"Milyen lassú az élet S milyen erőszakosak a remények." Az 1900 évek Párizsában járva talán lett volna annyi szerencsénk, hogy egy éjszakai kávéházban egy jellegzetes bohém alakba botlunk, ki a pezsgő szellemi élet nagyjai között az avantgárd szellemi életének egyik meghatározó alakja volt: Apollinaire többek között Marcel Duchamp, Pablo Picasso és Jean Cocteau barátságát élvezte. 1911-ben a kubisták egyik speciális csoportjához, a Puteaux-csoporthoz csatlakozott. Első irodalmi sikereit 1913-ban aratta a Szeszek című gyűjteményével, amelyben másfél évtizednyi munkásságának legjavát mutatta be. Némely irodalomtudós innen számítja a modern irodalom indulását. Zavaros származása – nagyapja Rómába emigrált lengyel volt - és kilétét igazoló hiányos dokumentumai miatt sem tudott rendszeres munkát találni, négerként foglalkoztatták egyesek, verset vagy újságcikket, novellát írt, de sokat alkotott, és verseit valahol mindig közölték. Egyértelműen tehetséges volt, szokatlan stílusában az alpári és pátoszos különös keverékét mixelte ki. Olykor pornográf regények fordításából élt, s mindig szerelembe esett. 1914 decemberétől önkéntesként harcolt az első világháborúban. 1916. március 17-én sebesült meg, egy gránátszilánk által, mely súlyos koponyasérülést okozott. Megműtötték, vaspánttal látták el a koponyáját. Sebesülés után voltaképpen egészségét többé már nem nyerte vissza, Utolsó művében képverseit tette közzé Kalligrammák című kötetében. A háború utáni spanyolnáthajárvány végzett vele, 1918. november 9-én. A párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszik. "- Gyertek el a peremig! - Nem merünk. Félünk. - Gyertek el a peremig! - Nem merünk. Leesünk. - Gyertek el a peremig! És eljöttek. És lelökte őket. Ők meg repültek." 2014. 08.25. NZS