Eötvös József Budán született 1813. szeptember 3-án. Az 1840-es években a centrista ellenzék vezetőjeként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és Magyarország demokratikus átalakulásáért. Ekkor születtek legjelentősebb alkotásai: A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben. Az 1848 márciusi forradalom utáni első felelős kormányban vallás- és nevelésügyi miniszter volt 1848 szeptemberéig, majd emigrált. 1853-tól ismét részt vett a közéletben. 1867-től haláláig vallás- és közoktatási miniszter volt. Nevéhez fűződött az általános és kötelező népoktatásról, valamint a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény megalkotása. Írói pályáját érzelmes versekkel és szinművekkel (Éljen az egyenlőség, 1841) kezdte. Első jelentősebb műve A karthausi cimű regény (1841) moralizáló társadalombirálatot fogalmaz meg. Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője (1845) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében (Magyarország 1514-ben, 1847). A politikai nemzeti liberalizmus egyik vezéralakjaként írja meg a szabadságharc leverése után az emigrációban politika-és jogfilozófiai főművét A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra I-II. kötet (1854) címmel.1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. 1861-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, május 17-én mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben európai álláspontról határozta meg teendőinket. A gróf Andrássy Gyula vezette kormányban (1867-1871) ismét a vallás- és közoktatási tárcát vállalta el. Most már kedvezőbb körülmények közt dolgozhatott, meghozta a liberális elveken nyugvó népiskolai közoktatásról szóló törvényt (1868.38.tc.). Megindította a közép- és felsőiskolák reformját is. Javaslatára fogadta el az országgyűlés az akkori Európában kivételesen liberális nemzetiségi törvényt (1868. 44.tc.) Így az uralkodó leiratának sikertelensége miatt feloszlatta az országgyűlést, és bevezette az ún. Schmerling-provizóriumot (1861-1865), Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz. Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben az Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották. Forrás: Múltkor