Az egészségügyi szolgáltatók finanszírozása 1993. július 1-je óta teljesítményalapon történik, az aktív fekvőbeteg ellátásban HBCs súlyszámérték, míg a járóbeteg ellátásban német pontérték szerint. Milyen előnyei és hátrányai vannak ennek, indokolt-e másfajta finanszírozás meghonosítása? – kérdeztük dr. Fülöp Rudolfot, a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet főigazgatóját. Jelenlegi információim szerint az aktív fekvőbeteg ellátás területén továbbra is marad a HBCs alapú finanszírozás, de vannak olyan elképzelések, melyek bizonyos területeken – így például az intenzív és a sürgősségi ellátás területén – az ott megjelenő állandó költségek ellentételezésére fix díj megállapítását szorgalmazzák úgy, hogy csak a változó költségek finanszírozása történjen teljesítményalapon – mondta a főigazgató. – Ennek az a filozófiája, hogy ezeken az ellátóhelyeken akkor is rendelkezésre kell állni – tehát mindenképpen felmerülnek az állandó költségek –, ha egy-egy műszak alatt egyetlen beteg sem kerül felvételre, fizetni kell a személyzet bérét, készenlétben kell tartani a műszereket, eszközöket. Ezeken a területeken jelenleg is van bizonyos mértékű fix díjazás, azonban ez az állandó költségeknek csak egy kis hányadát fedezi. A járóbeteg ellátásra jellemző, teljes mértékben a teljesítményalapú finanszírozással ellentétben, hogy a gondozóintézetek (melyek a tüdőgyógyászat, az onkológia, a bőrgyógyászat és a pszichiátria területén működnek) finanszírozása eltérő. Itt is megtalálható a teljesítményelvűség, de az elmúlt 17 évben emellett folyamatosan fix díjazásban is részesültek. Az idei évre a gondozókra vonatkozó finanszírozási előirányzatokból megállapítható, hogy a fix díjat csak az első félévben fizetik, utána teljes mértékben áttérnek a teljesítményalapú finanszírozásra. Ezzel több ilyen ellátást működtető intézmény sem ért egyet, ma még korainak tartják az átállást. Az e területet jól ismerő szakemberek is úgy vélik, hogy e változtatással a gondozókat a betegforgalom folyamatos növelésére ösztönzik. - 2011-ben milyen változások történtek a teljesítményelvű finanszírozásban? Az idén emelkedett a sürgősségi betegellátás fix díja 30-38 százalékkal, valamint a merev TVK-t feloldották és újra bevezetésre került a degressziós finanszírozás. Azonban továbbra is azt javasom, hogy a már említett területeken az állandó költségekre legyen egy fix díjazás és teljesítményalapon a betegforgalom utáni változó díjat finanszírozzák. Ennek szükségességét több alkalommal is jeleztem a döntéshozók felé. Úgy éreztem, hogy nyitottak erre, de a pénzügyi források hiánya miatt eddig még nem vezették be. Véleményem szerint, ha így változna a jogszabály, akkor nem kerülne az osztályokra olyan beteg, akinek állapota azt nem indokolja, akit csak a többletfinanszírozás miatt vesznek fel. - Milyen hátrányai voltak az 1993 előtt alkalmazott bázisfinanszírozásnak? Egyes intézmények esetenként – lobbyerejük szerint – ugyanarra a feladatra több forrást kaptak, mint mások, de ismereteim szerint, ez nem volt gyakori. Azonban a bázisfinanszírozásban is vannak pozitív elemek, például az éves finanszírozási keret előre ismert és garantált, melyet nem lehet túllépni. Ha a döntéshozók szakmailag is jól felkészültek, szakmánként kialakíthatnak egy valós, a költségeket fedező éves előirányzatot. A piacgazdaság azonban a teljesítményelvűséget részesíti előnyben, de az is csak akkor működhet jól, ha a súlyszám- és pontértékek folyamatosan, évről-évre korrigálásra kerülnek, követve a valós költségeket. - Érdemesebb lenne visszatérni a bázisfinanszírozáshoz? Sokan beszélnek erről is, de véleményem szerint e kérdés ma nem aktuális. - Bevált a teljesítményelvű finanszírozás? Minden gyakorlatban alkalmazott finanszírozási rendszernek – így a jelenleg érvényben lévőnek is - finomhangolásra van szüksége, ezért a Finanszírozási Kódkarbantartó Bizottság elnökeként javasoltam egy értékelés elkészítését, mely az elmúlt 17 évet átfogóan elemezné és - a tanulságokat leszűrve - javaslatokat tenne az esetleges módosításokra, változtatásokra. Ettől függetlenül, továbbra is szükségesnek tartom az évenkénti folyamatos ráfordítás-felmérést (költségfigyelést), mely a jelenleg még meglévő szakmák közötti és szakmákon belüli aránytalanságokat lenne hivatott korrigálni. A teljesítményelvű finanszírozási rendszer további fenntartásához - az előzőekben leírtakon túl -, az ágazatnak elentős plusz forrásokra is szüksége van. Európa országainak többségében – hazánkhoz hasonlóan – már áttértek a HBCs szerinti finanszírozási rendszerre. Azonban több országban némi módosítással alkalmazzák azt. Például Németországban a pszichiátria ellátás területén az állandó költségeket fix díjazással finanszírozzák, míg a változó költségeket teljesítményalapon. - Kérem, soroljon pozitív és negatív példákat a hazai HBCs elszámolással kapcsolatban! Pozitív hatás, hogy csökkent az átlagos ápolási idő. Míg 1993 előtt átlagosan 9-11 napig feküdt egy intézményben a beteg, mára ez átlagosan 5-6 napra csökkent. A költséghatékonyság a személyi és tárgyi feltételeknél is jelentkezett. Hatékonyabbá vált a dolgozók munkájának szervezése, a műszerek, eszközök kihasználtsága. Szolgáltatás jellegűvé vált a gyógyítás, mert egyre fontosabb lett a beteg („a pénz követi a beteget” elve). Negatív hozadéka viszont a betegforgalom növelésének állandó kényszere. A rohamosan megnövekedett betegforgalomhoz azonban az elmúlt időszakban nem volt elegendő költségvetési forrás. Évente meg kellene történni az egy betegre jutó pénzösszeg korrekciójának. Plusz pénzt nem kaptak az intézmények, csak burkolt forráskivonás történt a visszanormálások lévén. Ezzel végül is csökkent az egy betegre jutó forrás. További negatívum, hogy a rendszer nem kezeli az intézmények adottságbeli különbségeit és a progresszív ellátás fokozatait. Sajnálatos módon magyar sajátosság, hogy a finanszírozás nem tartalmazza az eszközök, műszerek amortizációját. Az elmúlt időszakban több szakértő elemezte az utóbbi 17 évet, szinte kivétel nélkül arra a megállapításra jutottak, hogy az egy betegre jutó összeg vásárlóereje, az 1993-as érték 50 százalékára csökkent. Azt gondolom, hogy napjaikban ez az igazi probléma az egészségügyben. Továbbra is úgy vélem, hogy jelentős többletforrást kell az ágazat részére biztosítani, valamint a társadalomnak kiemelt prioritásként kell az ágazat tevékenységére tekintenie a megfelelő források hozzárendelésével. eLitMed Császi Erzsébet