A polifarmácia és a nem megfelelő gyógyszerrendelés növeli a gyógyszermellékhatások és a gyógyszer-interakciók számát, fokozza a kórházi ápolás szükségességét és a mortalitást, továbbá növeli az egészségügyi kiadásokat, különösen idős betegek esetén.

Japánban is probléma az idősek túlgyógyszerelése és a nem megfelelő gyógyszerrendelés, ezért a Japán Geriátriai Társaság 2016-ban publikált egy olyan átvilágító módszert (screening tool of older persons’ potentially inappropriate prescriptions in Japan, STOPP-J), amelynek segítségével megállapítható, hogy egy-egy idős beteg esetén melyek a megfelelően és melyek a nem megfelelően felírt és alkalmazott gyógyszerek (Japánban a különböző ellátási formák költségeinek nyilvánosságra hozatalát is ebben az évben tették kötelezővé).

Jelen ismertetett tanulmány szerzői korábban már kimutatták, hogy a STOPP-J segítségével felderített, potenciálisan nem megfelelő gyógyszerelés (potentially inappropriate prescription, PIM) jelentős részét a megvonási tünetektől való félelem vagy a betegség exacerbációja miatt nem sikerül módosítani. Most annak jártak utána, hogy a STOPP-J segítségével felderített PIM-ek és egy, a PIM-ek leállítását segítő algoritmus kombinálásával a módszer alapján képzett gyógyszerészeknek sikerül-e biztonságosan csökkenteni a PIM-ek számát és javítani a klinikai kimenetet (csökkenteni a nem tervezett kórházi újrafelvételeket).

A vizsgálat 2018 első nyolc hónapjában, a Kobe-i Egyetemi Kórház belgyógyászatán, neurológiáján, reumatológiáján, immunológiáján, ideg-, gastrointestinalis, cardiovascularis, ortopédiai és emlősebészeti osztályain zajlott, és csak az orális medikációra terjedt ki. Az osztályokon 15 klinikai gyógyszerész végezte a betegek felvétele után a kórtörténet, a laboratóriumi adatok és a gyógyszerelés áttekintését, valamint a PIM-ek detektálását és annak megállapítását, hogy – a beteg beleegyezésével – biztonságosan kivitelezhető lenne-e ezek módosítása (a dóziscsökkentés, a gyógyszeradás leállítása, az adott szer más gyógyszerre cserélése). Ezt követően a gyógyszerész a beteg kezelőorvosával elért konszenzus alapján javasolta a gyógyszerelés módosítását.

A vizsgálatba n=544, 65 éves vagy annál idősebb beteget vontak be, és három csoportot alkottak belőlük. Az első csoportba azok a betegek kerültek, akik esetében nem találtak PIM-et. A másodikba azok, akiknél találtak PIM-et, de a PIM-ek leállítását segítő algoritmus nem javasolt módosítást vagy a beteg nem egyezett bele a módosításba. A harmadikba pedig azok, akiknél a gyógyszerész a gyógyszerelés módosítását javasolta. A betegek átlagéletkora 75 év volt, 54 százalékuk volt férfi, gyógyszereik átlagos száma hat, hospitalizációjuk átlagos hossza 19 nap volt. A gyógyszerészek a betegek 44 százalékánál találtak PIM-et (n=240 fő), és ezek 52 százalékánál (n=125 fő) javasolták egy vagy több PIM módosítását. Ez utóbbiak, azaz a harmadik csoport tagjai szignifikánsan idősebbek voltak, mint a PIM nélküli, azaz az első csoport tagjai, továbbá szignifikánsan hosszabb ideig tartózkodtak a kórházban, mint a másik két csoport tagjai.

A gyógyszerészek összesen 432 PIM-et találtak, ezek 43,8 százaléka esetében javasoltak módosítást, és az általuk javasolt módosítások 91 százalékát végre is hajtották. A harmadik csoport 30 százaléka esetében két vagy több gyógyszer módosítására is sor került. A leggyakoribb PIM a négy héten túlnyúló benzodiazepinhasználat volt, a második leggyakoribb pedig az evidenciaalapú klinikai indikáció hiányában történő gyógyszerrendelés – ez utóbbi PIM-eket sikerült a leggyakrabban módosítani. A három csoport között nem találtak eltérést a 30 és 90 napon belüli, nem tervezett kórházi újrafelvételek számában, aminek a szerzők szerint az lehet az oka, hogy abban a csoportban, amelynek tagjai számára nem javasoltak módosítást, több olyan beteg volt, akik esetében tervezett kórházi újrafelvételre került sor.

A szerzők megállapítják, hogy a klinikai kimenetek, így a nem tervezett kórházi újrafelvételek számának javítása érdekében a kórházból való hazabocsátás után is szükséges volna a betegek utánkövetése, továbbá a megvonási tünetek kockázatával járó gyógyszerelésmódosítás kivitelezése érdekében kívánatos volna a kórházi és a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek közötti együttműködés.

Szemlézte

Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény

Kimura et al.: Effectiveness of pharmacist intervention for deprescribing potentially inappropriate medications: a prospective observational study Journal of Pharmaceutical Health Care and Sciences (2022) 8:12