Draiser hadilábon állt kiadóival. Nehézkes, végtelen hosszúságú szövegeit a szerkesztők minduntalan szabni-varrni akarták. Egész életében harcolt az írói szuverenitásáért a cenzúrával is. 1906-ban történt, hogy Chester Gillette meggyilkolta Grace Brownt, aki a szeretője volt, mert az ambiciózus fiatalember meg akart szabadulni a nyűggé váló szegény, állapotos lánytól. Hiába, Amerika a múlt században is tobzódott a személyes tragédiákban. Különösen, hogy a nagy álom, a siker, csillogás és nagyvilági élet hajszolásában sokak számára megszűntek az addig szilárnak vélt erkölcsi korlátok. Theodore Dreiser újságíró volt akkoriban, s a hírek után koslatva figyelt fel erre a különös jelenségre, hogyan válnak sorsuk áldozataivá, s térnek a bűn útjára a siker hajszolásában a fiatalok. Dreiser regényeinek világában könnyű elbukni, s baljós árnyként vetül a főhősökre az eleve elrendelt út sorsszerűsége. A főhős a nagyváros csillogásának rabja, szabadulni akarván a sivár nyomorúságból fönnakad bűnös vágyai hálóján, szereplőinek nincs több dobásuk. Kidolgozott karakterei és a környezeti leírások kiválóan dokumentálják a kort, az amerikai életforma, életvitel, kultúra s a hétköznapok jellegzetességeit. „Az emberek általában túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szavaknak. Rabjai annak a téveszmének, hogy a beszéd nagy eredményeket hozhat. Pedig a valóságban a szavak szükségképpen leggyöngébb pontjai minden érvelésnek. Hiszen csak homályosan közvetítik a mögöttük háborgó nagy indulatokat és vágyakat. Csak amikor a fecsegő nyelv elhallgat, akkor fülel a szív.” Dreiser az Amerikai tragédia című regényének huszadik fejezetével 1922-re készült el. Ekkor rádöbbent arra, hogy rossz úton halad, s újrakezdte az egészet. Hallatlan teherbírásról és lelkierőről téve tanúbizonyságot a regényt 1925-ben fejezte be, s a kiadói szerkesztők azonnal nekiestek. Majd felére csökkentették az irdatlan szövegmennyiséget. Két kötetben jelent meg végül 1925-ben ez a nagyszabású tabló, mely az író egyetlen sikerkönyve lett. Dreiser családja nem tősgyökeres amerikai, szülei rajnamelléki németek voltak, apja vakbuzgó katolikus, anyja aranyszívű, érzelmes asszony. A 19 század hatvanas éveiben vándoroltak ki és Indianában telepedtek meg. Itt született Theodore Dreiser 1871-ben. Dreiser nem szórakoztat, művei nehézkesek és komorak, sokat moralizál, soha nem könnyed vagy humoros. A valóság sújt itt le ránk teljes brutalitásával. "Azt mondja a Törvény: "Bárhogy csábít a szépség, meg ne közelítsd másképp, csak az igaz úton." Azt mondja az Illendőség: "Becsületes munkával törekedj jobb sorsot kivívni magadnak." S ha a becsületes munka nem kifizetődő, és nehezen elviselhető, ha az út olyan hosszú, hogy sohasem vezet el a szépséghez, csak elnyűvi a lábat és a szívet, ha olyan erős a szépség vonzóereje, hogy valaki elhagyja érte az igaz utat, és inkább a megvetett, de rövidebb ösvényt választja - ki vetheti rá az első követ?" A főhős 22 éves, amikor villamosszékbe kerül. A bűn csábítása beteljesedett. 2014. 08.27. NZS