A tanulmány
Somló Bódog az „Állami beavatkozás és individualismus” című tanulmánya 1907-ben jelent meg, közel 200 oldalas mű. Nem csak az állami szabályozás, hanem a szabályozásról, természetes kiválasztódásról illetve az egyénről, kényszerről általában gondolkodik, megelőzve ezzel néhány probléma nemzetközi tematizálását is. Szisztematikus és jól felépített szintetizáló könyv, amely egyes részei korunkban is aktuális kérdéseket tárgyal.
Somló Bódog abból indul ki, hogy a társadalomtudományi kutatás két tényezőre bontható: az emberi szervezet (mint biológiai „objektum”) és annak környezete („a többi világ”), de ez nem ellentétalapú szembeállítás, hanem csak kategoriális. Spenceri szemléletből kiindulva vezeti le az emberi szervezet és annak a boldogságra való törekvését.
Ebből már logikusan következik az emberi szervezet és a környezet kölcsönhatásának vizsgálata. („A környezetnek a lelki élet útján való hatása” című fejezetben elképesztően modern gondolatok olvashatóak.) A kötetben a korszerű kortárs irodalomból is idéz. (Spencer, Stammler stb.). Mielőtt rátér a II. részben az állami beavatkozásra, a 19. fejezetben külön fejezetet szentel a kényszer meghatározásának és kiemeli, hogy a jog a kényszer egyik neme. Ebből már logikusan következik az állami beavatkozások vizsgálata. Az állami beavatkozások jellegét elsőként a természetes kiválasztás szempontjából teszi meg, rendkívül nagy elméleti alapossággal. (Bevezető fejezetben a három versengő evolúciós eszmeáramlat lényegét és közös pontjait ismerteti (például lamarckizmus, darwinizmus, weismannizmus.) A 27. fejezet, a Természetes kiválasztás az emberi társadalmakban, külön figyelmet igényel, mivel szintén széles szakirodalmi szintézist hajt végre. (Benjamin, Giddings, Edmond, Huxley, Perry, Wallace, Spencer stb.)
Minden elmélet lényegi elmélete mellett kritikai elemeket is megfogalmaz, de lényegét tekintve arra jut, hogy jelenleg még nincs eldöntve, hogy a természetes kiválasztódás gondolata alkalmazható-e a társadalmakra is? Ezt követően növénybiológiai/ökológia, sőt cönológiai folyamatokat ismertet és vizsgálja, hogy ezekből mi és hogyan értelmezhető a társadalmi jelenségekre. Megfelelően távolságtartó, de egyben kritikus is (például: „Téves tehát Kellynek az a tanítása, hogy az égalj révén a környezet csak addig gyakorolt kiválasztást az ember felett, a míg az mesterséges ellenállást nem tudott kifejteni”…vagy később, szintén Kellyvel kapcsolatban: „Az első kérdés, a mely e tannal szemben felmerül, az, hogy tényleg véget ért-e már az embernek zoológiai, strukturális fejlődése a történelmi időkben.” )
A szerző megállapítja, hogy a társadalmon kívüli társadalmi környezet is hat a társadalomra és ez akkor széles körben elfogadott álláspont volt. Ebben a fejezetben ismerteti a marxista eszmerendszert is, rendkívül tisztán, lényeglátóan. Felveti, hogy a természetes változás és a mesterséges beavatkozás közötti határvonal nem mindig egyértelmű. Hosszan tárgyalja az individualizmus lehetetlenségét: még egy „vegytisztán” individualista berendezkedésben sem lehetséges individualizmus. Minden társadalomban van szabályozás, ezt a versennyel állítja összefüggésbe a 40. fejezetben. A verseny-szabályozás párba állítása szintén rendkívül haladó megfontolásnak tűnik. A verseny a kiválasztódás egyik eszköze, de éppen az előző fejezetben érinti, hogy például a munkásság alkoholizmusa nem egyéni, hanem társadalmi probléma. A harmadik részben az állami beavatkozások fejlődését taglalja. Nagyfokú módszertani tudatosság és árnyaltság jellemzi ezt a fejezetet, az állami beavatkozások történetét. Kiemeli, hogy nehéz szabályszerűséget, törvényeket megragadni, mert rendkívül változatos és változó a világ, e tekintetben bírálja a spenceri megközelítést, amely természettudományos törvényeket feltételez ezen a területen is. Ezt követően végigmegy a hagyományos társadalomfejlődési modellen és taglalja azok beavatkozásainak jellegzetességeit. Összefoglalva elmondható, hogy Somló Bódog a hazai szociológiatörténet egyik kiemelkedő alakja, aki korán és a kornak megfelelő szisztematikussággal tárgyalt problémákat, amely problémák egy része (például a hazai alkoholizmus) még mindig aktuális és kevéssé értett.

Bíró Zita