Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 10

Klinikai Onkológia

2021. FEBRUÁR 28.

A méhnyakrák korszerű onkológiai kezelése

ÁROKSZÁLLÁSI Anita

Világszerte évente több mint félmillió nőnél igazolódik méhnyakrák, és körülbelül 300 000 halálesetet okoz a betegség. A nyugati társadalmakban a cervixcarcinoma incidenciája és mortali­tása csökken a humán papilloma vírus (HPV) elleni vakcinációnak és a populációs szintű szűrésnek köszönhetően. A fejlődő világ országaiban azonban továbbra is emelkedő a tendencia. A rákmegelőző állapotok és a korai méhnyakrák definitív onkológiai ellátása a stádiumfüggő kiterjesztéssel végzett műtétek révén lehetséges. A posztoperatív sugárkezelés vagy kemoradioterápia szükségessége a patológiai rizikófaktorok alapján határozható meg. Előrehaladott méhnyakrákban a definitív kemoradioterápia vagy a szisztémás kezelés a terápiás alternatívák. A fiatal betegek részéről gyakran felmerülő kívánság a fertilitásmegtartás, amely az onkológiai elvekkel csak jól definiált határok között egyeztethető össze, alapos felvilágosítást követően. A terhesség alatt felismert méhnyakrák becsült incidenciája 1,4-4,6 eset/100 000 szülés, amelynek ellátása során, az onkológiai szempontokon túl, a magzat biztonságát is szem előtt kell tartanunk az anya preferenciái alapján. A klasszikus kemoterápia mellett a biológiai szerek is megjelentek a közelmúltban a méhnyakrák szisztémás kezelési lehetőségei között: első vonalban bevacizumabbal egészíthető ki a ciszplatin-paclitaxel kombináció közel négy hónapos túlélési előnyt nyújtva a betegek számára; míg másodvonalban pembrolizumab adható mikroszatellita-instabil vagy PDL-1-et expresszáló (combined positive score [CPS] ≥1), illetve magas tumormutációs terheltséget (TMB ≥10) mutató daganatok esetén. A jelen munka egy rövid összefoglalót szolgáltat a méhnyakrák megelőzéséről, kivizsgálásáról és onkológiai ellátásáról.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Korai hepatocellularis carcinoma - 40%-os túlélés a reszekció után!

A daganat <2 cm-es mérete, egyetlen góc jelenléte és a microvascularis infiltráció hiánya jó prognózist jelzett előre. A szerzők új, pontosabb stádiummeghatározási rendszert dolgoztak ki kifejezetten a korai stádiumok értékelésére.

Magyar Radiológia

2007. OKTÓBER 20.

A nem tapintható emlőtumorok és az őrszemnyirokcsomók izotópos jelölése

MONOKI Erzsébet, VARGA Erika, SZABÓ Tünde, TARJÁN Tibor, PETRI István, ZS. TÓTH Endre, BAGDI Enikő, KRENÁCS László

A mammográfiás emlőrákszűrés eredményeinek is betudható, hogy megnövekedett a diagnosztizált malignus tumorok, illetve a sebészi eltávolítást igénylő, nem tapintható emlőelváltozások száma. A közleményünk célja, hogy bemutassuk a radioizotópos jelölés alkalmazását, a gamma-szonda használatát és eredményességét az őrszemnyirokcsomók azonosításában, valamint a nem tapintható elváltozások intraoperatív lokalizálásában.

Magyar Radiológia

2007. JÚNIUS 20.

A fej-nyak daganatok képalkotó módszerei Onco Update, 2006

GŐDÉNY Mária, BODOKY György

A képalkotó vizsgálatok fontos szerepet játszanak a fejnyak daganatok kiterjedésének meghatározásában, ezáltal a terápia megválasztásában. A nem sebészi terápia egyre szélesebb körben elfogadott és alkalmazott módszer, ezért növekedett annak a jelentősége, hogy a kezelés előtti tumorfelmérés megbízható legyen, és hogy a klinikai stádium megfeleljen az aktuális patológiai stádiumnak.

Magyar Radiológia

2006. JÚNIUS 20.

A tüdőrák radiológiai diagnosztikája Irodalmi áttekintés Onco Update, 2005

BALÁZS György

Irodalmi áttekintésünkben a 2004-ben megjelentek mellett néhány fontosabb, 2003-ban megjelent cikket is idézünk. A tüdődaganatok radiológiai diagnosztikájával foglalkozó szakirodalom tematikája szerint három csoportra bontható, munkánkat is e szerint tagoljuk. Az első csoportot a már napi gyakorlatban is rutinszerűen alkalmazott képalkotó eljárásokkal - mint például a CT- és MR-vizsgálatok - kapcsolatos összefoglaló cikkek, illetve irodalmi áttekintések képezik.

Magyar Radiológia

2004. DECEMBER 20.

Képalkotó vizsgálatok a nőgyógyászati daganatok stádiummeghatározásában

HORVÁTH Katalin, GŐDÉNY Mária

A képalkotó módszerek stádiummeghatározása a sebészi FIGO-beosztás szerint a tumor kiterjedésén és a nyirokcsomó- metasztázison alapszik. Az elváltozás invazivitása és a nyirokcsomó-metasztázis jelenléte a két legfontosabb prognosztikai faktor, amely befolyásolja a terápiát. A nőgyógyászati tumorstádium meghatározására a következő képalkotó módszereket alkalmazzuk: hasi és transvaginalis ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonancia.

Magyar Radiológia

2004. OKTÓBER 20.

A kismedencei CT-vizsgálat jelentősége a prostatacarcinomák preoperatív stádiumának meghatározásában

BERCZI Csaba, TÓTH György, VARGA Attila, FLASKÓ Tibor, KOLLÁR József, TÓTH Csaba

A vizsgálat célja a komputertomográfia szenzitivitásának és specificitásának vizsgálata volt a preoperatív stádium meghatározásának szempontjából, olyan betegeken, akiknél radikális perinealis prostatectomiára került sor.

Magyar Radiológia

2004. ÁPRILIS 20.

A tüdőrák stádiummeghatározása

MONOSTORI Zsuzsanna

A szerző az aktuális daganatstádium-besorolást saját, tízéves gyakorlatát felhasználva összegzi. Az ismertetés az amerikai rákszövetség és a nemzetközi rákkontroll 1997-es nemzetközi stádiumbesorolásán alapul.

Magyar Radiológia

2004. FEBRUÁR 20.

A daganatstádium-meghatározás elméleti alapjai A képalkotó vizsgálatok jelentősége daganatos betegségekben

GŐDÉNY Mária

A tumorok stádiumokba sorolásának célja az, hogy a terápiaválasztás előtt meghatározzuk a daganat kiterjedését. Kimutatott, hogy a daganatok biológiai viselkedése, a beteg sorsa szorosan összefügg a tumor kiterjedésével, a lymphaticus disszemináció és a szisztémás daganatszóródás bekövetkeztével. A stádiummeghatározás számos módosuláson ment át. A TNM-rendszer a tumoros invázió mértékét, a regionális nyirokcsomók állapotát és a távoli metasztázisokat jelöli meg. Ezen a három paraméteren alapulnak a véglegesen kialakított klinikai stádiumok is.

Lege Artis Medicinae

2002. JANUÁR 20.

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia jelentősége a daganatsebészetben

PÉLEY Gábor, KÖVES István, SINKOVICS István, FARKAS Emil, DUBECZ Sándor, KOVÁCS Tibor, KERESZTES Sándor, VÁMOSI-NAGY István

A legtöbb rosszindulatú daganat sebészi kezelésének szerves része az elvezető nyirokcsomó régiójának műtéti eltávolítása, az úgynevezett regionális blokkdisszekció. A beavatkozás célja egyrészt a betegség lokoregionális kontrollja, másrészt a regionális stádiummeghatározás.