A francia kisbabák már életük első napjaitól kezdve máshogy sírnak, mint a németek - legalábbis ezt mutatta ki a Max Planck Egyetem Humán Kognitív és Agytudományi Intézetének, a Würzburgi Egyetemi Klinika Nyelv előtti Fejlődéstani és Fejlődési Rendellenességekkel foglalkozó központjának, valamint a párizsi Ecole Normale Kognitív Tudományok és Nyelvészeti Laboratóriumának közös tanulmánya. Ebben a tanulmányban a tudósok összehasonlították 30 francia és 30 német újszülött hangfelvételen rögzített sírását. A kicsik 2-5 naposak voltak. Míg a francia kisbabák emelkedő tónussal sírtak, addig a németek süllyedő intonációval. Ennek az oka feltételezhetően a két nyelv intonációs mintáinak eltérése, melyet már magzatként, az anyaméhben is hallanak és később reprodukálnak. A terhesség harmadik harmadában a magzat már aktívan figyel és hallgatózik. „A hallás az első érzékelési rendszer, amely kifejlődik.” – mondta Angela Friederici, a Max Planck Intézet ,munkatársa. „Különösen az anya hangját érzékeli már hamar.” A magzat hallását azonban gátolja a magzatvíz, ezért elsődlegesen a dallamot és az intonációt veszi át az adott nyelvből. Egy korábbi munka során Friederici professzor csoportja bizonyítékot talált arra, hogy már a négy hónapos korra rögződnek az agyban a nyelv intonációs mintái. Különösen nagy a különbség a német és a francia nyelv beszélt változata között. „A franciában nagyon sok esetben a szó végére esik a hangsúly, ezért a hanglejtés emelkedik, míg a németben leggyakrabban ennek pont az ellenkezője fordul elő.” – magyarázta Friederici. Egészen mostanáig nem tartották valószínűnek, hogy az anya által beszélt nyelv hatással van az újszülöttek sírására. Azt feltételezték, hogy a lélegzet nyomásának emelkedése és esése befolyásolja a sírás módját, ugyanúgy, mint a csimpánzbébik esetében. A feltételezés téves volt, ezt bizonyította a német és francia újszülött osztályokon összegyűjtött 20 órányi babasírás. A sírások elemzése Kathleen Wermke pszichológus felügyelete alatt készült el, és kimutatta, hogy az újszülöttek általában az anyanyelvük intonációs mintája szerint sírtak. A német kisbabák általában hangosan és magas hangon indítják a sírást, majd ez egyre gyengül és mélyebb lesz. A franciák azonban egyre erősödő tónusban teszik mindezt. Az intonáció elemeire való ilyen érzékenység később talán segíti őket az anyanyelv elsajátításában, vélik a kutatók. "Mikor a csecsemők megformálják az első szavaikat, már eleve ismerős dallammintákra építhetnek, így nem a nulláról kell indulniuk.” – mondta a neuropszichológus. A tudósok elképzelése szerint ennek a viselkedésformának az evolúciós gyökerei messzebbre nyúlnak vissza az időben, mint a beszélt nyelv megjelenése. „A dallamminták utánzása évmilliók során alakult ki, és az anya-gyerek kötelékhez kapcsolódik.” – mondta Friederici. Forrás: Current Biology Absztrakt: Current Biology, 05 November 2009 doi:10.1016/j.cub.2009.09.064