A közelmúltban többek között kiderült: más vérnyomásértéknél kezdődnek a cardiovascularis kockázatok a nőknél, mint a férfiaknál, a nemek figyelembevétele a klinikai vizsgálatokban mégis döcögősen halad. Az elmúlt évtizedben a tudományfinanszírozók és az akadémiai folyóiratok is elkezdték megkövetelni, hogy a sejteket és az állatmodelleket alkalmazó alapkutatásokba, valamint a klinikai vizsgálatokba egyaránt vonják be mindkét nemet. Ennek oka egyrészt az a felismerés, hogy a szexkromoszómák, illetve a hormonprofilok különbségei befolyásolhatják a gyógyszerekre és egyéb eljárásokra adott reakciót. Másrészt a tudósok arra is rájöttek, hogy a mindkét nemet bevonó vizsgálatok precízebb és reprodukálhatóbb eredményt adnak, és olyan kérdések megfogalmazását is segítik, amik új utakra vihetik a tudományt. A Covid-19 közismert példáját adja a nemek eltérő reakciójának: míg több férfi hal meg a betegségben, a nők fogékonyabbak a hosszú Covid kialakulására, írja a nemfüggő tényezők keresésének jelenlegi helyzetéről beszámoló Nature-cikk. Mint Emily Willingham kifejti, a női résztvevők kizárása a klinikai vizsgálatokból részben a thalidomidtragédia következtében alakult ki: a terhes nők körében alkalmazott szedatívum rengeteg congenitalis rendellenességet okozott, ezért az FDA 1977-ben azt javasolta, hogy a fogamzóképes korú nőket ne vonják be a korai fázisú klinikai vizsgálatokba. A következő évtizedben azonban kiderült, hogy a populáció jelentős részének kihagyása is klinikai következményekkel jár, ezért 1993-tól az USA orvosi kutatásokat finanszírozó ügynöksége, a NIH (National Institutes of Health) elkezdte azt kérni, hogy mégiscsak vonják be a nőket a klinikai vizsgálatokba. Ez 2013-tól az EU előírásaiban is szerepel (az elvárás 2020-ban lépett hatályba). A NIH 2016 óta az alapkutatásokban is elvárja a két nem szerepeltetését, bár a sejteket és állatmodelleket alkalmazó kísérletekben ez nem is olyan egyszerű. Az egyik leggyakrabban használt kíséreti állatnak például, a Caenorhabditis elegans fonálféregnek az egyik neme csak spermiumokat állít elő, míg a másik spermiumokat és petesejteket egyaránt, illetve sok olyan faj is van, amelynél a nemet nem annyira a kromoszómák, mint inkább a környezet határozza meg. Sőt olyan faj is szép számmal létezik, amelynél a nem módosul az életkor előrehaladtával. Bár nem duplázza meg, a vizsgálatok költségét megnöveli mindkét nem bevonása: átlagosan egyharmaddal kell megnövelni a minta elemszámát ahhoz, hogy az eredmény mindkét nemre releváns legyen. És fontos a negatív eredmények közzététele is, mert az is nagyon informatív, ha a tanulmányozott kérdés nem mutat szexuális dimorfizmust vagy ha a kérdéses kezelés mindkét nemre egyformán alkalmazható. Mindazonáltal, a mindkét nem bevonásával kapcsolatos követelmények teljesítése roppant lassan halad: 2015-re (amikor már 22 év eltelt a NIH témába vágó irányelvének megjelenése óta) a NIH által finanszírozott randomizált kontrollos vizsgálatoknak kevesebb mint harmada jelentett nőket érintő eredményeket. Egy 2018-as áttekintés azt állapította meg, hogy az elmúlt 14 évben nem nőtt szignifikánsan a mindkét nemet bevonó vizsgálatok száma, míg egy 2020-as áttekintés szerint 2014 és 2018 között a nők alulreprezentáltak voltak 11 betegségkategóriában folytatott vizsgálatok közül 7 betegségkategóriában is. Az alapkutatásokban még kevésbé tartják be az elvárásokat. Bár 2009 és 2019 között nőtt azoknak a kísérleteknek az aránya, amelyek mindkét nemet bevonják, azonban a mindkét nemet bevonó kísérleteknek csak 46%-a esetében végeztek a kutatók szex alapú elemzést, még kevesebben publikálták. A szex alapú elemzést publikáló tanulmányok 70%-a ráadásul nem is hasonlította össze a vizsgált eljárás hatásait a két nem között, vagy félreértelmezte az eredményeket. Mindazonáltal, a NIH 1993-as irányelve eredményeket is hozott. Kiderült például, hogy a szív elektromos válasza számos gyógyszerosztály esetében eltérő a két nem között, így ma már több antidepresszáns és antibiotikum dozírozásánál ajánlott annak figyelembevétele, hogy a beteg férfi vagy nő. De mivel lassabban metabolizálják, a vérnyomáscsökkentő béta-blokkolók közé tartozó propranololt is más dózisban kell adni a nőknek. A sejtések szerint a különbségek hátterében leginkább a szteroidhormonok, az ösztrogének és az androgének állnak, tényező lehet továbbá a testméret és a testösszetétel is, például az, hogy a nők esetében nagyobb a zsír-izom arány. A szemlézett Nature-cikk felhívja a figyelmet egy 2021-es vizsgálat eredményére: Hongwei Ji és munkatársainak a Circulation című szaklapban megjelent tanulmánya (Sex Differences in Blood Pressure Associations With Cardiovascular Outcomes) szerint nők esetében alacsonyabb az a szisztolés vérnyomásérték, amit átlépve megnő a cardiovascularis betegségek kockázata. A kutatók kifejtik: évtizedekig úgy véltük, hogy felnőttek esetén a 120 Hgmm-es szisztolés vérnyomásérték tekinthető az egészséges érték maximumának, míg e felett megnő a cardiovascularis kockázat. A nőket és férfiakat egyaránt bevonó, és az eredményeket nemek szerint is elemző vizsgálat azonban kimutatta, hogy nők esetén a kockázat már 100 Hgmm után emelkedni kezd. Nők esetén a kockázat 100 és 109 Hgmm között hasonló ahhoz, ami férfiaknál 130 és 139 Hgmm között jelentkezik. Myocardialis infarktussal kapcsolatban a nők 110 és 119 Hgmm között olyan mértékű kockázatnak vannak kitéve, mint a férfiak 160 Hgmm-es vagy annál nagyobb szisztolés vérnyomás esetén. Nők esetén stroke-kal kapcsolatban a 120–129 Hgmm hasonló kockázatot rejt, mint a férfiaknál a 140–149 Hgmm. Ha az eredményeket más vizsgálatok megismétlik és finomítják, számos kezelési algoritmus és irányelv átírása válik szükségessé, teszik hozzá a szerzők. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Willingham, E. (2022). The fraught quest to account for sex in biology research. Nature, 609(7927), 456-459.