Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Antibakteriális terápia: mérleg és perspektíva

GRABER Hedvig

Az antibakteriális terápia történetének, az elért eredmények és a bekövetkezett ártalmak rövid áttekintése után a tanulmány a mai problémákkal foglalkozik. Bár az infekciók kezelésének elvei már pontosan körvonalazódtak, a bakteriális rezisztencia terjedése miatt az antibiotikum-választás időben és régiónként különbözhet. Az elmúlt évtizedben (a korábbi időszakokhoz képest) kevesebb új antibakteriális szer került forgalomba: a legújabb fluorokinolonok, streptograminok, oxazolidinonok, vancomycin analógok az ismét előtérbe kerülő Gram-pozitív coccusok elleni védelmet erősítik. Emelkedik a csökkent immunitású betegek száma; fertőzéseik eredményes kezelése sokszor nehéz. A fekélybetegség esetében már bebizonyosodott, az arteriosclerosist illetően bizonyítás alatt áll, hogy létrejöttükben szerepet játszhat fertőzés, ami az antibiotikum-terápia újabb távlatait nyitja meg. A hazai antibiotikum-használat gyökeresen megváltozott az utolsó tíz évben, ezt néhány adat bemutatása is igazolja. Összegzésként megállapítható, hogy az antibiotikumok jelentősége óriási, azonban lehetőségei mégsem korlátlanok; a bakteriális betegségek elleni küzdelemben az antibiózis, az aszepszis és az immunizáció intelligens kombinációja szükséges.

HUN 2000;10(10)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

A nyelőcsősérülések radikális sebészi megoldása

ALTORJAY Áron, KISS János, VÖRÖS Attila, SZIRÁNYI Endre, VIMLÁTI László

A szerzők a nyelőcső-perforációk kezelésében rezekcióval és egy ülésben kivitelezett pótlással szerzett tapasztalataikról számolnak be. A hazai irodalomban elsőként ismertetett – viszonylag nagyszámú – rezekciós anyagban (22 beteg) a letalitás mindössze 4,5%-os volt. Megállapítják, hogy az előrehaladt mellkasi nyelőcső-perforációban a nagyobb elsődleges beavatkozást jelentő rezekció megbízható és biztonságos kezelés. Megszünteti az intrathoracalis szepszis forrását, a perforációt, és eltávolítja a beteg nyelőcsövet. Véleményük szerint az egy ülésben kivitelezett rekonstrukció nem növeli a beavatkozás kockázatát. A rezekciós műtét végzését – elhanyagolt esetben – még spontán perforációk kezelésében is indokoltnak tartják.

HUN 1993;3(04)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚLIUS 29.

Napi egyszer adott netilmicin + ceftriaxon vs napi kétszer adott netilmicin + ceftazidim klinikai hatékonysága súlyos nozokomiális infekciók kezelésében

LUDWIG Endre, MAGYAR Tamás, LÁNYI Péter, SZÉKELY Éva

A súlyos nozokomiális infekciók kezelésének elfogadott módja az aminoglikozid + béta Taktám kombináció. A szerzők a naponta egyszer adott ceftriaxon + netilmicin és a naponta kétszer adott ceftazidim + netilmicin kombináció klinikai hatékonyságát hasonlították össze. A betegek súlyos, nozokomiális infekcióban szenvedtek. Állapotukat az APA CHE II, a szepszis és a sérülési pontrendszer alapján jellemeztük. Az 1. csoport (30 beteg) 2 g ceftriaxont +2–7 mg/ttkg netilmicint kapott naponta egyszer. A 2. csoport (30 beteg) naponta 2x2 g ceftazidimet +2–7 mg/ttkg netilmicint kapott két adagra osztva. A laboratóriumi paramétereket, a netilmicin koncentrációt, a hallást rendszeresen ellenőriztük. Pneumoniák kezelésében 70%, a többi infekció (húgyúti, hasi és lágyrész) kezelésében 90%-os gyógyulási) javulási arányt értünk el. Legrosszabbul a Pseudomonas aeruginosa infekciók reagáltak mindkét csoportban. Az 1. csoportban jobb eredményt találtunk a bacteriaemia betegek kezelésében (5/7 vs 4/8). A 2. csoportban hétből 4 Staphylococcus aureus fertőzés kezelése sikertelen volt. A naponta egyszer illetve kétszer adott netilmicin egyaránt biztonságos volt. Súlyos nozokomiális infekciók kezelésében mindkét kombináció hatékony, de az egyszeri dozírozás a betegnek kényelmesebb, ugyanakkor kisebb költségekkel is jár.

HUN 1992;2(07)