszik fel." Felvételi kvóták Dilma Rousseff elnök kormánya ha óvatosan is, de támogatja a határozott cselekvést, és ez történt a két előző államfő, Luiz Inácio Lula da Silva és Fernando Henrique Cardoso hivatali idejében is. MTI