Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2007. MÁRCIUS 19.

Extraoesophagealis reflux betegség A tünetek patofiziológiai háttere, a diagnózis és kezelés lehetőségei

ROSZTÓCZY András

Az utóbbi években jelentős figyelem fordult a gastrooesophagealis reflux betegség nyelőcsövön kívüli, úgynevezett extraoesophagealis manifesztációi felé. Az extraoesophagealis manifesztációk patogenezisében a vagovagalis reflexmechanizmusok játsszák a vezető szerepet. A légúti tünetek kiváltásában emellett fontos tényező a magas reflux és a következményesen a légutakba jutó gyomorsav direkt irritatív hatása is.

HUN 2007;17(03)

Magyar Immunológia

2005. OKTÓBER 10.

Ellenanyagok átvitele anyáról utódra: evolúciós szempontok

BAINTNER Károly

Az ellenanyag-transzmisszió legősibb ismert formája az anyai keringésből a tojássárgájába (szikbe) való átjutás a vitellogenezis során (madarakban és reptiliákban), ezt az embrióban a szikzsák-endoderma általi felvétel és az embrionális keringésbe való transzport követi.

HUN 2005;4(03-04)

Lege Artis Medicinae

2004. JÚLIUS 20.

A diabetes mellitus genetikája

KORÁNYI LÁSZLÓ, PÁNCZÉL Pál

A cukorbetegek száma rohamosan nő; ez az emelkedés döntően a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek számának szaporodása miatt következik be. A cukorbetegség minden ismert formája a veleszületett hajlam (genetikai háttér) és a környezeti hatások következtében alakul ki. A diabetesjárvány megelőzése nem képzelhető el a betegség genetikai hátterének feltárása nélkül.

HUN 2004;14(07)

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁJUS 01.

Az alvászavarok kórélattanáról egyes neurológiai betegségek tükrében

SZŰCS Anna, BÓDIZS Róbert, JANSZKY József, MIGLÉCZI György, HALÁSZ Péter

Az agy megbetegedései az érintett struktúra alvásszabályozásban betöltött funkciójától függő alvási rendellenességet okoznak, ezért az alvászavar „góctünet" lehet.

HUN 2001;54(05-06)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Az intragasztrikus aciditás és a szérumgasztrin koncentráció vizsgálata hiperacid betegekben

HUNYADY Béla, NAGY Lajos, JÁVOR Tibor, MÓZSIK Gyula

A szerzők 12 hiperacid betegen tanulmányozták a standard étkezéshez (830, 13, 17 óra) kapcsolódó és a diurnalis intragasztrikus pH-változásokat, valamint a Tisacid® (10% Al-Mg-carbonicum hydroxydatum, Alkaloida, Magyarország, 4x20 ml) és az Almagel® (4% Al-hydroxydatum és 1,38% Mg-hydroxydatum, Pharmachim, Bulgária, 4x36 ml) antacid szuszpenziók ekvivalens in vitro savkötő képességű dózisainak hatását az intragasztrikus aciditásra, és a szérumgasztrin-koncentrációra. Intragasztrikus pH-mérést végeztek gyógyszermentesen 24 órán át (kontroll), majd az antacidok valamelyikét adagolták (10, 1430, 1830 és 22 óra, cross-over módszer). Párhuzamosan óránkénti szérumgasztrin-koncentráció-meghatározás történt. Az étkezéseket követő ', órában a H*-koncentráció jelentősen csökkent (p<0,01), amit hypergastrinaemia (1–2 óra, p<0,01), majd hiperszekréció követett (11/7-2'/, óra, (p<0,01). Nem észleltek jelentős éjszakai hiperszekréciót. Mindkét antacid tartósan (Almagel® vs. Tisacid®: 67 vs. 95 perc, p<0,01), hatékonyan (25,6% vs. 36,3%, p<0,01) csökkentette a H+-koncentrációt. A savközömbösítést követően mérsékelt, de szignifikáns hypergastrinaemia (1–2'/, óra, p<0,01), majd mérsékelt hiperszekréció (21/-3 óra, p<0,05) jelentkezett. 1. Az étkezéseket követően 1-2 órával hypergastrinaemia, majd hiperszekréció alakult ki. 2. Nem volt jelentős különbség a nappali és az éjszakai aciditásban. 3. Mindkét szer hatékonyan csökkentette az intragasztrikus aciditást, a Tisacid® hatása kedvezőbbnek bizonyult. 4. Az antacidok adása után mérsékelt, de szignifikáns gasztrin release és „rebound" hiperszekréció alakult ki.

HUN 1994;4(02)

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

Cinolazepam hatása a folyamatosan három műszakban dolgozók körében jelentkező insomniára

KÖVES Péter

A szerző egy korszerű, a közepes és rövid vérszintfelezési idejű szerek között átmenetet képező, kis farmakológiai hatékonyságú benzodiazepin-származék, a cinolazepam hatását vizsgálta a speciális környezetben (folyamatosan forgó három műszakban) jelentkező insomniára. A 4 szakaszra (alaphelyzet: 4-5 nap, placebo adás: 7-9 nap, cinolazepam adás: 7-9 nap, placebo adás: 7-9 nap) osztott vizsgálatban 20, nappali és éjszakai alváselégtelenségben szenvedő férfi vett részt. A gyógyszer hatását szubjektív (céltüneteket értékelő alváskérdőív), valamint objektív (poligráfiás monitorozás, alvást követő ébrenlét idején egyszerű, illetve összetett reakcióidő-mérés) módszerekkel követte. Azt tapasztalta, hogy a cinolazepam esti 40 mg-os, valamint a napközbeni alvás támogatására adott 20 mg-os mennyisége jelentős mértékben javította az alvás és ébredés minőségét. Sem a szubjektív, sem az objektív vizsgálatok nem mutattak ki „hangover" effektust, idő előtti ébredésben megnyilvánuló vákuumeffektust, kora reggeli insomniát. Az alkalmazás alatt a hipnotikus hatás nem csökkent. A szerző külön kiemeli a gyógyszer napközbeni alvást támogató kiváló hatását. A rövid vérszintfelezési idejű benzodiazepinek esetében a rebound insomnia igen korán jelentkezhet. Ezért, bár a gyógyszeradás ideje 7-9 nap volt, ennek lehetőségét is megvizsgáta a szubjektív módszerekkel mért alvási céltünetek révén, s ezek a rebound insomnia korai megjelenése ellen szóltak. A gyógyszeres alvás struktúrájára a jobb elalváskészség, a mély, non-REM-alvás mennyiségének növekedése, az alvás folyamatosságának javulása, a REM-alvás paramétereinek változatlansága volt jellemző mind az éjszakai, mind a nappali alvás során. A vizsgálatból nyerhető tapasztalatok és az irodalmi dokumentáció alapján a szerző jól használható hipnotikumnak ítéli a cinolazepamot a több műszakos, az altatószer hatása és mellékhatása vonatkozásban igen szigorú követelményeket támasztó munkakörökben. Jelen vizsgálat kapcsán egyben felhívja a figyelmet arra, hogy minden bevezetésre kerülő hipnotikum esetében el kell végezni a speciális, több műszakos munkakörökben az alkalmazhatósági vizsgálatot, s ennek eredményétől függővé tenni bevezetésüket. E vizsgálatok nem merülhetnek ki csupán a szubjektív minősítésben, hanem mind az alvásszerkezetre, mind az utó- és mellékhatásokra vonatkozó objektív adatgyűjtést és elemzést is igényelnek.

HUN 1993;46(09-10)