Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 230

Nővér

2019. ÁPRILIS 30.

Dohányzási szokások és leszokásra való hajlandóságot előre jelző tényezők egészségügyi dolgozók körében

SZELKÓ Olajosné Katalin, SIKET Ujváriné Adrienn, SÁRVÁRY Attila, ZRÍNYI Miklós

A vizsgálat célja: A vizsgálat célja a dohányzás gyakoriságának és a dohányzásról való leszokás motivációs tényezőinek meghatározása volt az egészségügyi dolgozók körében.

Gondolat

2019. ÁPRILIS 24.

A modern kórháztervezés aktuális kérdései

A kórháztervezés kapcsán jogosan felmerülő kérdés; egy épület azon túl, hogy az alapvető funkciókat ellátja, milyen hatással lehet a felhasználókra? Sok kutatás foglalkozik a gyógyító építészet fogalmával; az architektúra milyen befolyással van a gyógyulás folyamatára, és mik azok a tervezési szempontok, amelyek hozzásegíthetnek a mielőbbi felépüléshez?

Hypertonia és Nephrologia

2019. FEBRUÁR 20.

Diasztolés diszfunkció vizsgálata és szövődményekkel való összefüggése hypertoniás betegekben

HATI Krisztina, POÓR Ferenc, VÁRALLYAY Zoltán

A hypertonia következtében kialakult diasztolés funkciózavarok (DD) összefüggésben állnak a balkamra-hypertrophia, a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) és a pitvarfibrilláció kialakulásával. A szerzők arra keresték a választ, hogy az általuk kezelt hypertoniás betegek körében életkori eloszlásban milyen arányban fordul elő balkamra-hypertrophia, milyen típusú diasztolés funkciózavarok észlelhetők és ezek milyen kapcsolatban állnak a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával. 2016 elejétől 28 hónap alatt a szakrendelőben a szerző által gondozott 100 esszenciális, kezelt hypertoniás beteg echokardiográfiás adatait elemezték. A megfigyelésből kizárták a csökkent pumpafunkciójú szívelégtelen, a billentyűbetegségben, a pulmonalis szívbetegségben szenvedő betegeket. A betegeket három korcsoportra osztották. 1972 és az után születettek (1. korcsoport), 1952 és 1971 között születettek (2. korcsoport), és 1952 előtt születettek (3. korcsoport). Echokardiográfiás vizsgálattal 2D, M-mód, pulzatilis Doppler-, szöveti Doppler-technikával vizsgálták az ejekciós frakciót (EF), a hátsó fal vastagságát, az E-A arányt és a septalis anuluson mért E/E’ nagyságát és Ea/Aa arányát. A balkamra-hypertrophia kimondásához a hátsó falvastagságot 12 mm-ben rögzítették. A diasztolés funkciózavarok diagnózisához a megfordult E-A arány alapján mondták ki a relaxációs zavart, a visszafordult -1 feletti E-A arány és az Ea/Aa 1 alatti értéke alapján a pszeudonormalizált mitralis beáramlást, és visszafordult, 1,5 feletti E-A arány és 15 feletti E/E’ érték alapján restriktív telődést véleményeztek. Korcsoportonként vizsgálták a balkamra-hypertrophia előfordulását és ezek összefüggését a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával. Az életkor előrehaladtával a várttal megegyezően nőtt a betegek száma. A korcsoportok között az ejekciós frakció tekintetében nem észleltek különbséget. A balkamra-hypertrophia előfordulása az életkorral nem egyenesen korrelált. A HFpEF előfordulása korcsoportonként megkétszereződött, a pitvarfibrilláció pedig korcsoportonként közel háromszoros, majd kétszeres emel - kedést mutatott. Fiatal életkorban relaxációs zavarnál súlyosabb diasztolés funkciózavart nem észleltek, középkorúakban a diasztolés funkciózavarok mindhárom változatát tapasztalták, de még dominált a relaxációs zavar, idősebb korban viszont a relaxációs zavar a pszeudonormalizált telődéssel megegyező számot mutatott. (Emelkedett töltőnyomás az idősebb betegek 50%-ában jelentkezett.) Ezt követően összevetették, hogy a balkamra-hypertrophia, a HFpEF és a pitvarfibrilláció hátterében hogyan oszlanak meg a diasztolés diszfunkció típusai. A HFpEF esetében észleltek egyenes arányú progressziót a diasztolés funkció romlásával, normális funkciónál nem fordult elő, restriktív zavarnál volt a legmagasabb az előfordulása. A balkamra-hypertrophia és a pitvarfibrilláció tekintetében nem volt egyenes arányú növekedés. A vizsgált hypertoniás betegek között az LVH, HFpEF és PF jelenléte mellett 90% és e feletti volt a DD valamelyik típusának előfordulása. A balkamra-hypertrophiát összevetve a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával, a HFpEF hátterében szignifikánsan magasabb arányú a balkamra-hypertrophia előfordulása, mint pitvarfibrilláció mellett. HFpEF mellett a betegek kétharmada életkortól függetlenül pitvarfibrillál, a pitvarfibrilláló betegeknek viszont csak 43%-a diasztolés szívelégtelen. Ezek az értékek a DD és idősebb korban az emelkedett töltőnyomás nagy aránya miatt a szívelégtelenség szűrésére hívják fel a figyelmet, annak mielőbbi megelőzése érdekében. Az eredmények a pitvarfibrilláció stroke-prevenciója miatt is kiemelendő fontosságúak - 65 év felett és szívelégtelen betegeknél kortól függetlenül keresni kell a pitvarfibrillációt.

Hypertonia és Nephrologia

2018. DECEMBER 10.

Papillorenalis szindróma: a PAX2 békétlen mutációi

VIOLETTA Antal, KERTI Andrea, JÁVORSZKY Eszter, MÁTTYUS István, REUSZ György, SZABÓ Attila, VÁRKONYI Ildikó, MAKA Erika, TORY Kálmán

Az autoszomális domináns papillorenalis szindróma a PAX2 gén döntően de novo mutációinak következménye. A PAX2 egy transzkripciós faktort kódol, amely főként a vese, a húgyutak, az idegrendszer, a szem és a fül szöveteiben expresszálódik. Haploinsufficientiájának következtében a vese jellemzően hypoplasiás és hiperreflektív, de kialakulhat más fejlődési rendellenessége is. A klinikai megjelenést dominálhatja a nephroticus proteinuria, szövettanilag fokális szegmentális glomerulosclerosissal. Az okozott veseérintettség súlyossága rendkívül változó, a felismert esetek nagy részében az első négy évtizedben vezet végstádiumú veseelégtelenséghez. A PAX2-mutációk jellegzetes látóidegfő-eltérésekhez vezetnek, amelyek közül a leggyakoribb a látóidegfő (papilla) dysplasiája. A szindróma nevét meghazudtolva a PAX2-mutációt hordozó betegek negyedében nem alakul ki szemérintettség. Halláskárosodás ritkán, az esetek kevesebb mint 10%-ában társul. Az általunk azonosított öt családban az érintettek a másodiknegyedik évtizedben szorultak vesepótló kezelésre, teljes funkció vesztést okozó mutációk következtében.

PharmaPraxis

2018. NOVEMBER 15.

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

A klinikai vizsgálatok szaklapja közölte az első regisztrált szlovákiai gyógyszerészeti klinikai vizsgálat protokollját. A tervezett vizsgálat elsődleges célja annak megállapítása, hogy a standard gyógyszerészi ellátáson felül nyújtott személyre szabott napi SMS-emlékeztető milyen mértékben javítja az 55 évnél idősebb, ambuláns ellátásban részesülő hypertoniás betegek gyógyszerszedési fegyelmét.

Klinikum

2018. OKTÓBER 26.

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Idegtudományok

2018. OKTÓBER 15.

Opioidfüggetlen és opioid által közvetített fájdalommoduláció

A fájdalom mentális átkeretezése kellemes élménnyé hatékony és az opioid rendszertől függetlenül működő stratégia, állapítja meg humán vizsgálatok alapján a Journal of Neuroscience tanulmánya. A University of Oxford idegkutatóinak vezetésével végzett vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a képzelet hatékony és klinikailag releváns eszköz lehet a fájdalom által kiváltott hatások szabályozásában azokban a betegekben is, akik esetében az endogén opioid mechanizmusok zavart szenvedtek.

Hypertonia és Nephrologia

2018. SZEPTEMBER 14.

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása (HIRIHYP_TELEMED MHT/2016-2)

KISS István, ÁDÁM Ágnes, HERCZEG Béla, MATOLTSY András, POÓR Ferenc, SZEGEDI János, VÁRALLYAY Zoltán, PAKSY András, KÉKES Ede

A szerzők beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálatot hajtottak végre. Célkitűzésük az volt, hogy a nagy rizikójú hypertoniás betegeknél az orvos-beteg együttműködés új típusú alkalmazásával, telemedicinális távellenőrzéssel sikeresebben lehessen elérni a célvérnyomást és csökkenteni a vérnyomás-fluktuációt, mint a hagyományos ellenőrzési módszerrel. Az aktív csoportban 50, a nem aktív csoportban 47 kezelt hypertoniás beteg adatait elemezték. A megfigyelési idő alatt (egy év) a szisztolés vérnyomás átlaga (± SD) az induláskor 143,3 (15,1) Hgmm-ről 134,5 (9,2) Hgmm-re csökkent az aktív csoportban, a nem aktív csoportban szignifikáns csökkenés nem következett be. A 140/90 Hgmm alatti célvérnyomás-elérési arányt 46%-ról 62%-ra lehetett növelni. Az interperszonális visit-to-visit variabilitás két jellemzője a szórás (SD) és a variációs koefficiens (VC) az aktív csoportban szignifikáns csökkenést mutatott. A nem aktív csoportban változást nem észleltek. A telemedicinális módszerrel támogatott és jobb beteg-orvos-asszisztens együttműködést biztosító módszer alkalmas a célvérnyomás-elérési arány növelésére, valamint a vérnyomás-fluktuáció mérséklésére.

Hypertonia és Nephrologia

2018. AUGUSZTUS 20.

Vérnyomás-variabilitás mérése és értéke a vérnyomáscélérték elérésének növelésében hypertoniabetegség esetén

KÉKES Ede, JÁRAI Zoltán, PAKSY András, KISS István

A szerzők egy beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálat keretében a vérnyomás-variabilitás rövid távú (ABPM), valamint közepes és hosszú időtartamú mérés indexeit (standard deviáció - [SD] és variációs koefficiens [VC]) és azok hasznosságát elemzik a magyarországi hypertoniás populáció gondozási fázisában. A populációt két részre osztották: az aktív csoportban a gondozás során telekommunikációs eszközök segítségével maximális mértékben fokozták a beteg-orvos kapcsolatot és a betegek oktatását, saját aktivitásukat. A nem aktív csoportban a hagyományos gondozás zajlott. Mindezeken belül 6725, 18-64 év közötti és 1005, 65 év feletti hypertoniás beteg adatait elemezték. A vizsgálat indításakor 243 esetben ABPM-vizsgálat történt. 1407 diabeteses hypertoniás beteg adatait is összehasonlították a nem diabeteses betegekével. Elemezték az eddigi nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Jelen vizsgálatban a hypertoniagondozás első három hónapja során a szisztolés és diasztolés vérnyomás-variabilitás csökkent a 18-64 éves csoportokban, de az aktív csoportban nagyobb méretű csökkenést lehetett elérni A 65 év felettieknél csak a szisztolés variabilitásban találtak szignifikáns változást, de itt is a variabilitási indexek az aktív csoportban végig kisebbek voltak. A 65 év felettieknél a diasztolés variabilitás nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem. A diabeteses hypertoniásoknál a variabilitási indexeket csak a 12. hónapra sikerült csökkenteni. Egyértelműen igazolni lehetett, hogy a kiemelt szintű orvos-beteg kapcsolat kedvezően befolyásolja a vérnyomás-fluktuációt hypertoniás betegekben.

Hypertonia és Nephrologia

2018. AUGUSZTUS 20.

A CONADPER-HU program eredményei: vérnyomáscsökkentés, célvérnyomás-elérés, a célvérnyomást befolyásoló tényezők, a gyógyszeres kezelés jellemzői

KISS István, KÉKES Ede, PAKSY András, SZEGEDI János

A szerzők a részletes elemzést 4071 aktív és 2654 nem aktív csoportba sorolt beteg adatai alapján végezték. A 18-64 év közöttieknél mindkét csoportban a szisztolés és diasztolés vérnyomást - döntő módon az első három hónap alatt - a kiindulási értékhez viszonyítva szignifikánsan tudták csökkenteni és a továbbiakban egy éven keresztül fenntartani. A legnagyobb méretű szisztolésnyomás-csökkenést a Medigen applikációt használó aktív csoport tagjainál érték el. A 140/90 Hgmm alatti vérnyomás elérési aránya az aktív és nem aktív csoportban egyaránt a kiindulási értékhez viszonyítva minden időpontban szignifikánsan nagyobb volt (70% feletti) és ezt a csökkenést a megfigyelés teljes időszakában tartani lehetett. A legkedvezőbb eredményt itt is a Medigen szoftvert alkalmazók körében találták. A 65 év felettieknél a célvérnyomás-elérés az első három hónapban itt is jelentősen növekedett, de a két csoport egyenetlen esetszáma miatt a kapott adatokat csak megközelítő értékűnek tartották. A célvérnyomás el nem érésének fő tényezői az elhízás, az alkoholfogyasztás, a cukorbetegség és a perifériás érszűkület, valamint a férfi nem. A Medigen applikációt használók célvérnyomás-elérési esélyeit az aktív csoport applikációt nem használóival szemben 21%-kal növeli; a nem aktív csoporttal szemben ez az esélynövekedés 31%-os. A célvérnyomás-elérési arány különbsége az aktív és nem aktív csoport között még szembetűnőbb volt a diabeteses hypertoniás betegeknél. Az elemzés azt is bizonyította, hogy a gyógyszeres kezelés a hazai és az ESHirányelveknek teljesen megfelel és jól tükrözi a hazai klinikai gyakorlatot.