Eddig még soha nem látott ütemben nőnek a kórházi adósságok. Úgy tűnik, a béremelés még jobban felgyorsította a folyamatot: míg 2023-ban átlagosan havonta 3,7 milliárddal nőtt ez az adósság, 2024-ben havi 15-20 milliárddal, ami már a működésüket veszélyezteti. A kórházak kényszerű szolgáltatás-felfüggesztéseinek hátterében mostanra az esetek 10-15 százalékában eszközellátási zavarok állnak. Inkasszózik a NAV, de már a beszállítók is.

Március végén az egészségügyi intézmények tartozása – beleértve az egyetemieket és az egyháziakat is – már csaknem 120 milliárd forint volt. És míg 2023-ban átlagosan havonta 3,7 milliárddal nőtt ez az adósság, 2024-ben már havi 15-20 milliárddal. Az orvostechnikai beszállítók érdekképviseletének januári felmérése szerint a cégek többsége a tavaly novemberi adósságrendezés előtti lejárt követelései feléhez sem jutott hozzá. A friss beszámolók szerint a cégeknek ugyanakkora vagy nagyobb a lejárt követelésállománya, mint az adósságrendezés előtt.

Tavaly december végén a Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint a kórházakban több mint 52 milliárd forintnyi kifizetetlen számla halmozódott fel, ami az egyetemekkel és az egyházi intézményekkel együtt 64 milliárd forintra rúgott. Az adat meglepő volt, hiszen november végén csaknem 90 milliárd forintot kaptak konszolidációra az intézmények. A követelésállomány januárban átlépte a 80 milliárd, februárban a 100 milliárd forintot. Mostanra a MÁK hivatalos adatai szerint azokban a kórházaknál, melyeknek az államkincstár felé jelentési kötelezettsége van, a tartozás 91 milliárd forint, de ehhez az adósságállományhoz még a modellváltó orvosegyetemek tartozása is hozzáadódik, így jön ki a közel 120 milliárd forint.

Már a betegellátást veszélyezteti az adósság

Megemeli a kormány 63,439 milliárd forinttal az Egészségbiztosítási Alap Gyógyító-megelőző ellátásra szánt keretösszeget – áll a múlt szerda este megjelent Magyar Közlönyben. Ennek azonnali teljesítéséért Varga Mihály pénzügyminiszter és Pintér Sándor belügyminiszter felel. A két tárcavezetőnek emellett előterjesztést kell készítenie a kormány részére „a fekvőbeteg-ellátó intézményeknek az év fennmaradó részében felmerülő feladatai ellátásának biztosításhoz szükséges intézkedésekről.” Ennek határideje május 15. További 40 milliárdot júniusban utalhatnak az egészségügyi intézmények számláira. Habár a rendelet szerint a pluszforrást a szállítói tartozások rendezésére kell fordítani, nem kizárt, hogy különösen az első részletből az állami beszállítók – köztük az energiaszolgáltatók – számláit „előre veszik” az intézmények.  Az is általános gyakorlat, hogy ha nincs megfelelő fedezet a kórház számláján, bizonyos bérelemeket is a dologi kiadásokból rendeznek, ha csak időlegesen is. Azaz az orvosieszköz-szállítók és a gyógyszercégek így megint hátrébb sorolódnak. Ez a helyzet pedig egyre fenyegetőbb: ahogy Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára fogalmaz: eddig farkast kiáltottak, de most tényleg itt van! Sérül a betegellátás is, hiszen kórházi osztályokat kell személyi vagy tárgyi feltételek hiánya miatt bezárni. CT vagy MRI gépek állnak le, mert nincs pénz a javításra. 

A helyzet most tényleg kritikus. Információink szerint legutóbb a Jászberényi kórházban a NAV inkasszózott, az évi 7-8 milliárdos forgalmú intézménynek egymilliárdos a kintlévősége, vagyis már nemhogy az adóssága rendezése az égető, hanem a működése.

Az orvostechnikai beszállítókat a konszignációs raktárakkal kapcsolatos kórházi trükközés is sújtja. Az ún. készenléti raktárakba kihelyezett eszközök akár hónapokig is pihenhetnek, mire a műtőbe kerülnek. Az intézmények viszont sokszor jóval a felhasználásuk után jelentik a fogyást a beszállítónak, aki csak ekkor számlázhat. Ráadásul az egészségügyben a fizetési határidő 60 nap, így ha még határidőre is fizetnének a kórházak, a cégek akkor is hosszú hónapokon keresztül finanszíroznák az intézményt, miközben az adókötelezettségüket napra pontosan kell teljesíteniük az állam felé. 

Precedensértékű inkasszózás

„A hazai egészségügyi ellátásban nincs olyan terület, amiben ne lenne jelen a három legnagyobb érdekképviselet valamelyik tagja, mint orvostechnikai beszállító, legyen az képalkotó diagnosztika vagy műtéti eszközök, esetleg egy csípő-vagy térdprotézis. Januárban a három szervezet felmérése szerint az orvostechnikai szállítók többsége a lejárt kintlévőségeinek a feléhez sem jutott hozzá. Leálltak a cégeknél az innovációk, nem tudnak fejlesztésekre költeni.

Már most tudok olyan gyártóról, aki inkasszózott egy kórházat, amire eddig még sohasem volt precedens, 

de ez nagyon megfordíthatja a jelenlegi helyzetet, mert ez még a bérrendezési kötelezettséget is felülírja. Ma már az osztályleállások, az ellátási fennakadások 15 százalékát az orvostechnikai eszközökök hiánya, vagy javítása okozza”- kezdte Rásky László, aki szerint több fronton is érezhető a drámai változás. „A magyar egészségügy két nagy területen használ orvostechnikai eszközöket, mindkettőn érzékelhető a változás. A támogatott gyógyászati segédeszközök éves szinten korábban több mint 80 milliárdnyi kifizetést jelentettek, tavaly ez 75 milliárd volt. A nagyobb tétel, a teljes forgalom nagyjából kétharmada a kórházi eszközöké, 130-150 milliárd. Ezek egy részét főleg a képalkotó diagnosztikai eszközök jelentik, amelyek jó része uniós forrásokból kerül az intézményekhez. A legutóbbi nagy pályázat szállítási feltétele volt az ötéves szerviz-háttér vállalás, de ez az időszak már letelt. Ezekre pedig nincs forrása az egészségügynek, ráadásul azzal, hogy most ezt is átvette a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF), lassítja az ügymenetet, mert központosítás van: a javításoknál jellemző, hogy ha nagy volumenről van szó, arra közbeszerzést kell kiírni. Az üzemeltetés központosítása előtt, ha elromlott egy kórházban valami, akkor hívták a szervizes céget, és megcsinálták. Ma tehát nemhogy pénz nincs rá, de még azt is nehezíti a szabályozási környezet, hogy legalább gyorsan intézkedni tudjanak az intézmények, akár hitelt kérve is. Egészen groteszk helyzetek alakultak ki mára. A multicégek is kezdik érezni, hogy valami nem stimmel, de leginkább a kkv-k vannak tényleg nagy bajban. Sokan 20-30 éve ebben dolgoznak, nem akarnának kiszállni, de amikor valaki azért vesz fel hitelt, hogy azt az ÁFA-t kifizesse, amit az állam követel úgy, hogy ő nem fizet, nonszensz. A cégek nemcsak üzleti szempontokat vesznek figyelembe, hanem etikai megfontolásaik is vannak: nyilván erkölcsileg sem vállalható, hogy azért maradjon el egy műtét, mert a cég nem szállítja le a szükséges eszközöket. Ugyanakkor a vállalkozások számára mára elsődleges lett az életben maradás kényszere, ami az etikai megfontolásokat is felülírhatja.

Ráadásul a HBCs súlyszámrendszer, ami alapján a fekvőbeteg gyógyintézmények kapják a finanszírozást, harminc, a tvk (teljesítmény-volumen korlát) pedig húsz éves konstrukció.

Az első alkalom, amikor a korábbi kormánynak sok milliárd forinttal közbe kellett avatkoznia, 1996-ban volt, majd 2003-ban, később 2009-ben, tehát 5-7 évenként! De 2012, a kórházak államosítása óta ez éves rendszerességűvé vált. Az első igazán nagy konszolidációra 2011 végén került sor, akkor 60 milliárd forintot adott a kormányzat a kórházaknak. Sokáig azt gondoltuk, hogy a mélypont 2015 tavasza volt. Akkor 84 milliárd volt az adósság, mielőtt 60 milliárdos adósságrendezésre került sor” – mutatta be lapunknak a kritikus helyzetet Rásky László. Márciusban a három legnagyobb hazai orvostechnikai beszállítókat tömörítő szervezet, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ), a Magyar Medikai Gyártók és Szolgáltatók Akkreditált Innovációs Klaszter (Mediklaszter) és az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) közösen azt kérte a kormánytól, hogy azonnal rendezze a kintlévőségeket. A három szervezet úgy döntött, hogy az Állami Számvevőszékhez fordul, mert a tagvállalatok tapasztalatai alapján a tartozás után felhalmozódó kamatokat sem fizetik ki az intézmények.

A gyógyszeripart is sújtja

Feller Antal, a Gyógyszer-Nagykereskedők Szövetségének elnöke arról beszélt a Magyar Gyógyszerészi Kamara múlt hétvégi vándorgyűlésén, hogy 2023 végén megközelítette a harmincmilliárd forintot a magyar kórházak tartozása a gyógyszer-nagykereskedők felé, ráadásul ebből addigra 10-13 milliárd forint már lejárt tartozás volt. Szerinte a kórházi adósságok kezelése nagy terhet jelent a gyógyszer-beszállítók számára, az év elején pedig tovább nőttek a tartozások.

„A gyógyszerforgalom 28-30 százalékát teszi ki a kórházi gyógyszerellátás, aminek fedezetét jó ideje nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem is tudják kigazdálkodni az intézmények. Ez nekik és nekünk is egy folyamatos küzdelem. Ma a készítmények egy részét központosítva tendereztetik, míg a másik tételes finanszírozással, aminek a számláit a NEAK fizeti. Itt még ellátási gondot okoz gyakran a gyógyszerek hiánya is, ami a jelenlegi környezetben még nagyobb nehézség. A gyógyszer-nagykereskedők alternatív megoldásokat keresnek, mert gyógyszerek nélkül nem megy, itt meg az újabb teher, hogy nehogy hamisított készítmények kerüljenek be az ellátásba” – nyilatkozta az eLitMednek az elnök.

Sereghajtók között az egészségügy közfinanszírozásában

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász úgy véli: a dologi költségek fedezetére szánt finanszírozási díjtételek többsége 2018 óta változatlan, csupán fix összegű bérkiegészítést kapnak még a szakellátó intézmények, így pedig inkább az a csoda, hogy a kórházi lejárt szállítói tartozási állomány hogyan nem éri el a 200 milliárdos összeget.

„Ha eltekintünk a béremelésektől, ami a kiadások döntő részét teszi ki, és még ezt sem tudják kifizetni, ott vannak a korszerű gyógyszerek, a diagnosztikai vizsgálatok egyre magasabb színvonala, az épületek korszerűsítése, a betegek étkeztetése, higiénés követelmények, melyek költségét lehetetlen a 6 éve megállapított HBCs díjakból kigazdálkodni. Ez a 198 ezer forint (500 EUR) azóta nem változott, pedig az árak és az orvostudomány, technika, a terápiák ma már fényévekre vannak. Ez az alapdíj Németországban 3000-3500 euró! Ma a kórházak folyamatosan túlélnek, a közművek árai elszálltak, ott pedig nincs pardon, fizetni kell. Ezen túlmenően pedig komoly technológiaváltás történt az elmúlt évtizedben, a szolgáltatás tartalma is megváltozott, ehhez képest csak a kassza nem. Számos eljárás van, amelynek a finanszírozási díja nem fedezi a műtétek direkt bekerülési költségét, főleg nem a korszerűbb minimál invazív beavatkozásokat. A minimál-invazív beavatkozások 60 százalékára elég a finanszírozás, a daganatsebészeten számos indikációs területen a veszteség 400-600 ezer forint műtétenként”  – fogalmazott a szakértő.

_{Forrás: EUROSTAT}

Dózsa Csaba számára nem világos, hogy a kormány miért nem érti meg az idők szelét, miszerint az egészségügyben lényeges innováció, fejlődés van, egyre komplexebb az orvosi tudás és igényesség a korszerű ellátások nyújtása iránt, növekednek a lakossági elvárások, mindezt pedig a közfinanszírozásnak is követnie kell. 

„Az tény, hogy utolsók között vagyunk az éves GDP-ből az egészségügyre fordított közkiadásokban az EU-n belül. Míg az Európai Unióban a GDP 5,5-9,2 százalék az állami vagy társadalombiztosítási egészségügyi ráfordítás, nálunk 4,5 százalék körül alakul a COVID-19 előtti években és 2022 óta ismét. A COVID-19 járvány alatti években a vészhelyzet és járványügyi intézkedések miatt volt ez csak magasabb, 5-6 között. Lehetetlen ilyen alacsony szintű közfinanszírozás mellett kigazdálkodni a gyógyítás valós költségeit”

– emelte ki lapunknak Dózsa Csaba.