A körültekintő kockázatmenedzsment a rossz és a legrosszabb forgatókönyvek figyelembevételét igényli, a klímaváltozással kapcsolatban azonban ezek a forgatókönyvek még el sem készültek, írja az amerikai tudományos akadémia lapjában megjelent tanulmány nemzetközi szerzőgárdája. A kutatók a veszélyesen alultanulmányozott téma kapcsán javaslatot tesznek négy fontos terület vizsgálatára: 1. Milyen eséllyel eredményez a klímaváltozás tömeges fajkihalást? 2. Milyen mechanizmusok eredményezhetnek az emberiség körében tömeges morbiditást és mortalitást? 3. Milyen a társadalmak sérülékenysége a klímaváltozás által triggerelt kockázati spirállal kapcsolatban, azaz hogyan reagálnának a különböző típusú társadalmak, ha a háborús konfliktusok, a politikai instabilitás és a gazdasági rendszer kockázatai katasztrofikus klímaváltozás közepette érvényesülnének? és 4. Hogyan lehetne a számos tudományos területről származó bizonyítékot egy jól használható, komplex katasztrófaelemző rendszerbe integrálni? A klímaváltozással foglalkozó szakirodalom áttekintését is elvégző közleményben Luke Kemp és munkatársai (amerikai, kínai, brit, holland és német kutatók) kifejtik: bár a kulcsfontosságú Torontói Deklaráció már 1988-ban megállapította, hogy a klímaváltozás lehetséges következményeinél csak egy globális nukleáris háború következményei lehetnek rosszabbak, a klímakatasztrófa (a katasztrofikus klímaváltozási szcenáriók) kutatása alig kap figyelmet és erőforrást. Így például a 3 °C vagy a fölötti hőmérséklet-növekedés következményeit (és az arra adandó válaszokat) a 2  °C alatti növekedés bekövetkezésének valószínűségénél sokkal kevésbé kutatják. A kutatások jelenleg a kis hőmérséklet-növekedés következményeire és az egyszerű kockázatelemzésekre fókuszálnak, egyrészt mert a finanszírozók bíznak a Párizsi Klímaegyezmény céljainak elérésében (a hőmérséklet-növekedés 2  °C alatt tartása), másrészt mert a klímakutatók körében a riogatás elkerülése és a „legkisebb drámázás” kultúrája terjedt el, harmadrészt pedig azért, mert bár a komplex kockázatelemzés realisztikusabb, azt nehezebb elvégezni, indokol a PNAS-közlemény. Mindazonáltal, túl sok forog kockán ahhoz, hogy ne vizsgáljuk a kisebb valószínűségű, de súlyosabb következménnyel járó lehetőségeket, teszik hozzá Kemp és munkatársai, ezért felvázolnak egy olyan kutatási agendát, ami a klímavégjáték, azaz a klímakatasztrófa kockázatait, következményeit és a rá adandó lehetséges válaszok feltárását szolgálja. Az eddigi tudományos eredményeket összefoglalva megtudhatjuk: ha az összes nemzeti vállalás teljesül 2030-ig, az ember által kiváltott hőmérséklet-növekedés 2100-ra 2,4 °C (1,9–3 °C) lesz, azonban a hőmérséklet-növekedés hatása nem lineáris, és ezt az eddigi modellek nem vették figyelembe. A preindusztriális földfelszíni hőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb hőmérséklet a pleisztocén kor (2,6 millió évvel ezelőtt) óta nem volt a Földön. A jelenlegi klímamodellek csak az emberi tevékenységhez kötődő CO2-kibocsátást veszik figyelembe, a sarkvidéki permafroszt olvadása miatti metán- és CO2-felszabadulással, az amazonasi erdők intenzív szárazság miatti égésének és a természetes szénkötő-kapacitás csökkenésének következményeivel nem kalkulálnak. Valószínűsíthető, hogy ezek a hatások – mint azt a geológiai múltból származó adatok bizonyítják – nem lineárisan növelik a melegedést, és hirtelen, visszafordíthatatlan változásokat indíthatnak be. Így például az is valószínű egy bizonyos fokig, hogy a 2100-ra előre jelzett 2,4 °C-os melegedés mellett megszűnnek a gomolyos rétegfelhők, ami további 8 °C-os melegedést eredményezne (feltételezések szerint 6 °C-os melegedés már az emberiség kihalását eredményezheti; 6–9 °C-os melegedés mellett 40 m lehet a tengerszint-növekedés). A korábbi klímaváltozások a földtörténet eddigi öt tömeges fajkihalási eseménye közül mindegyikben közrejátszottak, és a jelenlegi klímaváltozás további katasztrófák beindításával is hozzájárulhat az emberiségre nézvést is katasztrofális hatású eseményekhez, ami a nemzetközi konfliktusokon kívül a fertőző betegségek növekvő terjedését és új fertőző betegségek megjelenését is jelenti. Jelenleg csak 30 millió ember él extrém meleg viszonyok között (>29 °C-os átlagos évi hőmérséklet, a Föld felszínének 0,8%-a), de az emberi CO2-kibocsátás- és populációnövekedés közepesen súlyos-súlyos szcenárióit figyelembe véve 2070-re 2 milliárd ember fog extrém meleg viszonyok között élni. 2100-ra az emberiség 50–75%-a kerülhet életet veszélyeztető klimatikus viszonyok közé. Arra is fel kell készülni, hogy az ökológiai stresszre és a természeti katasztrófákra a társadalmak a szabadságszint csökkentésével és a büntetések mértékének növelésével reagálnak. A terméshozam (például kukorica) 10%-osnál nagyobb csökkenése valószínűsíthető 2 °C-os növekedés mellett, míg 4 °C-os növekedés mellett a terméshozam csökkenése a 86%-ot is meghaladhatja. Klímavégjáték esetén a légszennyezettségen és a tengerszint növekedésén túl az éhezés és alultápláltság, az extrém időjárási események, a konfliktusok és a vektor által terjesztett betegségek, zoonózisok okozhatják a morbiditást és mortalitást. Mindazonáltal, a klímaváltozással foglalkozó eddigi kutatásoknak csak 9%-a említette a lehetséges extrém egészségügyi hatásokat, a klímaváltozással foglalkozó speciális jelentések (Intergovernmental Panel on Climate Change/IPCC-jelentések) közül pedig egyik sem említette a lehetséges katasztrofikus klímaváltozási szcenáriókat. Az emberiség védekezőképességének növelése érdekében sürgősen szükség volna ezen területek alapos kutatására, a sérülékenységek és a lehetséges jó válaszok feltárására, az eredmények hatékony kommunikálására, hangsúlyozzák Kemp és munkatársai. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Kemp, Luke, et al. "Climate Endgame: Exploring catastrophic climate change scenarios." Proceedings of the National Academy of Sciences 119.34 (2022): e2108146119.