Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 52
Lege Artis Medicinae
2008. ÁPRILIS 22.
Fájdalom és fájdalomcsillapítás a reumatológiában
A fejlett ipari államokban a lakosság egészét tekintve a krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom prevalenciája 35% körül van. A mozgásszervi fájdalom eredetét alapul vevő, a mindennapi gyakorlat szempontjából hasznos csoportosításban megkülönböztetjük a degeneratív ízületi betegségekkel, a metabolikus csontbetegségekkel kapcsolatos fájdalmakat, a lágyrész- reumatizmusok okozta és nem articularis fájdalom szindrómákat, valamint a gyulladásos eredetű fájdalmakat.
Lege Artis Medicinae
2008. JANUÁR 22.
Fájdalom és fájdalomcsillapítás a reumatológiában
A fejlett ipari államokban a lakosság egészét tekintve a krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom prevalenciája 35% körül van. A mozgásszervi fájdalom eredetét alapul vevő, a mindennapi gyakorlat szempontjából hasznos csoportosításban megkülönböztetjük a degeneratív ízületi betegségekkel, a metabolikus csontbetegségekkel kapcsolatos fájdalmakat, a lágyrész- reumatizmusok okozta és nem articularis fájdalom szindrómákat, valamint a gyulladásos eredetű fájdalmakat. A krónikus fájdalom szindrómában maga a fájdalom már elvesztette alapvető adaptív biológiai jelentőségét, és önálló patogenetikai folyamattá lép elő jelentős vegetatív és pszichés tünetekkel. A reumatológiai fájdalmak kezelésében alapvető jelentőségű a gyógytorna. Elvégzését segítik elő a különféle farmakológiai és nem farmakológiai módszerek. Az utóbbiak közé tartoznak például a borogatások, pakolások, balneo- és hidroterápiás módszerek, az elektro-, mechano- és termoterápiás eljárások stb. A gyógyszeres terápia leggyakrabban az egyszerű analgetikumok, a nem szteroid gyulladásgátlók, a szteroidok, a minor és immár a major opiátok adását jelenti, amelyet adjuváns szerekkel (például a triciklikus antidepresszánsok, antikonvulzív szerek) egészíthetünk ki. A leggyakrabban adott nem szteroid gyulladásgátlók indikációjánál a lehetséges mellékhatásokat messzemenőleg figyelembe kell venni. Az aneszteziológia és a reumatológia határterületéhez tartozó invazív fájdalomcsillapító módszereket (epiduralis szteroidadás, ganglionblokád, intravénás regionális blokád) a konvencionális kezelésre nem reagáló esetekben, de egyes kórképekben akár első beavatkozásként is sikerrel alkalmazzuk.
Lege Artis Medicinae
2004. FEBRUÁR 21.
QUO VADIS (QUinapril On Vascular Ace and Determinants of Ischemia Study)
Kezelés: Quinapril naponta 40 mg per os. Kísérõ kezelés: Minden beteg kapott a coronariabypassműtét után kis adagban acetilszalicilsavat. Diuretikum, antiarrhythmiás szer, digitálisz vagy triciklikus antidepresszáns szedését nem engedték a vizsgálat idõtartama alatt.
Ideggyógyászati Szemle
2002. ÁPRILIS 20.
A stroke neuropszichiátriai következményei
Az agyi érkatasztrófák neuropszichiátriai következményeit többnyire kevés figyelem övezi. Stroke-ot követően gyakran észlelhető hangulatzavar, máskor a kognitív hanyatlás jelei, szorongás, ritkán viharos schizoform vagy paranoid állapotok jelentkeznek. A leggyakoribb, s az orvos számára leginkább hozzáférhető poststroke pszichiátriai zavar a depreszszió, amely nehezíti a rehabilitációt, negatív hatást gyakorol a kórlefolyásra, valamint az agyi érkatasztrófák rövid és hosszú távú mortalitására is.
Ideggyógyászati Szemle
1999. SZEPTEMBER 01.
Az antidepresszánsok hatása a patkányok alvására
Legtöbb életfunkciónknak napszaki ritmusa van. Közülük az egyik legkifejezettebb az alvás és az ébrenlét diurnalis váltakozása.
Ideggyógyászati Szemle
1997. MÁJUS 20.
Post-storke állapotok pszichiátriai vonatkozásai (post-stroke depresszió kezelése moclobemiddel)
A post-stroke állapotok értékelésekor a reziduális neurológiai tünetegyüttes mellett a pszichológiai zavarok kevesebb figyelmet kapnak. Stroke-betegeknél gyakran észlelhető hangulati nyomottság, depresszió, szellemi hanyatlás, szorongás, ritkábban schizoform vagy paranoid állapotok. A post-stroke depresszió az agyi érkatasztrófák leggyakoribb, s egyben a terápia számára leginkább hozzáférhető következménye. A kórkép akadályozza a rehabilitációt, negatív hatást gyakorol a kórlefolyásra, a reszocializáció folyamatára, és a hosszú távú mortalitásra is. A post-stroke depresszió etiológiájában pszichológiai, biológiai és szociális faktorok egyaránt szerepet játszanak. A kórkép kezelésének pszichoterápiás technikái egyelőre kiforratlanok; gyógyszeres kezelésében a triciklikus készítmények helyét egyre inkább a kevesebb mellékhatással rendelkező második generációs antidepresszánsok veszik át. Harminchárom, post-stroke depressziós beteg 6 hetes moclobemid kezelése során szerzett tapasztalataink szerint a betegek 80%-ánál a tünetek mérséklődését észleltük. A kezelés csökkenti a hospitalizáció időtartamát, növeli a fizikális és szociális rehabilitáció esélyét, hosszú távon javítja az élet minőséget és csökkenti a mortalitást
Ideggyógyászati Szemle
1987. JÚNIUS 01.
Tapasztalataink egy új antidepresszáns készítménnyel: a Trazodone-nal
A szerzők 37, különböző típusú depresszióban szenvedő beteg Trazodon-kezelésén szerzett tapasztalataikról számolnak be. A vizsgálatok alapján levonható az a következtetés, hogy az antidepresszáns terápiás hatása alapvetően azonos más hatékony antidepresszánsok hatásával. Fontos azonban, hogy a Trazodon adásakor más antidepresszánsokkal ellentétben az antikolinerg mellékhatás elhanyagolható, ami jelentősen javítja a gyógyszer tolerálhatóságát. A Trazodon alkalmazásának másik előnye abban a jelenségben rejlik, hogy mivel a Trazodon kardiovaszkuláris mellékhatása minimális, így a gyógyszer hatékonyan alkalmazható az idősek depressziójának kezelésére is.
Ideggyógyászati Szemle
1986. SZEPTEMBER 01.
Egyoldali arteria carotis interna elzárás hatása a nyúl agyi elektromos tevékenységére
Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja azt a kérdést, hogy van-e közös biológiai alapja a címben említett két betegségnek. A fenti megfontolásból kiinduló vizsgálatokat a szakirodalomból jól ismert családgenetikai vizsgálatok és a triciklikus antidepresszánsok adása után tapasztalt kedvező eredmények alapozták meg. A DST-t 30 pánikbetegségben és 30 major depressziós epizódban szenvedő személyen végezték el. A pánikbetegek 16,6%-ánál találtak non-szuppressziót, 65,7%-ban a súlyos depressziós epizódok esetében. A szorongás szintje is szignifikánsan különbözött a két csoportban. A bemutatott eredmények alapján feltételezhető, hogy a két különböző állapotot eltérő biológiai mechanizmus jellemzi.
Ideggyógyászati Szemle
1986. SZEPTEMBER 01.
Dexamethason szupressziós teszt pánikbetegségben és major depresszív epizódban
Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja azt a kérdést, hogy van-e közös biológiai alapja a címben említett két betegségnek. A fenti megfontolásból kiinduló vizsgálatokat a szakirodalomból jól ismert családgenetikai vizsgálatok és a triciklikus antidepresszánsok adása után tapasztalt kedvező eredmények alapozták meg. A DST-t 30 pánikbetegségben és 30 major depressziós epizódban szenvedő személyen végezték el. A pánikbetegek 16,6%-ánál találtak non-szuppressziót, 65,7%-ban a súlyos depressziós epizódok esetében. A szorongás szintje is szignifikánsan különbözött a két csoportban. A bemutatott eredmények alapján feltételezhető, hogy a két különböző állapotot eltérő biológiai mechanizmus jellemzi.
Ideggyógyászati Szemle
1983. OKTÓBER 01.
Adatok az ún. neurotikus depressziók heterogenitásához A klinikai és neuroendokrinológiai elkülönítés lehetőségei
A szerzők neurotipikus, azonos keresztmetszeti képet mutató betegeket vizsgáltak. Az anamnézis és aDST, valamint a triciklikus antidepresszánsok hatása alapján a betegek két csoportba voltak oszthatók. Az I. csoportban (13 beteg) a családi anamnésisben alkoholizmus és neurózis fordul elő, a kórelőzményben neurotikus személyiségjegyek (szekunder depresszió) szerepelnek. Itt a DST minden esetben norm. volt. A II. csoportban (20 beteg) a családi anamnesisben primer affektív betegség és suicidium ismeretes, a személyiség a betegséget megelőzően intakt. Itt a DST 65 %-ban volt kóros. Triciklikus antidepresszánsra az előző csoporttal ellentétben jól reagáltak. Feltehetően ez utóbbi csoport az endogén depresszió spektrumába tartozik.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.