Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1992. MÁRCIUS 31.

Dipyridamol teszt: azonos időben végzett 2-dimenziós echocardiographia és 201TI szívizomscintigraphia ischaemiás szívbetegségben

GRUBER Noémi, FORSTER Tamás, VARGA Albert, ÉDES István, CSANÁDY Miklós, MESTER János, CERNAY László

Szerzők 57 ischaemiás szívbetegség gyanújával küldött beteg dipyridamol 2-dimenziós echocar diographia és 201TI planáris szívizomscintigraphia vizsgálatát végezték el egy időben. A dipyridamol dózisa 0,56 mg/testtömeg kg volt 4 perc alatt. Negatív válasz esetén a betegek a 8. perctől további 0,28 mg/testtömeg kg dipyridamolt kaptak 2 perc alatt. A folyamatos echocardiographiás monitorozás a teszt kezdetétől 7 percig, illetve teljes dózis beadása esetén 13 percig tartott – az echo síkokat folyamatosan váltva, apicalis megközelítésből. A betegek 6,5 vagy 12,5 perc eltelte után 74 mBq 201 Tl izotópot kaptak iv., majd a planáris felvételek (anterior, LAO 45° és 70°) 15 percen belül megkezdődtek. A klinikai döntés alapján az 57 beteg közül 25 esetben történt coronarographia. A kapott szenzitivitási, specificitási, pozitív és negatív praedictiv értékek 2-dimenziós echocar diographia esetében 79%, 55%, 69%, és 67%, míg a planáris scintigraphia alkalmával 93%, 27%, 62% és 75%-nak bizonyultak. A két vizsgálat együttes pozitivitását figyelembevéve a szenzitivitási és specificitási értékek 71% és 73% voltak. A két módszer közül a 201T1 szívizomscintigraphia tűnik érzékenyebbnek, míg a 2D-echocar diographia specificusabb módszernek a myocardialis ischaemia igazolására. Klinikai szem pontból a két vizsgálat együttes elvégzése látszik a leghasznosabbnak

HUN 1992;2(03)

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

Transoesophagealis és transthoracicus echocardiographia aorta dissectioban

LENGYEL Mária

Az aorta dissectio prognózisa súlyos, de az életkilátások a korai diagnózissal javíthatók. A szerző az echocardiographia szerepét értékeli a felismerésben. 32 beteg echocardiographiás eredményeit elemzi, akiknél 1984. szeptember és 1991. július között egyéb módszerekkel aorta dissectiot bizonyítottak. Közülük 19 betegben csak transthoracicus echocardiographia (TTE), 13-ban TTE és transoesophagealis echocardiographia (TE) is történt. A kontroll csoportba 21 beteg tartozott, náluk az aorta dissectio gyanúja nem igazolódott. Az aorta dissectiot DeBakey szerint osztályozták. A 14 akut és 18 krónikus aorta dissectio közül 9 volt I. típusú, 15 II. típusú és 8 III. típusú. A klinikai gyanú, a TTE, a TE és a szívkatéterezés szenzitivitása 34, 72, 92 és 94% volt. A TE alkalmas volt a típusok azonosítására, a be- és visszalépési nyílások, az állumen és a bal coronaria artéria eredésének felismerésére. A TTE az aorta dissectio szövődményeinek és etiologiájának kimutatásában volt értékes. Az etiológiában a hypertoniának (12) és a Marfan syndromának (7) volt vezető szerepe. Az eredmények az irodalmi közlésekhez hasonlóan azt bizonyítják, hogy az aorta dissectio diagnosztikájában a TE biztonságos és meg bízható módszer, amely felülmúlja a TTE-t és nem marad el az angiographiától. Aorta dissectio gyanúja esetén a TE-vel kombinált TTE elvégzését ajánlják. Az aorta dissectio ellátásában és megelőzésében nagy jelentőségű a kardiológiai szövődmények és az etiológiai tényezők echocardiographiás kimutatása is.

HUN 1992;2(01)

Ideggyógyászati Szemle

1978. SZEPTEMBER 01.

Neurológiai és terheléses EEG-vizsgálatok diffúz sclerodermában

DR. SOMOGYI István, DR. BENCZE György

A szerzők ismertetik 30 diffúz sclerodermás betegen végzett terheléses EEG- vizsgálataik vizuális, frekveniaanalizátoros és biointegrátoros elemzésének eredményeit, összehasonlítva a neurológiai eltérésekkel.

HUN 1978;31(09)

Ideggyógyászati Szemle

1970. JÚLIUS 01.

Frekvencia analysis, amphetaminnal és chlorpromazinnal kezelt patkányok nyugalmi és terheléses EEG felvételén

DR. FARKAS Ildikó, DR. DÉS Illés

A szerzők frekvencia analysisnek vetették alá a patkányokról nyugalomban, valamint 5 és 11-es stroboscop frekvencia mellett készült EEG felvételeket. Követés esetén a megfelelő hullámsávban és a felharmonikus tartományokban emelkedik az amplitúdó. A változást a stroboscopos és nyugalmi felvétel értékeinek arányával számszerűen lehet jellemezni. Az amphetamin 0,25 és 1 mg/kg dosisban csökkentette mind az EEG mind az egyes sávok amplitúdó integrál értékét. A stroboscopos felvételen a gyors béta2 és gamma sávban a kisebbik adag hatására az amplitúdó integrál nőtt. A chlorpromazin 4 mg/kg dosisban mindegyik sávban, a 2 mg/kg csak a béta2 és gamma sávban okozott emelkedést. Értékelték a szerzők az egyes sávok közötti arányokat, mely a közlési módot egyszerűsíti, azonban ez az információk elvesztésének lehetőségét növeli.

HUN 1970;23(7)