A test felboncolását számos kultúrában tiltott volt, másutt viszont bizonyos kultikus elemek egyenesen erre épültek. Az ókori Egyiptomban a halottat különbözőképpen feldolgozták, előkészítették, tartósították az örök élet érdekében, tisztában voltak tehát a szervek elhelyezkedésével. A világ első anatómiakönyve azonban Kínában Kr.e. 2600 körül azzal együtt született meg, hogy a konfuciuszi tanok nem engedélyezték az emberi test felboncolását. Huang Ti pusztán elméleti úton jött rá, hogy a szív biztosítja a vér állandó körforgását a testben. A boncolást maga Hippokratész elítélte a Kr. előtti négyszázas években. Még száz évnek el kellett telnie, míg akadt egy ember, Alkmaión, akiről tudható, hogy tudományos érdeklődésből boncolt állatokat.

Anatómiai rajz Vesalius Anatomia in qua tota humani corporis fabrica című könyvéből

Herophilosz volt az első orvos, aki tudatosan kutatta az emberi testeket. Nem maradtak fenn könyvei. Kollégája Eraszisztratosz (Kr.e.280 körül) az első ismert kórboncnok, aki közvetlenül az elhalálozás után tárta fel a maradványokat, és a halál okának megállapítása volt a fő cél. Galénosz, aki megkérdőjelezhetetlen orvosi tekintély volt egyetlen tetemet sem boncolt fel, ám a gladiátorok orvosaként a borzalmas sérülések folytán eléggé ismerte belülről is az emberi testet. Nem volt előtanulmányok híján, elsősorban a sertés és a majom anatómiáját vetítette rá az emberi testre. A reneszánsz a nyugati tudományosság ébredésének időszaka. Elemi erővel születik meg ekkor a gondolkodásban az osztályozás a felbontás igénye. A reneszánsz egyfajta szellemtörténeti gyermekkor, az elemekre bontás, s az anatomizálás kora is. Az egyház ez idő tájt még tiltotta az emberi testek boncolását, Leonardo da Vinci éjszakánként és a legnagyobb titokban dolgozhatott. Jegyzetei sokkal halála után kerültek nyilvánosságra. Hamarosan azonban a borbélyok és sebészek céhei kiharcolják maguknak a jogot, hogy boncolásokat végezhessenek. Mondino dei Luzzi Bolognában 1315-ben ismét elkezdte anatómiai tanulmányait. Európa minden egyetemén fokozatosan teret nyert a XIV. századnak ez a talán legnagyobb természettudományos eredménye. Vesalius szikét ragad Az anatómia tudományának további lökést adott a reformáció. Istent a teremtésen keresztül is meg lehet ismerni, tanították a kálvinisták. Nem véletlen, hogy az anatómia két református országban, Hollandiában és Skóciában kapott erőre, bár hamar felzárkóztak a régi nagyhírű egyetemek Bologna és Padova is. A németalföldi Vesalius volt a történelem legnagyobb boncnoka (1514–1564) a reneszánsz anatómiaórák professzoraival ellentétben ő az aktív boncolást pártolta. A Padovában tanító Andreas Vesalius (Wessels) könyve 1543-ban forradalmasította az anatómiát. Részletes anatómiai metszeteket készített, de az orvostanoktatásban használatos preparátumokat is ő vezette be. Később Tiziano egyik tanítványával dolgozott együtt, aki művészi metszeteket készített könyveihez. 1543-ban jelent meg hét kötetből álló hatalmas anatómiája. Könyvének egyik illusztrációja, Vesalius töprengő csontváza egy oszlopra támaszkodik, melynek felirata: "az élet a tehetségben van, minden más a halálé lesz." A XVI. század végén 1570-ben megalakul az első önálló bonctani tanszék Bolognában. William Harvey (1578–1657), a XVII. századi híres angol sebész-anatómus fedezte fel az emberi keringési rendszert. Ismeretes az is, hogy szent tudomány oltárán áldozva saját édesapját és nővérét is felboncolta haláluk után. A nyilvános boncolások, az úgynevezett bonc színházak előadása majdhogynem rituálé volt, mintegy második felvonása a szintén nyilvános kivégzéseknek. A körkörös építménye közepén állt a boncasztal, körben padsorok húzódtak. Az előadásokként nyilvános boncolást mutattak be, melyeket a boncoló szakember ismeretterjesztő előadásán kívül zene is kísért. Rotterdamban még bérletet is lehetett váltani az anatómiai színházba. A XVIII. század közepén aztán lassan eltűntek az efféle látványosságok. Anatómiai iskolák A XVIII-XIX. századi Britanniában tömegesen nyíltak meg az anatómiai iskolák. A XVI. századtól 1836-ig élt az a rendelet, miszerint csak a kivégzett gyilkosokat lehetett legálisan boncolni. Ezek az anatómiai iskolák kereskedtek a testekkel, szervekkel. Nem kis pénzt kínáltak a halottakért. Így egyre elterjedtebbé vált a hullarablás, ami máskülönben nem is minősült bűncselekménynek. Még az is előfordult, hogy a hullákat csereértékként kezelték bizonyos ügyletekben, például ezzel fizették ki a tandíjat. A kor legismertebb sebész-anatómusa, Sir Astley Cooper komoly pénzeket fizetett kollégái érdekes vagy anatómiai elváltozásokkal rendelkező betegeiért. A patológia ma igen fontos tudományos eredmények forrása, s a holttestek amúgy máig segítik a tudományos vizsgálatokat, sokunk köszönheti életét például a gépjármű-törésteszteknél felhasznált halottaknak. NZS