Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1991. MÁJUS 29.

Intendálás: a konduktív pedagógia alapvető hipotézise

HÁRI Mária

A konduktív pedagógia az elmúlt évtizedben mind nagyobb figyelmet kapott, mint az idegi eredetű mozgássérültek társadalmi reorganizációját célzó rendszerek egy alternatív formája. Célrendszerében legfontosabb az ember aktív életrendjének kialakítása, a kognitív funkciók fejlesztése, és a komplex, egységes program követelményeinek biztosítása. Ez a mozgássérültek (re)habilitációjában speciális. Úgyszintén speciális az orthofunkció senso motorikus tanítása helyett annak kognitív meg közelítése, amely az intendálás elsajátítását szolgálja és az orthofunkciós spontaneitás kialakulását lehetővé teszi. Az 1968–88 év között nyilvántartásba vett 9772, 0–14 éves mozgássérült gyermek 71%-a került felvételre és a konduktív pedagógia a fiatalabb korosztály 80%-át, az idősebb korosztály legkevesebb 60%-át sikeresen készítette fel a társadalmi beilleszkedésre. 1989 első felében elsősorban cerebralis eredetű paresisben szenvedő gyermekek (268 fő) 80%-a került felvételre. A speciális csoportalakítás, a csoportok kapcsolata, a beilleszkedés előkészítése és segítése, a speciális konduktív nevelőmunka tervezése, szervezése, a mozgássérült ember konduktív nevelése csupán megfelelően képzett konduktorok munkája révén valósulhat meg.

HUN 1991;1(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1976. SZEPTEMBER 01.

Újabb adatok az adenohypophysis működésének szabályozásához

DR HALÁSZ Béla

Az utóbbi évek kutatásai igazolták, hogy a hypophysis mellső lebeny idegi szabályozása neurohumoralis úton történik. A hypothalamikus troph hormon serkentő és gátló faktorok (hormonok) termelésében a hypothalamus medialis basalis része döntő szerepet visz, s ez a terület szabályozza a troph hormonok alapszintű elválasztását. A mellső lebeny működésének finom szabályozását (pl. ciklikus, ritmikus hormon szekréció regulációja) a medialis basalis hypothalamuson kívüli hypothalamikus és extrahypothalamikus (elsősorban limbikus) struktúrák végzik. Utóbbiak a medialis basalis hypothalamus idegsejtjein végződnek, s ezeken keresztül hatnak. Több kísérletes adat utal arra, hogy van közvetlen neuronalis kapcsolat a mellékvesék és a hypothalamus, valamint a gonadok és a hypothalamus között.

HUN 1976;29(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. JÚLIUS 01.

Átmeneti electroencephalographias jelenségek a generalisalt tüske-hullám minta és az úgynevezett grand mal típusú ictalis generalisalt repetitiv görcskisülés között

HALÁSZ Péter, VELOK Gyula, HIDASI József, BOCZÁN Gábor

Választ keresve a petit mal és grand mal mechanismus különbözőségének pathophysiologiai okaira négy beteget ismertettünk, akiknél a generalisalt tüske hullám mechanismus és a generalisalt repetitiv görcskisülés szövődtek egymással; két 3 c/s tüske-hullám mechanismust mutató esetben egy ictuson belül, ill. roham grand mal-lá való átalakulása kapcsán, két tüskehullám variáns esetben pedig ugyanazon beteg két különböző típusú rohama során. Megfigyeléseinkből a következő megállapítások szűrhetők le. 1. Átmeneti EEG jelenségek mutathatók ki a tüske-hullámmal járó petit mal és repetitiv gyors kisüléssel járó grand mal rohamok ictalis electrographias jelenségei között. 2. Megerősíthetjük Gastaut megfigyeléseit, miszerint egyes tüske-hullám variánst mutató epilepsiás encephalopathiákban alvásban gyakran figyelhetők meg repetitiv gyors kisüléssel járó tonusos rohamok enyhe motoros, jelentős vegetativ tünetekkel. 3. Az alvás - mind a természetes, mind az Evipán altatás – és a benzo diazepin készítmények is elősegítik az átmeneti jelenségek megjelenését. Electrographias megfigyeléseink, a tüske hullám mechanismus és a grand mal típusú repetitiv gyors kisülés neuronalis mechanismusának eddig felderített tényei (Pollen 1964, Matsumoto és Ajmone Marsan 1964) és a ritmikus EEG jelenségekben döntőnek kimutatott (Eccles 1965) interneuronalis recurrens collateralis gátlás alapján megkíséreljük a grand mal és petit mal mechanismus egységes szemléletét, ill. az electrographias és klinikai különbségek magyarázatát.

HUN 1968;21(07)

Ideggyógyászati Szemle

1965. JANUÁR 01.

Adatok az agykérgi görcs-potenciálok keletkezési mechanizmusához

FEHÉR Ottó, HALÁZS Péter, MECHLER Ferenc

Szerzők strychnin, d-tubocurarin, továbbá ezen szerek egyikének és eserines acetilkolin oldat együttes alkalmazásával görcs-potenciálokat váltottak ki macska agykérgen. Makroelektródás felszíni és mély, továbbá mikroelektródás elvezetéssel tanulmányozták e görcs-potenciálok neuronális substratumát. Megállapították, hogy a strychnin- és d-tubocurarin-potenciálok alvó kérgen is létrejönnek s ilyenkor nem kíséri őket egyes-sejt aktivitás. Utóbbi csak éber kérgen társul e potenciálok főként első, pozitív fázisához. Eserines acetilkolin hatására az előbbi két szerrel kezelt kérgen ritmikus utókisülés jelenik meg, amely már nem lokalizálódik a kéreg felső 5—600 // vastagságára, hanem a kéreg teljes mélységében észlelhető. Egyes-sejt kisülések ilyenkor minden felszíni hullámmal pontos korrelációban megfigyelhetők. Ritmikus utókisülés egyes-sejt aktivitás nélkül nincs. Szerzők arra következtetnek, hogy az epilepsziás elektrogrammhoz igen hasonló ritmikus utókisülés neuronális substratuma egy kérgen belüli vertikális ingerületi kör, melyben az ingerület a felszínről a mély felé halad, majd ott átkapcsolódva visszafut a felszínre. Ezt az ingerületi kört, mely más agyi területek és a test periféria felé is küld impulzusokat, atropin és diphedan alkalmazásával meg lehet szakítani. A fentiekben jellemzett kisülés-típust szerzők az epilepsziás roham alatti kisülés modelljének tekintik, mely alkalmasnak látszik antiepileptikus hatás vizsgálatára is.

HUN 1965;18(01)

Ideggyógyászati Szemle

1959. DECEMBER 01.

Adatok az agykérgi görcs-potenciálok keletkezési mechanizmusához

FEHÉR Ottó, HALÁSZ Péter, MECHLER Ferenc

Szerzők strychnin, d-tubocurarin, továbbá ezen szerek egyikének és eserines acetilkolin oldat együttes alkalmazásával görcs-potenciálokat váltottak ki macska agykérgen. Makroelektródás felszíni és mély, továbbá mikroelektródás elvezetéssel tanulmányozták e görcs-potenciálok neuronális substratumát. Megállapították, hogy a strychnin- és d-tubocurarin-potenciálok alvó kérgen is létrejönnek s ilyenkor nem kíséri őket egyes-sejt aktivitás. Utóbbi csak éber kérgen társul e potenciálok főként első, pozitív fázisához. Eserines acetilkolin hatására az előbbi két szerrel kezelt kérgen ritmikus utókisülés jelenik meg, amely már nem lokalizálódik a kéreg felső 5—600 Y vastagságára, hanem a kéreg teljes mélységében észlelhető. Egyes-sejt kisülések ilyenkor minden felszíni hullámmal pontos korrelációban megfigyelhetők. Ritmikus utókisülés egyes-sejt aktivitás nélkül nincs. Szerzők arra következtetnek, hogy az epilepsziás elektrogrammhoz igen hasonló ritmikus utókisülés neuronális substratuma egy kérgen belüli vertikális ingerületi kör, melyben az ingerület a felszínről a mély felé halad, majd ott átkapcsolódva visszafut a felszínre. Ezt az ingerületi kört, mely más agyi területek és a test periféria felé is küld impulzusokat, atropin és diphedan alkalmazásával meg lehet szakítani. A fentiekben jellemzett kisülés-típust szerzők az epilepsziás roham alatti kisülés modelljének tekintik, mely alkalmasnak látszik antiepileptikus hatás vizsgálatára is.

HUN 1959;12(12)