Gonçalo Manuel Tavares: Tanuljunk meg imádkozni a technika korában L’Harmattan Kiadó, Budapest 306 oldal ISBN 978-963-236-818-4, Ára: 2990 Ft Gonçalo Manuel Tavares fiatal (1970-ben született) portugál író, költő, dramaturg, egyetemi tanár. Műveit közel harminc országban adták ki. Az Utazás Indiába (Uma Viagem à Índia) és a Jeruzsálem című kötetei talán a legismertebbek. José Saramago, a Nobel-díjas író úgy nyilatkozott róla, hogy nincs joga ilyen jól írni. Az Utazás Indiába (Uma Viagem à Índia) című kötetét anti-epikának is nevezték. A kötet Homérosz Odüsszeiáját és Joyce Ulyssesét is megidézi. Magyar fordítása egyelőre nincsen. A Jeruzsálem nem-lineáris, töredezett, de mégis egy történet köré rendezhető szöveg, modern próza. Az ismert spanyol prózaíró, Enrique Vila-Matas is rendkívül elismerően nyilatkozott a Jeruzsálemről. Magyarul a Nagyvilág adta ki 2005-ben. Meglepő, hogy eddig Magyarországon milyen kevés figyelmet kapott Tavares, annak ellenére, hogy portugál irodalomkritikusok Örkényhez is hasonlították, a Jeruzsálem című kötetét pedig már a modern európai irodalom korszakos jelentőségű művének tartják. L’Harmattan Kiadó tehát mindenképpen jelentős hiányt pótolt azzal, hogy a 2007-es Tanuljunk meg imádkozni a technika korában című kötetét magyarul is megjelentette. Sajnálatos, hogy egyelőre erre a kötetre sem érkezett jelentős hazai reflexió, pedig valószínűsíthetően a kiadó azért Kukorelly Endre sajátos utószavával jelentette meg, hogy felhívja az hazai értelmiség figyelmét a kötet jelentőségére. A Jeruzsálemben már megszokott töredezett, száraz (némi túlzással talán azt lehetne mondani, tavaresi) nyelven íródott kötet lineáris időrendű, főszereplője Lenz Buchmann, sebész. A korszak és a helyszín nem pontosított, de két világháború közötti abszurdan tekintélytisztelő Közép-Európa sejlik fel. A főszereplő egy végtelenül számító orvos. Rövid történetekből, mozzanatokból, belső monológokból felépített írás maradéktalanul megrajzolja a szinte már valószínűtlenül embertelen főszereplő életét. Az orvosi szociológia irodalmában jártasak talán csak a pályaválasztást alátámasztó hatások leírását hiányolhatják. „Lenz, az orvos tudta jól, milyen fontos, hogy meglepetést színleljen abban a pillanatban, amikor azt mondja a betegeinek: ön beteg, még akkor is, ha neki, mint orvosnak a létezését ez a mondat egyáltalán nem határozza meg, csupán egy üres frázis, melyet folyton ismételget, egy mondat, amely semmiben nem változtatja meg az ő, úgymond érzelmi ökonómiáját. Ez a hamis gesztus egy volt a ritka alkalmak közül, amikor Lenz, az orvos, azért mutatta magát gyengének, hogy a másik úgy érezze, mellette áll.” A híres sebész később politikai karriert választ, jelentős pozíciót szerez a pártban, ennek leírása során könnyen a totalitáriánus hatalomátvétel jellegzetes elemeit fedezhetjük fel. A Mario és a varázsló vagy Paul Klee: Zwei Männer, einander in höherer Stellung vermutend című festménye is eszünkbe juthat a kötetben kibontakozó hatalompolitikai húzások kapcsán. „Lenz Buchmann pedig gyorsan kitanulta az új kódrendszert és mivel tudósnak tartotta magát, aki képes a saját szokásait és cselekedeteit a tudomány asztalára letéve megkérdőjelezni, megértette, hogy másból kell kiindulnia, és döntései célja ezután az lett, hogy ne csak egy szervezet, hanem minden egyes polgár reményeit és vágyait mentse meg, még ha csak részben is képes rá.” Filozofikus írás: orvosi etikai, hatalompolitikai, társadalomelméleti kérdéseket is érint, de sohasem elvontan, hanem a kötetben kibontakozó eseményekben, vagy a főszereplő belső monológjaiban. Külön kiemelhető a protezsálás képei vagy a családi narratívák parancsoló erejének érzékletes bemutatása. Gonçalo Manuel Tavares felolvas a kötetből A Jeruzsálemhez hasonlóan a Tanuljunk meg imádkozni a technika korában is „kellemetlen” (több kritikus nevezte így) írás, nem csak a főszereplő számító, bestiális természete, hanem az ezt támogató, (sőt politikai vezetőnek választó) közeg miatt is. A korszak meghatározatlansága óhatatlanul felteszi a kérdést, hogy vajon mindez nem a visszatérő pusztító európai politikai hagyomány bemutatása. Ijesztő, hogy a pár megrajzolt vonásból, mindez mennyire könnyen érthető az európai olvasó számára, szinte természetes. „- Már számtalan ugyanilyen felvételt láttam – mondta Lenz Buchmann idegesen a fejéről készült röntgenfelvételekkel e kezében. - Igen, Buchmann úr, igen…- válaszolta az orvos, de ez most az ön fejéről készült.” A főhős sikertelensége szinte véletlen, betegsége hirtelen gyengévé teszi és a rendszer belső logikájából adódóan gyorsan megszűnik létezni a politikában, ez viszont a rendszert nem érinti. A végjáték képei is tanulságosak, érzékletesek. Tavares ezen kötete is „kellemetlen göb bizonyosságaink rendszerében”… A fordító, Bense Mónika munkáját dicséri, hogy észrevehetetlen: szöveghű ahol szükséges, elkerüli a „túlmagyarítást” és az „alulmagyarítást” is. Kiváló a kötet tördelése is, könnyen, jól olvasható. Széles körben ajánlható írás, jó lenne vitát, vitákat is látni itthon is Tavares munkássága kapcsán. Tobábbi információ: L’Harmattan weboldala. Brys Zoltán eLitMed.hu 2015. április 30.