Idegtudományok

Antiepileptikumok hatékonysága és biztonságossága post-stroke epilepsziában

2022. OKTÓBER 21.

Szöveg nagyítása:

-
+

A stroke-ellátás fejlődésével a stroke mortalitása világszerte drámai mértékben csökken. A stroke fontos késői szövődménye a post-stroke epilepszia (PSE), melynek gyakorisága 7% körüli a stroke-túlélőkben. Az idősek (65 felettiek) korosztályában az új epilepsziás rohamok mintegy 30–49%-a a PSE-nek tulajdonítható. A rohamok nagyarányú ismétlődése és a körülbelül 20%-ot elérő gyógyszer-rezisztencia negatív hatással van a stroke-túlélők gyógyulására és életminőségére. A jelenleg elérhető antiepileptikumok (AED-k) közül egyik sem bír igazoltan preventív hatással a PSE megjelenésére, így a primer gyógyszeres prevenció nem javasolt, ugyanakkor a magas ismétlődési valószínűséggel járó első nem provokált (spontán) rohamot követően szekunder prevencióként az AED-k használata megfontolandó. Noha a PSE incidenciája magas, eddig nem született olyan ajánlás, mely a PSE-ben javasolt AED-kről szólna. Az a kevés randomizált, kontrollált vizsgálat, mely az AED-k PSE-ben való használatát elemezte, nem talált egyértelműen előnyös szert a PSE kezelésére. Winter és munkatársai a Seizure-ben megjelent vizsgálatukban két nagy stroke-regiszterből származó adatokat elemeztek a PSE kezelésében használt különböző AED-k hatékonysága és biztonságossága vonatkozásában. A vizsgálók az ILAE definíciójának megfelelően stroke-ot követő strukturális epilepsziaként diagnosztizáltak minden olyan esetet, melyekben legalább egy spontán roham jelentkezett legalább egy hónappal a stroke-ot követően. Rohammentességként definiálták azt, ha egy betegnek a 6. és a 12. hónapos kontrollvizsgálat között nem volt rohama. Minden, a vizsgálatban szereplő beteg AED-monoterápiában részesült. A vizsgálatban összesen 207 olyan beteg vett részt, akiknél az AED-monoterápia kezdetétől számított első 12 hónapban nem történt gyógyszerváltás. Közülük 61 beteg levetiracetamot, 38 beteg eslicarbazepint, 42 beteg lacosamidot, 40 beteg lamotrigint, 18 beteg valproátot, 3 beteg topiramátot, 2 beteg zonisamidot, 2 beteg gabapentint és 1 beteg carbamazepint szedett. Ezek közül a legalacsonyabb rohamgyakoriságot a lacosamid és az eslicarbazepin mellett észleltek (44-44% rohammentesség), mely szerek a nátriumcsatornák lassú-inaktivált állapotára mutatnak szelektivitást. Lamotrigin mellett 25%-ban, levetiracetám mellett 23%-ban, valproát mellett 11%-ban volt rohammentesség. Az alkalmazott AED-k leggyakoribb mellékhatásai a szédülés, fáradékonyság és fejfájás voltak. Post-stroke depresszió levetiracetám, valproát és zonisamid mellett jelentkezett, a lamotrigin mellett 17,5%-ban jelentkezett insomnia, a valproát és a gabapentin mellett 44–50%-ban hízás, míg topiramát mellett 100%-ban fogyás jelentkezett, a hyponatraemia pedig az eslicarbazepin mellett volt a leggyakoribb (10,5%), de a nátriumszint itt sem csökkent 129 mM alá. A post-stroke epilepszia kórélettani hátterére a szerzők a következő magyarázattal szolgálnak: az agyi hypoxia a nátriumpumpa működési zavarát okozza, mely Na+-beáramláshoz, sejtdepolarizációhoz és következményes kalciumcsatorna-aktivációhoz vezet, mely abnormális neuronkisülésekhez, rohamokhoz vezethet. Így a nátriumcsatornák gátlása elméletileg jó hatással lehet az ischaemiához társuló rohamok kezelésében. A nátriumcsatornák inaktivációja két elkülöníthető kinetikus összetevővel rendelkezik, egy gyors és egy lassú komponenssel. A gyors inaktiváció során néhány milliszekundum alatt egy inaktiváló részecske zárja el a csatorna nyílását. A lassú inaktiváció jóval lassabb folyamat, mely során a csatorna nyílása egy szerkezeti változáson megy keresztül. Ez a sejtek serkenthetőségét is szabályozza a sorozatkisülések (burst discharges) modulációja által. A szerzők a tanulmány limitációjaként a vizsgálat megfigyeléses voltát emelik ki, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy tanulmányukban kizárólag ischaemiás stroke-on átesett betegek szerepeltek, így az eredmények vérzéses stroke-on átesett betegekre nem általánosíthatók. Összefoglalásképp tehát elmondható, hogy a lacosamid és az eslicarbazepin jól tolerált és jó rohamkontrollal bír PSE-ben. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Winter Y, Uphaus T, Sandner K, Klimpe S, Stuckrad-Barre SV, Groppa S. Efficacy and safety of antiseizure medication in post-stroke epilepsy. Seizure 2022;100:109-114.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Kokain és hirtelen halál

A szív eredetű hirtelen halálozás és a kokainfogyasztás között talált összefüggést egy új spanyol tanulmány.

Idegtudományok

Ki kapjon jogosítványt stroke után?

A kérdés inkább az, hogy kinél kell elvégezni az alkalmassági vizsgálatot, állapították meg belgiumi kutatók 27 vizsgálat eredményeinek áttekintése alapján.

Hírvilág

Nyitott foramen ovale mellékleletként: Zárjam vagy ne zárjam?

A gyakori tünetmentes nyitott foramen ovale gyakran szívműtét közben derül ki. Ilyenkor a zárása a paradox embolia és a stroke prevencióját szolgálja vagy a szívsebész túlbuzgóságának a kiélését?

Idegtudományok

Neurológiai tünetek és emelkedett kórházi mortalitás Covid-19-ben

Mint azt az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják, a Covid a tüdőn túl számos egyéb szerv működésében képes kárt okozni. A vese-, máj-, szívérintettségen túl gyakran észlelhetünk az idegrendszert érintő manifesztációt is: többek között fejfájás, anosmia, új stroke vagy a már elszenvedett stroke tüneteinek felerősödése, epilepsziás betegekben emelkedett rohamfrekvencia, Guillain–Barré-szindróma, meningoencephalitis, akut demyelinisatiós encephalomyelitis (ADEM) társulhat a koronavírus-fertőzéshez. Eskandar és társai a Neurology-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kórházi ellátást igénylő covidos esetekben a neurológiai tünetek megjelenése együtt jár-e a betegek halálozásának fokozott kockázatával.

Idegtudományok

Stroke-kockázat szemmozgatóideg-bénulást követően

Az izolált szemmozgatóideg-bénulások (ocular motor cranial nerve palsies, OCNP), melyek a III., IV., vagy VI. agyidegek funkciójának zavarával járnak, jelentős számban fordulnak elő a szemészeteken. Az ischaemiás OCNP-k az összes OCNP mintegy 17-20%-át teszik ki, viszont ez az arány az idősekben, nem traumás eredetű, fájdalmatlan, akut, izolált OCNP-k esetében a 83–99%-ot is elérheti. Az ischaemiás OCNP-k rizikófaktorai nagyban megegyeznek a stroke rizikófaktoraival, úgymint hypertonia, diabetes mellitus, dyslipidaemia és dohányzás. Az ischaemiás szemmozgatóideg-bénulások egy a TIA-val megegyező nagyságrendű rizikótényezőt jelentenek egy bekövetkező stroke-ra nézve, így bekövetkezésük esetén fontos a cardiovascularis rizikótényezők agresszív kezelése, valamint a primer stroke-prevenció megkezdése.