A magas kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció a sürgősségi osztályokon leggyakrabban előforduló aritmia. A betegség természetes lefolyása jelentős morbiditási és mortalitási kockázatot hordoz magában a betegséggel járó szövődmények, a stroke, az egyéb thromboemboliás események, a szívelégtelenség és a csökkent életminőség következtében. A pitvarfibrilláció kezelésében két alapvető stratégia különíthető el: a ritmuskontroll, illetve a frekvenciakontroll. Az intravénás magnézium alkalmazása az egyéb standard kezelési modalitásokon túl a feltételezések szerint mind a frekvenciakontroll, mind pedig a kardioverzió eredményességét javíthatja. 

A magnézium fenti indikációval történő használatával kapcsolatban több rendszerező áttekintés is született, az alábbiakban ezeket foglaljuk össze. Ramesh és munkatársai a Journal of Cardiology-ban megjelent metaanalízisükben a standard terápiát kiegészítő intravénás magnézium használatát vizsgálták nem posztoperatív pitvarfibrilláció esetén. A metaanalízisben hat randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) szerepelt (összesen 745 beteggel), amelyek közül öt esetben 4,5–10 g iv. magnézium, egy esetben pedig 3 g iv. magnézium hatását vizsgálták. A standard terápia a vizsgálatok során leggyakrabban a digoxin (!) volt, ritkábban béta-blokkoló (BB) vagy kalciumcsatorna-blokkoló (CCB). Az elsődleges kimenetelek a ritmuskontroll (szívfrekvencia (HR)<90-100 vagy a kezdeti HR-hez képest több mint 20%-os csökkenés) és a kardioverzió (a vizsgálat végpontjában sinusritmus, a vizsgálat kezdetétől számított 2,5–24 óra múlva) voltak. Az eredmények alapján a magnézium a placebóhoz képest mind a frekvenciakontroll (OR 2,49, NNT 4), mind pedig a kardioverzió (OR 1,75, NNT 14) elérése szempontjából sikeresebbnek bizonyult. A bradycardia, illetve a hipotenzió előfordulása között nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. 

Ho és munkatársai, valamint Onalan és munkatársai az iv. magnézium mint elsődleges terápia és az iv. magnézium mint standard terápia kiegészítő gyógyszere összehasonítását végezték el. Tíz RCT-t összehasonlítva arra jutottak, hogy az iv. magnézium rontotta a digoxin hatását a frekvenciakontroll elérésében, és elsődleges terápiaként kevésbé volt hatékony a frekvenciakontroll elérésében, mint a CCB-k vagy az amiodaron. A legtöbb vizsgált beteg ugyanakkor ezekben az RCT-kben szívműtétet követően jelentkező, új keletű pitvarfibrilláció miatt részesült kezelésben.

Onalan és munkatársai nyolc RCT-t hasonlítottak össze, amelyek közül négy az iv. magnézium superior voltát igazolta a placebóhoz, CCB-khez és BB-khez hasonlítva frekvenciakontroll vonatkozásában. Mind a nyolc RCT kimutatta, hogy az iv. magnézium mellett a betegek nagyobb eséllyel konvertálódnak sinusritmusba, mint a kontrollcsoportokban (placebo, CCB, ajmalin). Mindkét fenti metaanalízis végül arra a következtetésre jut, hogy az iv. magnézium mind monoterápiában, mind pedig kiegészítő gyógyszerként hatékony, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezek a metaanalízisek több mint 15 éves RCT-ket vettek vizsgálati alapként, amelyek metodológiájukban kevésbé szigorúak, mint a közelmúlt RCT-i. 

Az irodalmi áttekintés szerzői a fenti vizsgálatok elemzése során kijelentik, hogy a metaanalízisekben a pitvarfibrilláció rutinterápiája nem volt kellően standardizálva, valamint – tekintettel az RCT-k régebbi megjelenésére –, a pitvarfibrilláció terápiájában elsődlegesen digoxin, nem pedig a jelenleg első vonalbeli BB-k, illetve CCB-k szerepeltek. A vizsgálatok során a betegszelekció sem volt kellően alapos: például azokban a betegekben, ahol pitvarfibrilláció mellett elektrolit-eltérés is jelen van (például hypokalaemia vagy hypomagnesaemia), valószínűleg sokkal kedvezőbben reagálnak a magnéziumra, mint a súlyos szívelégtelenségben szenvedők vagy a krónikus veseelégtelenek, akiknél az iv. magnézium számos nem kívánt hatást válthat ki. 

Összefoglalásképpen, az elérhető bizonyítékok alapján az iv. magnézium mérsékelt hatékonyságot és kedvező mellékhatásprofilt mutat kiegészítő terápiaként a magas kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció kezelésében. Ugyanakkor a bizonyítékok relatíve gyenge minősége további vizsgálatok szükségességére hívja fel a figyelmet. 

Szemlézte:

Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény: 

Tchouapi, P-C, Anderson, KE, Hein, PN. Intravenous magnesium as an adjunct to standard of care for treatment of atrial fibrillation with rapid ventricular response. Acad Emerg Med. 2023; 00: 1-3.