A vesebetegség, majd az ennek következtében kialakuló veseelégtelenség kapcsán a legtöbb ember egyből összerezzen és a vesék leállására gondol. Pedig a krónikus vesebetegségnek több fázisa van, melyek közül a legvégső stádiumban kell attól tartani, hogy veséink teljesen felmondják a szolgálatot. Szerencsére a korai stádiumokban, egy időben felismert vesebetegségnél az egészségromlás lelassítható, sőt esetenként megállítható.
A vesebetegek kezelése természetesen attól is függ, milyen stádiumban van a betegség, minden egyes stádiumban másra van szükség a gyógyításhoz, de az igazán meghatározó különbség nem ebben rejlik. A krónikus vesebetegség kialakulásának módja az, ami nagy eltéréseket eredményezhet a betegek terápiájában, ezért a sikeres kezelés érdekében minden esetben mérlegelni kell, hogy hogyan alakult ki a betegség.
A krónikus vesebetegség általában az idősebb korosztálynál fordul elő, a 65 és 74 év közötti férfiak 20%-át, az ugyanilyen idős nőknek pedig 25%-át érinti. Maga az életkor is jelentős rizikótényező, de számos más oka is lehet annak, hogy valaki vesebeteggé válik.
Nagyon gyakori például, hogy a krónikus vesebetegség más betegségek szövődményeként alakul ki; az esetek döntő többségében a magas vérnyomás, diabetes vagy szív- és érrendszeri problémák társbetegségeként. 
Ugyan ritkábban, de a krónikus vesebetegség felléphet még veleszületett vese-rendellenesség vagy genetikai hajlam miatt is, ha például felmenőinknek is voltak már veseproblémái.
A cukorbetegség azért vezethet veseproblémákhoz, mert a tartósan magas vércukorszint számos szervünket károsíthatja, többek között a veséinket is. Mivel a vesék szűrő feladatukat a bennük található milliónyi hajszálér segítségével látják el, ha ezek a hajszálerek sérülnek, a vese működése is kárt szenved. Amikor a magas vércukorszint állandósul szervezetünkben, az a vesében található vérereket roncsolja, így a vesét behálózó hajszálerek beszűkülhetnek, majd el is záródhatnak, később pedig felhasadhatnak. A vesék károsodásának eredményeképpen salakanyagok maradhatnak vissza a szervezetben, miközben fontos tápanyagok elvesznek.
A magas vérnyomás kétféleképpen okozhat problémát veséink működésében: beszűkíti a vesébe vezető artériákat, és emiatt akadályozza a salakanyagok szűrését, illetve közvetlenül a vesén belüli ereket károsítja. A csökkent vérellátás következtében a veseműködés hatékonysága csökken, a vese nem távolítja el a teljes folyadékfelesleget. Az így visszatartott folyadék és nátrium miatt még magasabb lesz a vérnyomás is, és a vesék tovább károsodhatnak.
Szív- és érrendszeri problémák, például szívelégtelenség esetén, azért áll fenn a vesebetegség kialakulásának esélye, mert szívünk felelős veséink megfelelő véráramlásáért. Ha tehát a szív funkciója sérül, akkor ez nem biztosított. Az elégtelen véráramlás miatt pedig egy idő után a vesék egészsége is megromlik, és idővel nem tudják jól ellátni feladatukat.
A vesebetegség kezelésének fontos meghatározója, hogy önmagában vagy egy másik betegség szövődményeként alakult ki, mert, ha egy másik betegség miatt jött létre a veseprobléma, akkor azt is kezelni kell. Ha az alapbetegség kezeletlenül marad, akkor újra és újra problémát fog okozni, ismételten létrehozva a veseproblémákat. Így hiába kezelnék a veseproblémát önmagában, a terápia nem lenne hatásos. 
Attól függően, hogy melyik betegség váltotta ki a krónikus vesebetegséget, különbözhet a kezelés néhány alappillére is. Sőt, a gyógyszeres kezelést is befolyásolja ez a körülmény. Egyes veseproblémákra felírt gyógyszerek rossz hatással lehetnek a cukorbetegségre, magas vérnyomásra vagy szív- és érrendszeri állapotunkra, vagy káros kölcsönhatásba léphetnek a felsorolt betegségekre szedett gyógyszerekkel. 
A terápia számos eleme különbözhet egyes vesebetegeknél: az étrendtől, a mozgásterápián át a felírt gyógyszerekig. A krónikus vesebetegségre hatványozottan igaz, hogy a siker érdekében egyénre szabott, komplex kezelési tervet kell kialakítani minden beteg számára.