A sikert számára 1879-ben megjelenő regénye, a Vörös szoba hozza el. E mű impresszionista-realista ábrázolásmódjával egyúttal a modern svéd irodalom kezdetét is jelenti. Impozáns méretű prózai alkotása a kilenckötetes önéletrajzi ciklusa, mely 1903-ban ér véget, Egy lélek fejlődése címet viseli. Nagy hatású naturalista drámái az 1880-as évek második felében keletkeztek, az olyanok, mint Az apa vagy a Júlia kisasszony. Ezek mélyén húzódó alapvető tézis, hogy az emberi viszonyok embertelenek, kimenetelük nem más, mint hatalom, erő és befolyás szerzése egyik léleknek a másik felett. A nő, akár a fagyöngy, kiszipolyozza társát. Szabó Dezső a Nyugatban közzétett esszéje szerint Strindberg magába szívta korának minden fájdalmát, annak "bűnbak reprezentánsa" volt. Strindberg realizmusában a nő mint "rabszolga és korbács" jelenik meg, a kapcsolatok hiábavaló marakodásba fulladnak, hiszen nem lehet egycsapásra fölszabadítani az évszázadokig rabszolgasorban tartott a másik nemet. Számos egyfelvonásosa után a századfordulón születtek azon színjátékai, melyek révén művészete valóban magasra ívelt, s helyét a XX. századi dráma nagy reformerei közé helyezik, mit az Álomjáték és a Haláltánc című darabja 1901-ből. A világszerte egyre ismertebb művész Párizsban, majd Svájcban is élt. Nyughatatlan, összeférhetetlen szelleme számos konfliktus forrását jelentette, Strindberg mindenkivel összeveszett, három házassága közül egyik sem volt harmonikusnak mondható. Életét mindvégig sötétbe borította a nyomor és üldöztetés árnya. „Ez Strindberg szomorú realizmusa. Ide jutott a romantikusok naiv, lelkes harca a nő felszabadításáért. Gyermekes elvonással szokták megokolni, hogy miért kell a 18. sz. végével kezdődő irodalom mindent ellepő témája a nő. Úgynevezett »örök titokról, megfejthetetlen rejtélyről» beszélnek. Valószínű, hogy a nő sokkal egyszerűbb, primitívebb, elemezhetőbb, mint a férfi. Az a bizonyos titokzatosság is bizonyára azokban a lelki elemekben van, melyek szexualitásával járnak. Az ok sokkal mélyebb és reálisabb. Az új társadalmi kialakulás alapkérdése: milyen formája lesz a családnak, milyen helyzete lesz a nőnek? Az új irodalom preparálta az új tényezőt a szociális megértés számára.” – írta Szabó Dezső a Nyugatban. Strindberg nagy dilemmája a kortársak által is jól érzékelt változáshoz köthető, mivel a hagyományos női szerep kötelezettségeiből kitörni vágyó asszony komoly aggodalmat váltott ki a kor férfijából. A kiegyensúlyozatlan, felbolyduló viszonyok egy új kórt dobtak a felszínre, a hisztériát, újfajta kíváncsiságokat szültek a női lélek megfejtésére, a pszichoanalízist. Strindberg útkeresése tükröződik okkultizmusában és az alkímia, miszticizmus iránti vonzódásában is. Ám a nőket nem sikerült megfejtenie. „Nem tagadhatom, érzek egy kis elégtételt, hogy megláthattam: csak felületes csillogás vakítja el látásunkat idelent, hogy a héjának a háta is csak szürke; hogy púdertől hamvas a finom arc; hogy a reszelt körömnek is lehet fekete szegélye, és hogy a zsebkendő piszkos, bár parfümillatot áraszt. Ám másfelől bánt, hogy rá kellett jönnöm: ami után vágyódtam, nem magasabb rendű, és nem is értékes, bánt, hogy maga oly mélyre süllyedt, hogy mélyebbre került a szakácsnőjénél is; úgy bánt, mintha azt kellene látnom, hogy az eső szétveri, mocsokká ostorozza a nyár kései virágait.” - írta. NZS Elitmed 2014. 05. 15