Gondolat

Megbékítő valóság

2014. SZEPTEMBER 10.

Szöveg nagyítása:

-
+

"Senki sem ismeri önmagát, míg próbára nem tétetett." Még a legszörnyűbb valóságban is mindig van valami megbékítő, ha az ember szembenéz vele." Ezek az idézetek Franz Werfel híres könyvéből, a Musza Dagh negyven napjából valók. 1933-ban írta eredeti dokumentumok alapján e művet tiltakozás gyanánt minden nacionalizmus vagy faji megkülönböztetés ellen. Az első világháborúban játszódó regény az örmény nép drámai sorsát jeleníti meg: egy közösség, hét örmény falu harcát az őket kitelepíteni akaró, halálba szánó törökök ellen. Musza Dagh egy védhető fennsík neve, ahová felvonul ellenállásul a nép. Szellemi vezetőjük Bagradjan nevű, korábban Párizsban dolgozó archeológus, akinek sorsa a regény végén tragikus módon beteljesül. Negyven tragikus nap történetét állítja elénk a mű, melyben az ellenállás magával ragadó, gazdagon ábrázolt eposza testesül meg. Werfel 1938-ban az egyre terjedő fasizmus elől előbb Bécsből Párizsba, majd 1940-ben Amerikába emigrált. Korábban Kafka és Max Brod barátja volt, és az irodalmi expresszionizmus stílusában alkotott versekkel kezdte irodalmi munkásságát. Életének utolsó szakaszában misztikus, vallásos gondolati körből építette változatos formavilágú líráját. Misztikus emberközpontú világképe alapján alapították azt az emberjogi díjat, melyet az Üldöztetések Elleni Központ adományos kétévente az arra érdemeseknek. 1945. augusztus 26.-án Beverly Hills-i otthonában találták holtan, munka közben, az asztalára borulva. „Ha nem hiszek a rosszban, akkor nincs is rossz... ha nem hiszek a halálban, akkor nincs is halál... megölhetnek, még csak észre sem veszem... aki elér erre a pontra, az újjáépíti szelleméből a világot. Mindenki csak egyszer él, és egyetlen élete van. Kizárólag saját élete iránt vannak kötelességei, egyébként senki és semmi iránt. De miből áll valójában az élet? Kívánságok és vágyak hosszú sorából. Lehet, hogy ezek sokszor csak képzelt kívánságok és vágyak, mégis egyes-egyedül az a fontos, hogy erősek. Az élet egyetlen értelme, hogy kíméletlenül teljesítsük ezeket a kívánságokat és vágyakat.” – írta híres művében. NZS 2014. 09. 07.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok