Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1961. MÁJUS 01.

A subduralis hydromák

DR. ÁRFA Dénes, DR. DEÁK György

A szerzők részletesen ismertetik hét hydroma név alatt összefoglalt subduralis folyadékgyülem miatt operált betegüket. Megállapítják, hogy a hydroma elnevezés inkább összefoglaló megjelölés, mint önálló nosológiai egység. Elsősorban a klinikai gyakorlat követelményeit és eredményeit szem előtt tartva eseteiket három csoportba sorolják a kórlefolyás, kórbonctani elváltozás és a feltételezhető pathogenesis alapján: 1. Koponyatraumához csatlakozó acutan vagy subacutan fellépő intracranalis nyomásfokozódás tüneteivel járó hydromák. 2. A chronicus subduralis haematomával azonos pathológiai elváltozást mutató vastag, tokos subduralis folyadékgyülemet, melyeket a subduralis haematoma régi inveterált alakjának tekintenek. 3. A chhronicus lefolyású, határozott tokkal nem bíró, gyakran víztiszta folyadékgyülemek, melyek intracranialis térszűkületre jellemző tünetekkel vagy panaszokkal nem járnak. Az 1-2. csoport az ismertetett meggondolások alapján műtétet igényel, a 3. alakban - mely általában mellékletként kerül felfedezésre - műtéti beavatkozás nem indokolt.

HUN 1961;14(05)

Ideggyógyászati Szemle

1961. JANUÁR 01.

Ureverttel szerzett tapasztalataink, Beszámoló műtéti megfigyeléseinkről

GOMBI Róza, HULLAY József

A szerzők ismertetik az Ureverttel, egy új koponyaűri nyomáscsökkentő szerrel szerzett tapasztalataikat. A készítményt 7 betegnél agydaganat (4), illetve rupturalt aneurysma (2), valamint subduralis haematoma (1) okozta fokozott intracranialis nyomás csökkentése céljából alkalmazták. Megfigyeléseik szerint az Urevert könnyen kezelhető és pontosan adagolható dehydratáló szer. A fokozott koponyaűri nyomás csökkentésére kiválóan alkalmas. Hatása 1-2 órán belül éri el a maximumát, tehát elsősorban műtéti előkészítésképpen adható. Kellemetlen mellékhatását nem észlelték. Indicatiós területe széles, contraindicatiót az activ intracranialis vérzések és a különböző súlyos máj- és vesemegbetegedések jelentenek.

HUN 1961;14(01)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚLIUS 01.

Elcsontosodott subduralis haematomák

ÁFRA Dénes

A szerző két, élőben diagnostisált és sikeresen operált chronicus, elmeszesedett és elcsontosodott subduralis haematomáról számol be. Irodalmi áttekintés után kiemeli a leletek rendkívüli ritkaságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a subduralis haematoma pathogenesisének kérdésében értékesíthető klinikai és kórbonctani megfigyelések jelentőségére. A két beteg kórlefolyásának, továbbá a műtéti és pathológiai lelet részletes ismertetése után elemzi az eseteket az irodalmi adatokkal összevetve klinikai és pathológiai szempontból. Az elcsontosodott subduralis haematomák szövettani vizsgálata a kötőszövetes organisatio alapján fokozatosan végbemenő degeneratív jelenségeket mutat, mely mind saját, mind irodalmi tapasztalatok alapján hosszú éveket igényel. A meszesedés és csontosodás folyamatára nincs specificus, sajátos elmélet, illetve magyarázat, hanem a szerző a folyamatot a dystrophiás meszesedések, illetve metaplasticus csontosodások közé sorolja. Mindez csak a haematoma sokéves fennállását mutatja — ugyanakkor kiegyensúlyozott intracranialis dynamika mellett. A haematoma valódi subduralis elhelyezkedése és a másodlagos organisatio melett szól többek között minden esetben ép dura és a csontos haematoma makro- és mikroszkópos függetlensége közvetlen környezetétől. Ezen megfigyelések inkább a gyulladásos, pachymeningitises theoria ellen, mint mellette érvényesíthetők.

HUN 1960;13(07)

Ideggyógyászati Szemle

1959. SZEPTEMBER 01.

Diffus agykérgi nekrosis pertussis nyomán

CSERMELY Hubert, FÁBER Viktor

A pertussis idegrendszeri szövődményei aránylag ritkák, de jelentősek, mert harmadrészük halálos kimenetelű, túlélés esetén pedig akárhányszor maradandó károsodással járnak. 1. vérzés a subduralis, vagy subarachnoidealis térbe és interacerebralis masszív vérzés, vagy a fehérállomány gyűrű és gömb vérzései, 2. anoxias-vasalis károsodás okozta sejtelfajulások, ez a tulajdonképpeni pertussis encephalopathia. 3. parainfectiós encephalitis. A legritkább az utóbbi, eddig mindössze egy hiteles észlelés ismert (Möller). A pertussis encephalopathia klinikai észlelése gyakoribb, a pathológiai igazolása ritka.

HUN 1959;12(09)