Magyar Radiológia

A tüdőrák radiológiai diagnosztikája Irodalmi áttekintés Onco Update, 2005

BALÁZS György

2006. JÚNIUS 20.

Magyar Radiológia - 2006;80(03-04)

Irodalmi áttekintésünkben a 2004-ben megjelentek mellett néhány fontosabb, 2003-ban megjelent cikket is idézünk. A tüdődaganatok radiológiai diagnosztikájával foglalkozó szakirodalom tematikája szerint három csoportra bontható, munkánkat is e szerint tagoljuk. Az első csoportot a már napi gyakorlatban is rutinszerűen alkalmazott képalkotó eljárásokkal - mint például a CT- és MR-vizsgálatok - kapcsolatos összefoglaló cikkek, illetve irodalmi áttekintések képezik. A második csoportba az újabb eljárásokkal kapcsolatos eredeti közlemények tartoznak. Az új eljárások közül egyértelműen a pozitronemissziós tomográfia klinikai értékét vizsgáló közlemények vannak túlsúlyban, ezen belül is már találkozhatunk az elmúlt években megjelent kombinált pozitronemissziós tomográfia-CT-technológia első klinikai tapasztalataival. A harmadik csoportba a tüdőrákszűréssel foglalkozó munkák tartoznak. A tüdőrákszűrés kérdése ismét a figyelem középpontjába került, elsősorban az alacsony dózisú CT ez irányú rutinalkalmazásának köszönhetően. A módszer vitathatatlanul minden eddiginél érzékenyebb a korai elváltozások kimutatásában, klinikai hasznát illetően azonban a szakirodalom erőteljesen megoszlik. Az itt referált cikkek végső kicsengése erősen szkeptikus, de következtetéseik nem tekinthetők véglegesnek, mivel a hosszabb nyomon követésen alapuló kontrollált vizsgálatok még nagyrészt folyamatban vannak. A referált közlemények érdeklődésre tarthatnak számot, részben, mert az új módszerek első klinikai tapasztalatairól számolnak be, részben, mert a bennük közölt eredmények következtében módosulnak a már rutinszerűen alkalmazott módszerek teljesítményére és diagnosztikus értékére vonatkozó elfogadott, de nem mindig megalapozott elképzeléseink.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Cystás veseelváltozások - A CT-vizsgálat jelentősége a diagnosztikában és a kezelés megválasztásában a Bosniak-klasszifikáció alapján

MOHAMMED Al-Absi, ABDULMALIK Qais, IBRAHIM Al-Nono, ABDULILAH Ghilan, MOHAMMED Abdul Gafour

CÉLKITŰZÉS - A tanulmány célja a CT jelentőségének bemutatása a vese cystás elváltozásaiban, a sebészi és a nem sebészi ellátást igénylő képletek differenciáldiagnosztikájában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A prospektív tanulmányunkba bevont betegek egy privát diagnosztikai centrumból és egy egyetemi kórházból származnak. Összesen 55, elemzésre alkalmas cystás veseelváltozást találtunk. Minden esetben a vesékre fokuszált kontrasztanyagos helikális CT-vizsgálatot végeztünk. Az elváltozásokat a Bosniakklasszifikáció alapján, sebészi és nem sebészi csoportokra osztottuk, a kapott szövettani leletek, valamint a követéses vizsgálatok (nem sebészi csoport) alapján. EREDMÉNYEK - Az 55 elváltozásból 35-öt soroltunk a sebészi csoportba (13 elváltozás IV. kategória és 22 III. kategória). A nem sebészi csoportba 20 elváltozás tartozott (15 eset II. kategória és öt eset III. kategória). A III. kategóriába tartozó 22 betegből, akiknél reszekció történt, 15 bizonyult malignusnak és minden, IV. kategóriába sorolt eset szintén malignus volt. A nem sebészi csoport betegeinek prospektív ellenőrzése során nem találtunk malignus elváltozást. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink hasonlóak, mint más oktatóintézetek vizsgálati eredményei, és megerősítik a Bosniak-klasszifikáció hasznosságát, amikor a cystás veseelváltozásokat sebészi és nem sebészi csoportokra akarjuk szétválasztani. Diagnosztikai nehézséget okozhat a komplikált, többrekeszes hydatidacysta elkülönítése a neoplasiás (III. kategória) cystás elváltozásoktól.

Magyar Radiológia

Európai Radiográfusi Tanácsadói Értekezlet Prága, 2005. augusztus

VANDULEK Csaba

Múlt év augusztus végén, Prágában tíz európai ország képviseletében radiográfusok találkoztak, hogy javaslatokat állítsanak össze a General Electric Healthcare (GEHC) számára. A céljuk az volt, hogy elősegítsék a lehetséges közös együttműködési területek kidolgozását a társaságok és az ipar között. A Magyar Radiológus Asszisztensek Egyesületét és Kelet-Európát, Van Dulek Csaba radiográfus, e sorok írója képviselte.

Magyar Radiológia

Atípusos emlőciszta - differenciáldiagnózis

PAPP László, KOVÁCS Zsolt, SZABÓ Éva, MINIK Károly, ANTALFI Bálint, BENDE Sándor

BEVEZETÉS - Az emlőben ultrahangvizsgálattal detektálható cisztikus elváltozásokat megjelenésük alapján több csoportba sorolhatjuk. Ezek közé tartoznak a progrediáló atípusos ciszták is. ESETISMERTETÉS - Fiatal nő bal emlőjében centrálisan és a belső felső negyedben elhelyezkedő rezisztenciákat lehetett tapintani. Az elvégzett ultrahangvizsgálat az elváltozás hátterében közepes méretű, sima falú cisztákat mutatott. A két egymást követő cisztapunkció során nyert viszkózus anyag citológiai eredménye C2 volt, amely akutan lobos, bevérzett cisztatartalomnak felelt meg. Négy, majd hat hónappal később végzett kontroll-ultrahangvizsgálat során az elváltozás számbeli és jelentős méretbeli progresszióját, definitív morfológiai átalakulását észlelték. A kialakult intracisztikus fali növedékek, illetve a pericisztikus szolid elváltozás miatt indokoltnak látszott az emlő mágneses rezonanciás vizsgálata, amellyel nem tudták kizárni a többgócú malignus folyamat lehetőségét. Emlő-munkacsoporttal konzultálva első lépésben a cisztikus képletek épben történő excízióját végezték el. A szövettani vizsgálat multiplex intraductalis, illetve intracisztikus papillomát igazolt, inaktív emlőmirigy-alapállományban. KÖVETKEZTETÉS - Tekintettel a differenciáldiagnosztikai problémára, amelynek során hasonló morfológiájú szövettani entitások is felmerültek (intracisztikus papillaris carcinoma, adenoid cisztikus carcinoma, ductalis in situ carcinoma), indokolt volt a műtét. A szerzők javaslata szerint az ijesztő morfológiai, radiológiai és klinikai kép ellenére is első lépésben a legkisebb radikalitású műtétet kell elvégezni.

Magyar Radiológia

Az egészségügy globalizálódása

SZÁNTÓ Dezső

Globalizációnak a nemzeti egészségügyeket közvetett és közvetlen módon befolyásoló, kölcsönös és fokozódó nemzetközi függőséget nevezik1. Közvetlen hatást az ellátás sokszereplőssé válása jelent. Ma a WHO mellett az ENSZ, a Világbank, az OECD, az Európai Fejlesztési Bank, a gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek, biztosítási intézetek, továbbá az állami költségvetés, valamint nonprofit és civil társulások egyaránt jelen vannak az egészségügyekben.

Magyar Radiológia

Geophagia

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - A földevés okai pszichopátiák, népszokások, vallási rítusok, természeti katasztrófák, bűncselekmények lehetnek, valamint eredhet kóros alkohol- és gyógyszerélvezetből is. ESETISMERTETÉS - Az ötvenéves, enyhén ittas férfi tíz evőkanálnyi nedves homokot evett meg. A két órával későbbi báriumnyeletéses vizsgálat sűrű, a gyomorban és a patkóbélben lassan előrehaladó, öntvénytünetet okozó anyagot tett láthatóvá. Míg a gyomorból a földet kimosták, a belekből természetes úton ürült ki. Szövődmény nem jelentkezett. KÖVETKEZTETÉS - A gastroduodenalis öntvényjel és a lassú passzázs alapján a földevés egyszerűen felismerhető.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Koponyacsont-laesiók komputertomográfiás vizsgálata és paleoradiológiai aspektusai

ZÁDORI Péter, BAJZIK Gábor, BÍRÓ Gergely, LELOVICS Zsuzsanna, BALASSA Tímea, BERNERT Zsolt, ÉVINGER Sándor, HAJDU Tamás, MARCSIK Antónia, MOLNÁR Erika, ŐSZ Brigitta, PÁLFI György, WOLFF Katalin, REPA Imre

Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.

Klinikai Onkológia

Metaanalízisek felhasználása az emlőrákok kialakulásának, kimenetelének és terápiás hatékonyságának előrejelzésébe

MENYHÁRT Otília, GYŐRFFY Balázs

Világszerte az emlő rosszindulatú daganata a leggyakrabban előforduló malignus elváltozás nőknél, amelynek előfordulása növekvő tendenciát mutat. A nagy beteganyagon alapuló, genetikai elváltozásokat és a klasszikus klinikopatológiai paramétereket egyesítő metaanalízisek fontos eszközt nyújtanak a betegség létrejöttének, lefolyásának és a kezelésre adott válasz előrejelzésének a modellezésében. A klinikai, patológiai és molekuláris technológiák fejlődésével egyre nő a rendelkezésre álló adatmennyiség, amely lehetővé teszi innovatív elemzőrendszerek fejlesztését a hatékonyabb prognosztikus és prediktív biomarkerek azonosítására irányuló kutatások során. Jelen összefoglaló célja a rosszindulatú emlőtumorok kialakulásának kockázati becslésére (Gail-modell, Claus-modell, BRCApro, IBIS, BOADICEA), valamint a terápia hatékonyságának, illetve a betegek várható túlélésének előrejelzésére (PREDICT, Magee) alkalmas klinikai és/vagy genetikai paramétereken alapuló metaanalízisek bemutatása. Összefoglalónk utolsó részében olyan bioinformatikai rendszereket mutatunk be (KMplot, ROCplot), amelyek nagyszámú betegmintához való viszonyítás alapján új biomarkerek azonosítását, illetve független beteganyagban való igazolását teszik elérhetővé.

Hypertonia és Nephrologia

ACE-gátlók vagy ARB-k? Mi a független összehasonlító elemzések eredménye szívelégtelenségben nem szenvedő betegek esetében?

BENCZÚR Béla

Mind az ACE-gátlók, mind az ARB-k hatékony, bevált gyógyszerei a szív-ér rendszeri betegségeknek, illetve a hypertoniának. A két gyógyszercsoport egymással szembeni hatékonysága/biztonságossága régóta vita tárgyát képezi. Egy nagy metaanalízis szerzői összehasonlították az ACE-gátlók és az ARB-k hatékonyságát és biztonságosságát szívelégtelenségben nem szenvedő betegekben, 106 randomizált tanulmány 254 301 betege alapján. A metaanalízisbe placebokontrollált, aktív kontrollos, illetve az ACE-gátlókat az ARB-kkel direkt módon összehasonlító tanulmányok is bekerültek. A placebokontrollos tanulmányok alapján az ACE-gátlók csökkentik az összmortalitást, a cardiovascularis halálozást és a nem halálos infarktusok számát, szemben az ARB-kkel. Úgy tűnhet, az ACE-gátlók tehát hatékonyabbak. Ez azonban csak a 2000 előtt befejezett klinikai vizsgálatokra igaz. A 2000 utáni tanulmányokban már nem volt különbség az ACE-gátlók, illetve az ARB-k okozta kimenetelben, mint ahogyan a két gyógyszercsoportot direkt módon összehasonlító tanulmányokban sem találtak különbséget közöttük. A cikk ennek hátterét vizsgálja és magyarázza el.

Ideggyógyászati Szemle

Mágneses rezonanciás mérési és adatfeldolgozó módszerek epilepsziában

BARSI Péter

Az epilepsziás beteg kivizsgálásában alapvető jelentőségű a neuroradiológia, azon belül is elsősorban a mágneses rezonanciás (MR-) vizsgálat szerepe. A vizsgálati eredmény kiemelt fontosságú terápiarezisztens fokális epilepsziás beteg esetében, amikor műtéti megoldásra lehet szükség. A folyamatosan fejlődő MR-technika lehetővé teszi, hogy optimális vizsgálati protokollt alkalmazzunk. A nagy felbontású, vékony rétegű képeken az agyi struktúrákat mikroanatómiai szinten elemezhetjük. A háromdimenziós (3D) mérésnek kiváló a felbontása és szürke-/fehérállomány-elkülönítő képessége, belőle felszíni rekonstrukciók és volumetria készíthető, illetve más módszerek (például traktográfia, funkcionális MR) és a neuronavigáció anatómiai alapját nyújtja. A diffúziós mérés, a diffúziós tenzormérés (DTI) és traktográfia differenciáldiagnosztikai szerepe mellett megjeleníti a fontos fehérállományi pályákat, illetve azok viszonyát az agyi elváltozáshoz. Az MR-perfúzió (MRP) differenciáldiagnosztikai segítséget nyújt és a jövőben szerepe lehet multifokális elváltozások esetén az epileptogén fókusz meghatározásában. Az MR-spektroszkópia (MRS) differenciáldiagnosztikai szerepe mellett a fokális epilepszia lateralizációjában, a hippocampalis sclerosis diagnózisának megerősítésében is szerepet játszik. Egyes módszerek alkalmazása speciális készüléket, szoftvert és szakismeretet igényel, de az alap-epilepszia-MR-protokoll minden modern, legalább közepes térerejű MR-készüléken elvégezhető.

Lege Artis Medicinae

A coronariakalcifikáció vizsgálata kettős sugárforrású, sokszeletes komputertomográfiával 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedők körében

MAUROVICH-HORVAT Pál

BEVEZETÉS - A kalciumpontszám (score) a coronariakalcifikáció számszerű jellemzését biztosítja. Felnőttkorú, 1-es típusú cukorbetegek körében kardiológiai tünetmentesség esetén is számítani lehet a koszorúerek atherosclerosisára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Rendszeresen gondozott, 1-es típusú diabetesben szenvedő, felnőttkorú, kardiológiai szempontból tünetmentes betegeket (n=46) vizsgáltunk. A kettős sugárforrású komputertomográfia során a kalcifikáció mértékét Agatston-pontszámban (Agatston score, AS) fejeztük ki. EREDMÉNYEK - Koszorúér-kalcifikációt (AS: 1-2353) találtunk 21 cukorbeteg esetében, míg 25 cukorbeteg kalciumdepozitumtól mentesnek (AS: 0) bizonyult. Az AS-pozitív betegek idősebbek voltak (51,0±9,9 vs. 42,8±7,8 év; p=0,0045), a diabetes hosszabb ideje állt fenn (30,6±9,2 vs. 24,2±8,6 év; p=0,0238), haskörfogatuk (87,9±11,5 vs. 79,7±9,4 cm; p=0,0146), testtömegindexük (26,2±2,9 vs. 23,8±3,1 kg/m2; p=0,0109), LDL-koleszterin- (3,35±0,32 vs. 3,01±0,68 mmol/l; p=0,0069) és húgysavszintjük (228,4±48,7 vs. 195,1±39,4 µmol/l; p=0,0437) nagyobb volt, mint az AS-negatív betegeké. Az AS-pozitív betegek körében gyakrabban fordult elő hypertonia (p=0,0144), mint az AS-negatív betegek között. A két csoport HbA1c- értéke érdemben nem különbözött (7,97±0,85 vs. 8,26±1,28%; p=0,7491), a becsült inzulinérzékenység kisebb volt az AS-pozitív, mint az ASnegatív betegek körében (7,15±2,09 vs. 9,20± 2,03 mg/kg/min; p=0,0017). KÖVETKEZTETÉS - Felnőttkorú, 1-es típusú cukorbetegek körében a koszorúerek atheroscleroticus elváltozására idősebb életkor, hosszabb diabetestartam és cardiovascularis kockázati tényezők jelenléte esetén számíthatunk. A hoszszú távú glykaemiás kontroll nem tűnik meghatározónak a coronariakalcifikáció alakulása szempontjából.