Magyar Radiológia

A tüdőrák stádiummeghatározása

MONOSTORI Zsuzsanna

2004. ÁPRILIS 20.

Magyar Radiológia - 2004;78(02)

A szerző az aktuális daganatstádium-besorolást saját, tízéves gyakorlatát felhasználva összegzi. Az ismertetés az amerikai rákszövetség és a nemzetközi rákkontroll 1997-es nemzetközi stádiumbesorolásán alapul. A TNM-besorolásnak Magyarországon többnyire a mellkasi komputertomográfia és a bronchoszkópia az alapja, mert hazánkban csak egy pozitronemissziós tomográf van, ez azonban nem biztosít elegendő kapacitást a tüdőrákos betegek kivizsgálására.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Éljen május elseje! ECR 2004 után, ECR 2005 előtt

LOMBAY Béla

A letűnt korszakban április közepén-végén a napilapokban már megjelentek a május elsejei, mozgalmi jellegű, munkára biztató jelmondatok, amelyek formailag igen megszívlelendőnek tűntek, tartalmuk azonban már május másodikán feledésbe merült.

Magyar Radiológia

Kósa Lajos, Novák Zoltán, Székely Edgár: A gyermekkori tüdőbetegségek röntgenatlasza Budapest, SpringMed Kiadó, 2004.

LOMBAY Béla

Örömmel vettem kézhez, a rangos szerzők által jegyzett, 150 oldalas pulmonológiai röntgenatlaszt, gondolva arra, hogy a hazai magyar nyelvű irodalomban is lesz egy jól használható kézikönyv, a mindennapi gyakorló pulmonológus, radiológus számára. Nos, a könyv lapozása közben örömöm egyre csökkent…

Magyar Radiológia

Endobronchialis ultrahangvizsgálat a tüdő és a mediastinum daganatos betegségeiben

MORÓCZ Éva, STRAUSZ János

Az endobronchialis szonográfia a hagyományos bronchofiberoszkópos vizsgálat során végezhető. Fő indikációs területe a daganatos betegségekkel kapcsolatos. Az endobronchialis ultrahangvizsgálatnak jelentősége van a tüdő és a mediastinum malignus folyamatainak diagnózisában, a primer hörgőrák stagingjében. A trachea és bronchusfali elváltozások megítélésében felülmúlja a mellkasi komputertomográfiát. A szerzők a nemzetközi eredményeket és saját tapasztalataikat összegezve mutatják be az új vizsgálat lehetőségeit.

Magyar Radiológia

Nekrotizáló sarcoid granulomatosis: imitátor a mellkasban

AGÓCS Ágnes, ZIBOTICS Hilda, GREXA Erzsébet

BEVEZETÉS - A nekrotizáló sarcoid granulomatosis intra- és extrapulmonalis előfordulása egyaránt rendkívül ritka. A megbetegedést a tüdőben változó radiológiai megjelenés, típusos hisztológiai kép és benignus klinikai lefolyás jellemzi. ESETISMERTETÉS - A fiatal férfi betegnél ernyőfényképes szűrővizsgálat során elváltozást észleltek a jobb tüdőcsúcsban. Emiatt, tuberkulózis gyanújával került felvételre kórházunkba. Az antituberkulotikus terápia nem eredményezett radiológiai változást. Az ultrahangvezérelt tűbiopszia során nyert citológiai minta negatív lett. A sebészileg eltávolított terime szövettani vizsgálata nekrotizáló sarcoid granulomatosist igazolt. KÖVETKEZTETÉS - A nekrotizáló sarcoid granulomatosis intrapulmonalis megjelenése változatos. Nem mutat jellegzetes radiológiai képet, illetve lokalizációt, ezért röntgenmorfológia alapján nem lehet felismerni. A végső diagnózis fölállítása szövettani vizsgálat útján lehetséges.

Magyar Radiológia

Amit tudnunk kell a farmakoökonómiáról

SZÁNTÓ Dezső

A farmakoökonómia az erőforrások tervszerű átcsoportosításának rendszere a gyógyszerkutatás, -gyártás, -forgalmazás és -fogyasztás területén. Hatósugara azonban általános. A farmakoökonómia adekvát, ezért a legkisebb költségű betegellátásra törekszik. Alaptétele szerint a csak megszorításokra alapozott egészségpolitika elkerülhetetlen költségnövekedéshez és romló színvonalú gyógyításhoz vezet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

Új lehetőségek a tüdőrák kezelésében

SZONDY Klára, BOGOS Krisztina

Az utóbbi években az onkológia területén hatalmas kutatás folyik és ennek eredményeként lényegesen hosszabb túlélést láthatunk az orvoslás ezen területén. A tüdőrák, ha nem is vált gyógyítható betegséggé, kezd a krónikus betegségek családjába tartozni. Mind a sebészeti bravúrok, mind a sztereotaxiás radioterápia és a gyógyszeres kezelésben bekövetkezett változások eredményeként ma már az áttétes tüdődaganatos betegcsoportban sem ritka az ötéves túlélés, relatíve hosszú progresszióig eltelt idő mellett. Nagy túlélési előnyt jelentett a korábbi, harmadik generációs citotoxikus kombinációk után a hozzáadott, érnövekedés- gátló (VEGF-gátló) maintenance kezelés vagy a folyamatos pemetrexed citotoxikus kemoterápia. Az első igazi áttörést, a hosszú progressziómentes túlélést a célzott kezelés hozta, amely ismert driver mutációk mellett bizonyult hatékonynak. A másik nagy eredményt, különösen az éveken át „mostoha” laphámsejtes karcinómánál, az immunterápia, az immunellenőrző pontok gátlása jelentette, amelynek hatékonysága adenocarcinomában is igazolódott. Számos kutatás folyik az immunterápia adjuváns, neoadjuváns, valamint kombinált alkalmazásával (akár sugárterápiával, akár citotoxikus kemoterápiával kombinálva).

Magyar Radiológia

A tüdőrák szűrésének dilemmája

MONOSTORI Zsuzsanna

A tüdőrák továbbra is a világ egyik legsúlyosabb egészségügyi problémája, amelynek a kezelése a mai napig megoldatlan. A rákos betegek között mindkét nemben a tüdőrák mortalitása a legmagasabb. A primer prevenció favorizálása mellett a szekunder prevenció világszerte a figyelem előterében áll, de a tüdőrák tömegméretű szűrése komplex és ellentmondásos. Ez számos feladatot vetít elénk, amelyekre csak multidiszciplináris válasz születhet. Az összefoglaló ebbe nyújt betekintést, és ösztönözni kívánja a radiológusokat, hogy a modern, komputerizált világban a megfelelő utat válasszák. Jelenleg az egyik legfontosabb kérdés, hogy hatásos-e és költséghatékony-e az alacsony dózisú spirál-CT-vel való szűrés a rizikócsoportban.

Lege Artis Medicinae

Bevacizumabbal szerzett tapasztalat nem kissejtes tüdőrákban

TAMÁSI Lilla, AGÓCS László, MAGYAR Pál

BEVEZETÉS - A bevacizumab (Avastin) a vascularis endothelialis növekedési faktor ellen ható rekombináns, monoklonális antitest. Jelenleg az egyetlen angiogenezisgátló gyógyszer, amely hazánkban támogatottan elérhető a tüdő adenocarcinomájában. III/B-IV stádiumú, nem laphámsejtes, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek első vonalban adott platinatartalmú kemoterápiás kezelése mellé adható. ESETISMERTETÉS - Az ismertetett esetben a bevacizumabkezelést több mint egy évig tudtuk alkalmazni előrehaladott adenocarcinomában szenvedő betegünknél, mellékhatás és progreszszió nélkül, jó performance-státus mellett. KÖVETKEZTETÉS - A bevacizumab a kombinált kemoterápia hatékony kiegészítője előrehaladott tüdőadenocarcinomában.

Lege Artis Medicinae

A tüdőrák korszerű sebészi kezelése

AGÓCS László

A tüdőrák magas incidenciája és halálozási aránya miatt az emberi daganatok egyik legroszszabb idulatú tumora. A betegség felfedezésének pillanatában a betegnek 5-15% esélye van az ötéves túlélésre. Az I-es és II-es stádiumú nem kissejtes tüdőrákot (NSCLC) korai stádiumú betegségnek nevezzük. Felfedezéskor azonban csak a tumorok 25- 30%-a tartozik ebbe a korai stádiumba. Gyógyulás szempontjából I-es és II-es stádium esetén a sebészeti kezelésnek jelenleg nincs alternatívája. A betegség stádiumának megfelelően gondos vizsgálata (staging), mediasztinoszkópia végzése ellenére a betegek egynegyedénél a thoracotomia során okkult vagy egy régióra terjedő N2-es nyirokcsomó-érintettséget – IIIA stádium – találunk. A IIIA stádium esetén kombinált onkoterápia szükséges. A IIIB és a IV. stádiumban csak válogatott esetben lehetséges és indokolt reszekciós műtét. Idetartoznak a Pancoast-tumorok, a T4N0-1M0 daganatok, a lebenyen belüli szatellit daganat, valamint egyes szoliter metasztázisok. Kissejtes tüdőrákban (SCLC) csak a komplex onkológiai kezelés részeként, korai, I-es stádiumú betegség (T1-2 N0) fennállása esetén, illetve a diagnózis megerősítése céljából végeznek reszekciós műtétet. A tüdőrák kezelésében használatos sebészeti eljárások mortalitása és morbiditása kicsi.

Klinikai Onkológia

A tüdőrák immunterápiája az újabb eredmények tükrében

OSTOROS Gyula

Tíz évvel ezelőtt az előrehaladott stádiumú tüdőrák esetén, mind a kissejtes (SCLC), mind pedig a nem kissejtes (NSCLC) csoportban, a várható átlagos túlélés egy év körüli volt. Ez, sajnos, az SCLC esetén lényegileg mára sem változott. Az NSCLC kezelésében igazi forradalmi időszakot élünk át. A patológiai alcsoportokra specifikált kombinált citotoxikus kemoterápia mellett igen hosszú túléléssel kecsegtet a célzott terápia (EGFR-mutáció, ALK, ROS1, BRAF-pozitivitás esetén). Az SCLC vonatkozásában a klinikai gyakorlat tekintetében jelentős előrelépés a gyógyszeres kezelésben az utóbbi harminc évben nem történt. Az újabb terápiás lehetőség NSCLC fennállásakor előrehaladott stádiumban az immunellenőrzőpont-gátló terápia, amely három éve már a klinikumban is a komplex kezelés része, hazánkban is. A PD1, a PDL1 és a CTLA4-gátló vegyületek beépítése a terápiás gyakorlatba igazi, új kihívás. Előrehaladott stádiumú NSCLC fennállásakor, magas PDL1-expresszió esetén, első vonalban új standard a pembrolizumab-monoterápia. Második vonalban mind a pembrolizumab, mind a nivolumab, mind pedig az atezolizumab evidenciaalapon adható. Az NSCLC-betegek mintegy harmadát kitevő lokálisan kiterjedt esetekben a radiokemoterápia után alkalmazott konszolidációs fenntartó durvalumab terápia új hatékony lehetőség. Az eddigi gyógyszeres terápiás nihilizmus az SCLC esetén oldódni látszik. Az antitestgyógyszerkonjugátummal végzett terápia alkalmazásának lehetősége már a közeljövőben a klinikumban is várható. A nivolumab, illetőleg a nivolumab + ipilimumab kombináció szintén ígéretes eredményekkel kecsegtet SCLC másod-, illetőleg többedvonalbeli kezeléseként. A biomarker-szelekción alapuló kezelési terv mind NSCLC, mind pedig SCLC esetén részben gyakorlat, részben kutatási irány (például PDL1-expresszió, szomatikus mutációs arány [TMB], DLL3, cMyc stb.). A különböző gyógyszeres kezelési modalitások egyedi alkalmazása helyett az okos, biomarker-szelekción alapuló komplex terápiás stratégia segíthet e betegség eddigi szerény terápiás eredményeinek javításában, krónikus betegséggé való formálásában.