Az ultra-feldogozott élelmiszerek (UPF) káros hatásai
A szerzők az ultra-feldolgozott élelmiszerek problémáján keresztül tárják fel a rendszerszintű összefüggéseket, és javasolnak kezelési irányokat. A cél az egészséges és fenntartható élelmiszerrendszerek létrehozása, az ultra-feldolgozott élelmiszerek terjedésének megállítása, fogyasztásuk csökkentése és a károk mérséklése.Az ultra-feldolgozott élelmiszerek (ultra-processed foods, UPF) fogyasztása számos egészségügyi problémával összefügg, többek között az elhízással, a kettes típusú cukorbetegséggel, keringési problémákkal, a depresszióval, és az “all-cause” mortalitással. Ezen hatásaik hátterében nem csak a kiegyensúlyozatlan összetételük és az áll, hogy a kiszorítják, leváltják a kevésbé feldolgozott élelmiszereket, hanem az is, hogy az ipari előállításuk során újszerű fizikai és kémiai tulajdonságok jönnek létre. Az egészségkárosító hatásaik mögött álló feltételezett mechanizmusok például az agy-bél-étvágy összefüggéseinek megzavarása, az adalékanyagok gyulladáskeltő hatásai (mikrobiom-diszbiózis), és a csomagolóanyagokban található kémiai anyagok hormonrendszert megzavaró hatásai. Ökológiai károkozásuk is drámai: egyes becslések szerint a magas jövedelmű országokban az étrendhez kötődő biodiverzitás-pusztítás 36-45%-a az UPF-eken keresztül jön létre, és az üvegházhatású gázok kibocsátását is tetemes mértékben fokozzák. Összegezve, olyan termékekről van szó, amelyek az egészségünkre is ártalmasak és feleslegesek.

Az UPF terjedésének okai
Az ultra-feldolgozott élelmiszerek terjedésének okai a nagyobb rendszerek működésében keresendők. Például a mezőgazdaság intenzifikációja olcsó összetevőket nyújt a globális ellátási láncoknak; a távolsági kereskedelem fokozódása és az előrecsomagolt, nem romlandó feldolgozott élelmiszerek jól összeillenek; az urbanizáció növeli a nagy szupermarketláncok elérhetőségét és az olyan tömegmédiáknak való kitettséget, amelyeken keresztül az UPF-ek marketingje zajlik. Az iparosodott társadalmakra jellemző életmódbeli és foglalkozásbeli változások, mint a kétkeresős háztartások terjedése pedig lehetőséget ad arra, hogy a nagyvállalatok gyorsabban és könnyebben hozzáférhető élelmiszerek eladásából szerezzenek bevételt. Ezek a tényezők egyébként kiszoríthatják a frissen elkészített, hagyományos ételeket és aláássák az élelmiszer-kultúrákat. Politikai és gazdasági tényezők szintén hozzájárulnak az UPF-ek térnyeréséhez. A kereskedelmi és befektetési liberalizáció új piacokat tett elérhetővé a transznacionális UPF-forgalmazó vállalatoknak; az utóbbiak gazdasági hatalma pedig képes késleltetni vagy ellehetetleníteni azokat a szabályozási javaslatokat, amelyek szembemennek a gazdasági érdekeikkel. A jelenlegi táplálkozási szabályozások tükrözik a tágabb társadalmat jellemző anyagi viszonyokat és ideológiákat; nem kérdőjelezik meg a fennálló társadalmi-gazdasági rendszert és a tápanyagközpontú felfogást. A globális iparosodott élelmiszerrendszereket az uralkodó neoliberális kapitalista rendszerek alakítják, melyekben a politikai és gazdasági tevékenységek a gazdasági növekedés fokozására irányulnak, a piaci versenyt és az egyéni felelősséget tolják előtérbe. Az UPF-ipar jelenléte a szabályozási folyamatokban gyakran a tápanyag-központú válaszokra helyezi a hangsúlyt, mint a reformuláció (egyes összetevők lecserélése), az UPF-ek elérhetőségének csökkentéséről és az intenzív marketingtevékenység visszaszorításáról viszont elterelik a figyelmet. Ehelyett az egyénekre hárítják a felelősséget: válasszanak ők maguk jobbat, például címkék alapján. A tápanyagközpontú szabályozások pedig ahelyett, hogy egészében egészségesebb termékek létrejöttéhez vezetnének, olyan válaszokat is eredményeznek az UPF-gyártók részéről, amelyek az aktuális meghatározott határértékeknek megfelelnek ugyan, de lényegileg mégis hasonlók (hiába hangsúlyozzák például a csomagoláson, hogy bizonyos ásványi anyagokból vagy vitaminokból milyen sokat tartalmaznak). A redukcionista megközelítés elsősorban bizonyos kockázatos összetevőkre, például hozzáadott cukrokra, sóra és egészségtelen zsírokra fókuszál, és félrevezető benyomást kelthet arról, hogy milyen is a valóban egészséges étrend. Ráadásul ez a szemlélet erősen beszűkíti az elérhető lehetőségeket: nem foglalkozik a háttérben húzódó társadalmi-ökológiai összefüggésekkel. A holisztikusabbb, mélyreható rendszerszintű változást sürgető megközelítések több téren is pozitív hatásokkal járhatnak.

 A lehetséges megoldás
Alapjaiban kell átalakítanunk az élelmezésünket: diverz agroökológiai rendszerekre van szükség, melyekben nem csak az élelmünk egyes összetevői, hanem a termelés és táplálkozás legkülönbözőbb aspektusai is átalakulnak, és nagy hangsúly van a hatalmi kérdéseken is. A szakirodalomban az egyik megközelítés az úgynevezett emelőpontokról szól – ez segíthet megtalálni azokat a beavatkozási pontokat, amelyeken alakítva az egész rendszer megváltozhat. Az úgynevezett ökológiai szabályozás koncepció pedig a hogyan? kérdésre ad válaszokat. A szabályozásoknak (melyek egyébként igen sokfélék lehetnek) eszerint a megközelítés szerint összhangban kell lennie az ökológiai és társadalmi célokkal, a fenntarthatóságot, a jóllétet kell szolgálniuk, megalkotásuk során szem előtt kell tartani, hogy segítik-e a változást, vagy a jelenlegi káros viszonyok fenntartásához járulnak hozzá. Fontos szempont a sokféleség és a kontextus-függőség: nem mindenütt, nem minden esetben ugyanazok a megoldások a kedvezőek. Ahogy általában a mezőgazdaságban, úgy e téren is kerülni kellene az uniformizáló, monokultúra-szerű megoldásokat.

szemlézte: Pribéli Levente 

Northcott, T., Lawrence, M., Parker, C., & Baker, P. (2023). Ecological regulation for healthy and sustainable food systems: responding to the global rise of ultra-processed foods. Agriculture and Human Values, 1-26. DOI: https://doi.org/10.1007/s10460-022-10412-4