Lege Artis Medicinae

A nyelőcsősérülések radikális sebészi megoldása

ALTORJAY Áron1, KISS János1, VÖRÖS Attila1, SZIRÁNYI Endre1, VIMLÁTI László1

1993. ÁPRILIS 28.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(04)

Rövid közlemény

A szerzők a nyelőcső-perforációk kezelésében rezekcióval és egy ülésben kivitelezett pótlással szerzett tapasztalataikról számolnak be. A hazai irodalomban elsőként ismertetett – viszonylag nagyszámú – rezekciós anyagban (22 beteg) a letalitás mindössze 4,5%-os volt. Megállapítják, hogy az előrehaladt mellkasi nyelőcső-perforációban a nagyobb elsődleges beavatkozást jelentő rezekció megbízható és biztonságos kezelés. Megszünteti az intrathoracalis szepszis forrását, a perforációt, és eltávolítja a beteg nyelőcsövet. Véleményük szerint az egy ülésben kivitelezett rekonstrukció nem növeli a beavatkozás kockázatát. A rezekciós műtét végzését – elhanyagolt esetben – még spontán perforációk kezelésében is indokoltnak tartják.

AFFILIÁCIÓK

  1. Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinika Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Könyvekről

GRYNAEUS Tamás

Gyógynövényismeret - a fitoterápia alapjai – Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.

Lege Artis Medicinae

Az alkoholabusus és alkohol okozta szervi károsodások felismerése laboratóriumi vizsgálatokkal

NEMESÁNSZKY Elemér, JUHÁSZ Péter

Az alkoholabusus toxikus hatásai az egész szervezetet érintik. A krónikus alkoholizmus betegség, a rendszeres alkoholfogyasztás pedig potenciálisan betegséget okozó kockázati tényező. A megelőzés és a szervkárosodások korai stádiumának diagnosztizálása céljából fontosak azok a laboratóriumi paraméterek, amelyek az alkoholos eredetre is információt szolgáltatnak. Rendszeres alkoholfogyasztás hatására első sorban a szérumenzimek aktivitása (GGT, SGOT), az SGOT/SGPT hányados és a vörös vérsejtek átlagos térfogata fokozódik. A szerzők saját tapasztalataik és irodalmi adatok alapján hangsúlyozzák, hogy egyetlen paraméter sem jellemző kizárólag az alkoholizmusra, önmagában tehát a kóros laboratóriumi lelet nem bizonyító értékű. A szenzitivitás és a specificitás egyaránt jelentősen fokozható több paraméter együttes értékelésével és egy absztinencia-periódust követő kontroll vizsgálattal.

Lege Artis Medicinae

Alkohol indukálta specifikus szívizombetegség

TÁTRAI Tihamér

Az alkoholos cardiomyopathia Magyarországon súlyos egészségügyi problémát jelent. A szerző ismerteti a kórkép kritériumait, három klinikai típusát: a B, -vitamin-hiányos, az arrhythmiás formát és az alkoholos congestiv cardiomyopathiát. A patomechanizmus és a klinikum tárgyalása kor kiemeli az arrhythmiák jelentőségét és vázolja a non-invazív diagnosztikus lehetőségeket. Felhívja a figyelmet a legújabb terápiás lehetőségekre, de hangsúlyozza a megelőzés szükségességét.

Lege Artis Medicinae

A morfogenezis hibáinak nómenklatúrája

ÁDÁM Zsolt, PAPP Csaba, TÓTH-PÁL Ernő, PAPP Zoltán

A veleszületett rendellenességek nomenclaturája az egységesítő szándékok ellenére közel sem tekinthető nemzetközileg elfogadottan megoldottnak. Az egyes klasszifikációk közötti ellentmondás alapja gyakran a tudományos kutató és a gyakorló klinikus szemlélete közti különbözőségben rejlik. A szerzők jelen dolgozatukban egy olyan nómenklatúra javaslatot mutatnak be, mely alapjaiban megfelel a jelentősebb nemzet közi tudományos társaságok ajánlásainak, s mintegy szintézisként mind az etiopatogenetikai, mind a rendellenességek klinikai megjelenésének súlyossági foka szerinti osztályozás szerepet kap benne. Szándékaik szerint klasszifikációjuk egyaránt hasznosítható lesz a gyakorlati életben és a kutatásban, közös nyelvet teremtve ezáltal kutató és klinikus között.

Lege Artis Medicinae

A Tüdőgyógyász Szakmai Kollégium állásfoglalása a krónikus pulmonális betegségekben szenvedők gondozásáról és a szűrővizsgálatokról

Szakmai Kollégium - a Tüdőgyógyász Társaság Epidemiológiai és Gondozási szekciójának előterjesztésében – 1993 február 5-i ülésén tárgyalt a fenti témáról. Hosszas vita, az ellentétes nézetek ütköztetése után született kompromisszumos állásfoglalás az alábbi pontokban foglalható össze.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nem-operatív kezelés helye a nyelőcsősérülések ellátásában

ALTORJAN Áron, KISS János, VÖRÖS Atilla, BOHÁK Ágnes

A szerzők az oesophagus-sérülések ellátásában a nem-operatív kezeléssel szerzett tapasztalataikról számolnak be. A nem-operatív kezelés alatt a peros táplálékfelvétel - minimálisan 7 napos – teljes tilalmát, széles spektrumú antibiotikum-kombináció adását és parentalis hyperalimentatio alkalmazását értik. Tehát nem történik közvetlen kísérlet a bárzsingsérülés tehermentesítésére, bezárására. Részletesen ismertetik a módszer híveinek és ellenzőinek érveit, az ellentmondásos eredmények okait. Meghatározzák azokat a szem pontokat, amelyek gondos mérlegelését fontosnak tartják a nem-operatív kezelés kiválasztásában. Felhívják a figyelmet arra, hogy ha nem-operatív kezeléskor a javulásban megtorpanás, állapotromlás következik be, 24 órán belül az operatív beavatkozás gondolatának kell előtérbe kerülnie.

Hypertonia és Nephrologia

Az elhízás kezelésének főbb irányai a VIII. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia tükrében

SIMONYI Gábor, BEDROS J. Róbert

Az elhízás kezelése komplex folyamat, amelynek elemei az életmód-változtatás (diéta és mozgás), a pszichés vezetés, a gyógyszeres és szükség esetén a sebészi kezelés. A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság a testtömegcsökkentő program első fél évében alacsony szénhidrát- és emelt fehérjetartalmú diétát javasol. A fizikai aktivitás tervezésekor a dinamikus, aerob jellegű (például séta, gyaloglás, kocogás, úszás, kerékpározás stb.) mozgásformák ajánlhatók. A gyógyszeres terápiában az orlistat, a naltrexon/bupropion fix kombináció és a liraglutid játszik szerepet. A bariátriai sebészeti beavatkozások jelenleg a legeredményesebbek az elhízás rövid és hosszú távú kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]

Lege Artis Medicinae

A sebészet 30 éves múltja és a sebész jövője

KUPCSULIK Péter

Az elmúlt három évtizedben a lapa­rosz­kópos műtétek elterjedése forradalmasította a sebészetet. A német nőgyógyász, Kurt Semm a diagnosztikus laparoszkópiát mű­téti eljárásként használva, appendectomiát végzett. A sebész, Eric Mühe laparoszkópos cholecystectomiával gazdagította a sebészet eszköztárát. A laparoszkópos se­bészetet világszerte alkalmazni kezdték, sok eljárás még ma is felülmúlja a nyitott műtétekét. A morbid obesitas számtalan szövődménnyel és nagy halálozással jár. A dietetikai módszerek kudarca új sebé­szeti eljárások kifejlesztését hozta, az ered­mé­nyek váratlanul kitűnőek lettek. Meg­szü­le­tett a „metabolikus” sebészet. A plasz­tikai sebészet a korszerű eszközök és az egyre növekvő társadalmi elvárások piaci hatására hatalmasat fejlődött. Az anyagtechnológiai újításoknak is köszönhetően, az emlőrekonstrukció új utakra lépett. Az 1990-es években fejlesztették ki a „master-slave” ro­botot, melyet a sebész működtet. A ro­botsebészet jövője a költségek csökkentésétől, új megoldásoktól és az optimális al­kalmazás megtalálásától függ. A társ­szak­mákkal való együttműködés a sebészet to­vábbi fejlődésének elengedhetetlen része. Az új technológiák kétségtelen hatásai mellett a sebészi gondolkodás, a sebész személyisége, döntésképessége és szakmai tu­dása a további fejlődés alapvető feltétele.