Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 446

Ideggyógyászati Szemle

2020. SZEPTEMBER 30.

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Hírvilág

2024. MÁRCIUS 13.

Március 15 - Az alvás világnapja

Az Alvás Nemzetközi Világnapja 2024-ben március 15-e. Magyarországon a nemzeti ünnep miatt március 13-án került sor az eseményre, tudományos nemzetközi konferencia keretében, a Magyar Tudományos Akadémián.

Idegtudományok

2022. DECEMBER 18.

A baroreflex és az alvás-ébrenlét ciklus kölcsönhatásai

Az ébrenlét-alvás átmenet mind az agy működése, mind pedig a motoros aktivitás szempontjából számos változással jár. Az alváshiány jelentős szereppel bír a cardiovascularis betegségek, mint például a magas vérnyomás vagy az ischaemiás szívbetegség kialakulásában. A cardiovascularis szabályozás egyik fontos idegi mechanizmusa a baroreflex, ami egy negatív feedback-mechanizmuson alapszik.

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Ammoniumchlorid kezelés hatása a neuroendocrin rendszerre különös tekintettel az idült fejfájásra

DR. FAZEKAS I. Gyula

Idült fejfájásban szenvedő 23 nőt és 12 férfit 3 hónapon át ammóniumchloriddal (enterosolvens) kezeltünk a következő módon: 20 napon át másodnaponkint a 3 főétkezés után 1-1 g ammoniumchloridot adtunk, majd 10 napig kezelési szünet következett. A következőket észleltük: 1. Egyeseknél már az első ammoniumchlorid adagok után, többnyire azonban 1-2 heti ilyen kezelés után a fejfájás megszűnt, vagy gyakorisága és intensitása lényegesen csökkent. A további kezelés során az utóbbiak fejfájása is megszűnt és 1-3 hónapos fejfájásmentesség mutatkozott. 2. A kúraszerű kezelés abbahagyása után az esetleg 1-3 hónaponkint visszatérő 1-1 újabb fejfájás 1-3 g ammoniumchloridtól megszűnt és ilyenkor 1-2 napi kezelés ismét hetekre, hónapokra fejfájásmentességet biztosított. 3. Már néhány adag ammoniumchlorid hatására az ingerlékenység, idegesség is megszűnt, az álmatlanságot nyugodt és mély alvás, a lehangoltságot, szomorúságra való hajlamot emelkedett hangulat, jókedv váltotta fel, amely akár az euphoriáig fokozódott. A közérzet lényegesen javult, a fáradékonyság megszűnt, a munkakedv és a munkaképesség növekedett. 4. A kezelés 3 hónapja alatt fokozatosan a vér tartalékalkalija 20%-kal csökkent, a serum-Ca 9,50-10,40 mg%-ról 11,10-12,20 mg%-ra növekedett, a vér anorganicus P-tartalma pedig 3,05-3,70 mg%-ról 2,10-2,60 mg%-ra süllyedt. 5. A kezelés kedvező hatását korábbi állatkísérleteink és az irodalmi adatok alapján azzal magyarázzuk, hogy a sav-basis-egyensúly savanyú irányba való mérsékelt eltolódása a neuroendokrin-rendszer működését kedvezően stimulálja és annak harmonikus együttműködését biztosítja.

Gondolat

2022. SZEPTEMBER 30.

Somló Bódog az állami beavatkozásról 1907-ben

Somló Boldog az „Állami beavatkozás és individualismus” című tanulmánya 1907-ben jelent meg, közel 200 oldalas mű. Nem csak az állami szabályozás, hanem a szabályozásról, természetes kiválasztódásról illetve az egyénről, kényszerről általában gondolkodik, megelőzve ezzel néhány probléma nemzetközi tematizálását is. Szisztematikus és jól felépített szintetizáló könyv, amely egyes részei korunkban is aktuális kérdéseket tárgyal.

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁRCIUS 01.

Az éjszakai alvás egyes elektrográfiás paraméterei, mint az alvás- és ébresztőrendszer dinamikájának nyomjelzői

HALÁSZ Péter, RAJNA Péter, PÁL Iván, VARGHA Márton, KUNDRA Olga, BALOGH Attila, KEMÉNY András, L'AUNÉ György, MARIAN Éva, CZENNER Zsuzsa

Az alvás- és ébresztőrendszer éjszakai alvás alatti dinamikájára utaló adatokat keresve szerzők 8 kísérleti személy 5-5 alvását vizsgálták különböző aktivációs szinteket (1. beavatkozás nélkül; 2. psychostimuláns hatásban; 3. psychostimuláns okozta részleges alvásdeprivációt követő „rebound” éjszakán; 4. placebóval és 5. egész éjszakai kombinált fény-hangingerléssel). Mérték az alvásmintázat egyes szakaszainak (fázisok, ciklusrészek, ciklusok, teljes alvás) időtartamait és a mikro-ébredések, K-komplexusok és elektrodermográfiás kisülések gyakoriságát ugyanezen szakaszokban. Az alvásciklusokban minden alváscsoportban aszimmetriát tapasztaltak: a cilus leszálló szára hosszabb és fokozatosan mélyülő volt, a felszálló szár rövidebb volt és több „fázisugrást” tartalmazott. A felszálló szár meredeksége szenzoros ingerlésre és méginkább pszichostimuláns hatásra fokozódott. Pszichostimuláns hatására az alvás felületesebbé vált, a mély alvásszakaszok eloszlása megváltozott és összmennyiségük csökkent. A REM fázis százalékos aránya kisebb lett, viszont az intermedier alvásé nőtt. A pszichostimuláns hatás alatti és a rebound-éjszakákon az alvásfázisok eloszlása egymással ellentétes módon tért el a beavatkozás nélküli alvásokban tapasztalttól. A 2 fázisokban mért K-komplexusok száma ciklusról ciklusra csökkent. A pszichostimuláns hatásban ezt nem tapasztaltuk. A ciklusok leszálló szárán a 2 fázisokon belül a 20 sec-onként mért K-komplexus-sűrűség fokozatosan növekedett, míg a felszálló száron számuk nagy változékonyságot mutatott, következetes tendencia nélkül. Ugyanakkor a felszálló száron a K-komplexusok átlagos gyakorisága közel azonos volt, mint a leszálló száron. A ciklusonként mért K-komplexus-sűrűség a ciklusmélységgel egyenes arányosságot mutatott. Pszichostimuláns és szenzoros ingerlés a K-komplexusok sűrűségét növelte. Minden alváscsoportban az alvásmélységgel fordítottan arányosan közel állandó gyakorisággal észleltek mikro-ébredést (REM és intermedier alvásban átlagosait 5, 2 fázisban 15 és 3-4 fázisban 20-30 percenként). A mikro-ébredések a ciklusok felszálló szárán valamivel gyakoribbak voltak, mint a leszálló száron. Leggyakoribbak a ciklustetőkön. Az első ciklusokban gyakoriságuk kisebb volt, mint a többi ciklusokban. Kapcsolat mutatható ki a mirko-ébredések és a ciklusfordulók, valamint a mikro-ébredések és a felszálló szár fázisváltozásai között. Az elektrodermográfiás kisülések száma a mély lassú hullámú alvásban mind az éber állapothoz, mind a REM fázishoz képest jelentősen emelkedett. Gyakoriságukat a szenzoros ingerlés és a pszichostimuláns növelte, viszont a rebound hatás csökkentette. Estétől reggelig az elsőtől a harmadik ciklusig gyakoriságuk az összes alváscsoportban emelkedő tendenciát mutatott, majd a további ciklusokban csökkent. Az egyes paramétereket a szerzők az alvás-, illetve ébresztőrendszer aktivitásának indikátoraként értelmezték. Kimutatható, hogy az egész alvásfolyamatban az ébresztőrendszer fázisos működése az alvásmintázat alakulásával szoros összefüggésben, állandóan nyomonkövethető. Adataik alapján feltételezik, hogy extracerebrális hatások jelentős szerepet játszanak az alvásciklicitás kialakulásában. A szenzoros ingerek az alvásfolyamat különböző pontjain különböző hatást eredményeznek: a ciklusok leszálló szárán alvást elősegítő szinkronizációs visszacsapásos jelenségeket hívnak elő, míg a felszálló száron tényleges ébredési reakciókat váltanak ki. Ennek alapján az alvásciklusok le-, illetve felszálló szárai az alvás-ébresztőrendszer egyensúlyát illetően különböző működési állapotoknak felelnek meg.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A nyitott foramen ovale és az obstruktív alvási apnoe szindróma kapcsolatának epidemiológiai vizsgálata

BÖJTI Péter Pál, BOTH Levente, DARÓCZI Petronella, PALÁSTI István, FÜLÖP Szilvia, STANG Rita, SZAKÁCS Zoltán, TERRAY-HORVÁTH Attila, BERNÁTH István, SZILÁGYI Géza

A nyitott foramen ovale (PFO) által képzett jobb-bal söntön keresztül paradox embolizáció útján ischae­miás stroke alakulhat ki. Feltételezhető, hogy az obstruktív alvási apnoe szindrómában (OSAS) az alvás alatti intracardialis nyomásviszonyok megváltozása következtében megnyíló PFO szerepet játszhat az OSAS-hoz társuló magas stroke-rizikóban. A kapcsolatot a korábbi eset-kontroll vizsgálatok eredményei támogatni látszanak. Célunk, hogy az elméleti összefüggés epidemiológiai adatokkal történő alátámasztása érdekében, az előző vizsgálatokhoz képest precízebb metódussal, megvizsgáljuk a PFO prevalenciáját OSAS-ban és egy kontrollcsoportban.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Az alvásfüggő légzészavarok kezelésének jelentősége és lehetőségei a stroke akut szakában

SZAKÁCS Zoltán

A leggyakoribb alvásfüggő légzészavar akut stroke-ban az obstruktív alvási apnoe. Centrális apnoét is megfigyelhetünk, elsősorban bilaterális stroke-okban, alterált tudat mellett, de a centrális apnoe nem ritka unilateralis stroke-ban sem megtartott tudat mellett, különösen az insula, a cingularis cortex és a thalamus érintettsége esetén.

Egészségpolitika

2022. JÚNIUS 14.

Milyen feladatok állnak a szív- és érrendszeri prevenció és rehabilitáció előtt 2022-ben?

Évente szív- és érrendszeri betegségekben halnak meg a legtöbben Magyarországon. Egyre több a fiatal és a női érintett. Igen gyakran első tünet a szívinfarktus, a stroke, így „derült égből villámcsapásként” élik meg az érintettek és a hozzátartozók a betegség súlyos stádiumának kialakultát, pedig az atheroscleroticus folyamat jelenléte előre jelezhető, az irreverzibilis károsodás sok esetben megelőzhető lenne. Mit lehetne tenni, hol lehetne beavatkozni, van-e létjogosultsága népegészségügyi szűrőprogramnak ezen a területen is? Kósa István egyetemi docenssel, a Szegedi Tudományegyetem Preventív Medicina Tanszékének vezetőjével, a Magyar Kardiovaszkuláris Rehabilitációs Társaság leendő elnöke fejtette ki véleményét.

Klinikai Onkológia

2022. MÁJUS 30.

A célzott kezelések „célzott” mellékhatásai

TÍMÁR József, UHLYARIK Andrea

A célzott gyógyszerek nem elég célzottak, gyakran a normális gének termékeire is hatnak, vagy nem elég szelektívek a mutáns változatokra, így egyáltalán nem elhanyagolható és sajátos mellékhatásaik vannak, aminek patomechanizmusát érdemes ismerni, mert általa a mellékhatások megelőzése vagy „célzott” kezelése lehetséges. Miután a célzott kezelések molekuláris mechanizmusai igen eltérők, ezen mellékhatások spektruma is széles és nagyon eltérő a hagyományos kemoterápiás szerekhez hasonlítva. Az angiogenezisgátlók mellékhatásai a VEGF-mediált folyamatok zavarai (vérzés, sebgyógyulás, vérnyomás-szabályozás), a csontáttét kezelésében használt szerek csontregenerációs zavarokhoz vezetnek az osteoclastfunkció blokkolásával, a HER-2-gátlók szelektív szívizom-károsítók lehetnek, mert ez a receptor kulcsfontosságú az izomregenerációban. Mivel az EGFR a felszíni hám folyamatos megújulásának fő szabályozója, az anti-EGFR-szerek bőrmellékhatásai csaknem természetesek. A multikináz-inhibitorok két fontos célpontja a csontvelő (a KIT kulcsszerepe miatt), illetve a melanocita (hasonló okokból). Az új TRK-inhibitorok esetében idegrendszeri mellékhatások léptek fel, miután az idegsejtek fontos szabályozója az NTRK. A mutáns BRAF-inhibitorok, sajnos, csak szelektívek, és alkalmazásuk során másodlagos, elsősorban RAS-mutáns daganatok keletkezése várható a RAS-RAF-MEK jelpálya sajátos visszacsatolási reakciói eredményeként. A lipidkináz-jelpálya különböző inhibitorai (PI3K, AKT vagy mTOR) megint csak jellegzetes mellékhatásokkal járnak, mint a hyperglykaemia vagy a hyperlipidaemia. Végül az immunellenőrzőpont-gátlók a daganatellenes immunválasz felszabadítása mellett, eddig kontroll alatt levő autoimmun mechanizmusokat is aktiválnak, amelyek adott esetben súlyosak is lehetnek vagy eddig még nem ismert formában manifesztálódnak (hypophysitis).