Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

Az arteria carotis stenosissal járó elváltozásainak kalcium- és víztartalma és az ultrahangos kép közötti összefüggés

FÜLESDI Béla, KÁPOSZTA Zoltán, HEGEDŰS Katalin, BACSÓ József, CSIBA László

A szerzők 45 moribund állapotú beteg nyaki carotisszakaszáról készítettek B-módú felvételt, az ultrahangos képet denzitometriásan dolgozták fel. A betegek halála után a carotisbifurcatiókat eltávolították és meghatározták a normális érfal, a thrombusok és a plakkok víztartalmát és röntgenspektroszkópiás módszerrel a kalciumtartalmat. Ezt követően összehasonlították az érelváltozások víz- és kalciumtartalmát a B-mód kép identikus területén mért optikai denzitással. Megállapították, hogy a plakkok kalciumtartalma (átlag+SD: 35176+44756 ppm.) tízszer magasabb, mint a normális érfalé (átlag+SD: 2728+2660 ppm.). A víztartalom a plakkokban 10%-kal alacsonyabb volt, mint a normális érfalban. Vizsgálataikkal kimutatták, hogy a plakkokban, a normális érfalban és a thrombusokban is fordított arányosság áll fenn a víztartalom és a kalciumtartalom között. Véleményük szerint ez a megfigyelés az obstruktív érelváltozások érési folyamatával magyarázható. Az ultrahangos kép denzitometriás feldolgozása során megállapították, hogy a plakkok területén az optikai denzitás (echogenitás) magasabb, mint a thrombusokban. A plakkok kalcium- és víztartalma, valamint optikai denzitása között nem találtak összefüggést. A szerzők további vizsgálatokat tartanak szükségesnek, mert feltételezik, hogy a homogén echostruktúrájú plakkokban szoros az összefüggés a kalciumtartalom és az echogenitás között.

HUN 1994;47(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1991. ÁPRILIS 01.

Hozzászólás: Levél a Szerkesztőnek!

DR. RÓZSA András, DR. LIPCSEY Attila

Rózsa András dr, és Lipcsey Attila dr.: ,,A transcranialis sonographia alkalmazásának néhány példája cerebrovascularis betegségekben" című közleménye az Ideggyógyászati Szemle 1989. októberi számában (42: 443-450) új, nagyjelentőségű ultrahangos diagnosztikai lehetőséggel foglalkozik.

HUN 1991;44(04)

Ideggyógyászati Szemle

1990. NOVEMBER 01.

A B-mode ultrahangos vizsgálat szerepéről az a. carotis stenosisos elváltozásainak diagnosztikájában

DR CSIBA László, DR BERECZKI Dániel, DR VALIKO - VICS Attila, DR KOLLÁR József, DR SIKULA Judit

A szerzők saját vizsgálataik és az irodalom alapján ,áttekintik a nagyfeloldású B-mode ultrahang jelentőségét az a. carotis stenosisos megbetegedéseinek diagnosztikájában. Az angiogrammokkal összehasonlítva a B-mode-vizsgálataik érzékenysége 83%, fajlagossága 76%, ,teljes pontossága 78% volt, de az elzáródásoknak csak 36%-át tudták diagnosztizálni. Megállapították, hogy a B-mode ultrahang egyedül alkalmazva korrektül jelzi a kis- és közepes fokú stenosisokat (egyes vélemények szerint pontosabban, mint az angiopraphia), de kevésbé megbízható a súlyos stenosisok és elzáródások diagnosztikájában. Alkalmas a plaque összetételének vizsgálatára, a mozgó, vagy leszakadni készülő thrombus diagnosztizálására. Ha a B-mode-vizsgálatot kiegészítjük olyan eljárással, mely hemodinamikai zavarok felderítésére alkalmas (erre a B-mode kevésbé jó), akkor sokkal jobb diagnosztikus pontossághoz jutunk. Kiegészítő vizsgálatként a periorbitalis ereik bidirekcionális ultrahangos vizsgálata jön szóba. A carotisrendszer ,komplex ultrahangos tanulmányozásának pontossága már kielégítő, szükségtelenné tesz veszélyes beavatkozásokat (angiographia) ,alkalmas szűrésre és tetszőleges számú vizsgálatra. A diagnosztika fejlődésével ma joggal elvárható, hogy több, nem-invazív eljárás párhuzamos alkalmazásával, angiopraphia mellőzésével jussunk diagnózishoz, illetve az angiographia veszélyét csak indokolt esetben vállaljuk.

HUN 1990;43(11)

Ideggyógyászati Szemle

1978. DECEMBER 01.

A Doppler- ophthalmica teszt jelentősége az agyi vascularis megbetegedések korai kórisméjében

DR. STEFANITS János, DR. MÉREI F. Tibor, DR. BODOSI Mihály

A Doppler- ultrahangos vizsgálat értékes módszer az a. carotis interna a. ophthalmicáig terjedő szakaszának hemodinamikailag jelentős szűkületei és elzáródása kimutatásában akkor, ha teszt-módszerekkel egészítjük ki a vizsgálatot. 230 agyi vascularis inzultuson átesett, angiográfiával ellenőrzött beteg vizsgálata alapján megállapítható, hogy a leletek 92%-ban egyeznek a carotis-angiogramok által szolgáltatott adatokkal. Az ismertetett módszer birtokában megfelelő módon szelktálhatók azon betegek további vizsgálatok elvégzéséhez (angiográfia), akiknél keringésjavító sebészi beavatkozások jöhetnek szóba.

HUN 1978;31(12)