Lege Artis Medicinae

Extraoesophagealis reflux betegség A tünetek patofiziológiai háttere, a diagnózis és kezelés lehetőségei

ROSZTÓCZY András

2007. MÁRCIUS 19.

Lege Artis Medicinae - 2007;17(03)

Az utóbbi években jelentős figyelem fordult a gastrooesophagealis reflux betegség nyelőcsövön kívüli, úgynevezett extraoesophagealis manifesztációi felé. Az extraoesophagealis manifesztációk patogenezisében a vagovagalis reflexmechanizmusok játsszák a vezető szerepet. A légúti tünetek kiváltásában emellett fontos tényező a magas reflux és a következményesen a légutakba jutó gyomorsav direkt irritatív hatása is. Szemben a csak típusos tüneteket okozó refluxbetegséggel, e kórformák felismerése nehézségekbe ütközhet, éppen a típusos tünetek gyakori hiánya miatt. A diagnózis sikerének kulcsa a háziorvos, a refluxszal összefüggésbe hozható extraoesophagealis tünetet észlelő szakorvos és a gasztroenterológus együttműködése, amelynek során a gastrooesophagealis reflux kóroki szerepét szükség esetén nyelőcsőfunkciós vizsgálatok elvégzésével igazolhatják. A kezelés alapját az emelt dózisú, tartós (légúti tünet esetén legalább három hónapos) protonpumpagátló kezelés jelenti. A hosszú távú gondozásban - megfelelő feltételek fennállása esetén - a laparoszkópos antireflux műtét elvégzése a gyógyszeres kezelés reális alternatíváját jelenti. Nem elhanyagolható a betegek diétás és életmódbeli oktatása, ez fontos kiegészítő szerepet játszik a hosszú távú gondozás sikerességében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Tamás Zsuzsa versciklusa - Fodor Tímea képei

Lege Artis Medicinae

A simvastatin szerepe a diabeteses dyslipidaemia kezelésében

BALOGH Zoltán, PARAGH György

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek cardiovascularis morbiditása és mortalitása nagymértékben emelkedett. A 2-es típusú diabetesben észlelhető atherogen dyslipidaemiára jellemző a magas triglicerid-, alacsony highdensity lipoprotein koleszterin szint, valamint a kicsi, sűrű LDL-partikulumok arányának növekedése. A korszerű terápiás ajánlásokban kiemelt szerepet kap diabetesben a lipidcsökkentő kezelés, ami jelenleg statinok alkalmazását jelenti. A statinok az LDL szintjének csökkentése útján a cardiovascularis mortalitást nagymértékben mérséklik, azonban aránylag kis hatással vannak az atherogen dyslipidaemia fő komponenseire, így a trigliceridszintet csak 15-35%-kal csökkentik, míg a HDL-koleszterin szintjét kevesebb mint 10%-kal növelik. Mindez felveti 2-es típusú diabetesben a statinok korai szakban történő kombinálásának (ezetimib, nikotinsav, fibrát) igényét. A szerzők áttekintik a simvastatin-monoterápia helyét a diabeteses dyslipidaemia kezelésében, valamint a simvastatinnal végzett kombinált lipidcsökkentő tanulmányok eddigi eredményeit.

Lege Artis Medicinae

XIX. diabetes-világkongresszus Fokváros, 2006. december 3-7.

HIDVÉGI Tibor

Ez alkalomból több mint 12 000 kongresszusi küldöttet fogadott Cape Town, Dél-Afrika hárommilliós nagyvárosa. A Nemzetközi Kongreszszusi Központ a világ egyik legkorszerűbb és minden igényt kielégítő intézménye.

Lege Artis Medicinae

A súlyos szepszis kezdeti tünetei A Magyar Szepszisfórum multidiszciplináris diagnosztikai javaslata a szeptikus kórfolyamatok kórházi halálozásának csökkentésére

BOGÁR Lajos, LUDWIG Endre

A szepszis és következményei egyre növekvő egészségügyi problémát jelentenek a Föld minden országában. Az Egyesült Államokban az infekciók következményeként megközelítőleg annyi halálesetet regisztrálnak, mint az akut myocardialis infarctussal kapcsolatosan.

Lege Artis Medicinae

Új lehetőség a krónikus pancreatitis korai stádiumának kimutatására

CZAKÓ László, TAKÁCS Tamás

A krónikus pancreatitis diagnózisát rendszerint későn, az előrehaladott stádiumban állítják fel, a terápiás beavatkozások ekkor már csak kevés sikerrel kecsegtetnek. A korábbi felismerést lehetővé tevő vizsgálatok (endoszkópos retrográd kolecisztopankreatográfia, endoszkópos ultrahang, direkt funkcionális tesztek) invazívak, költségesek, szövődménnyel járhatnak, és a hazai egészségügyi intézetek többségében nem elérhetők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

LAM Extra Háziorvosoknak

A krónikus köhögésről a fül-orr-gégész szemszögéből

GERLINGER Imre

A krónikus köhögés a betegek számára komoly pszichés megterhelést és életminőség-romlást jelent. A klinikai tanulmányok szerzőinek többsége egyetért abban, hogy ép immunrendszerű, nem dohányzó, angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) -gátlót nem szedő, negatív mellkas-röntgenfelvétellel rendelkező betegek esetében a krónikus köhögés leggyakoribb okai a következők: váladékcsorgás a garatba (post-nasal drip syndrome, PNDS), allergia vagy krónikus rhinosinusitis, asthma, gastrooesophagealis (GERD) vagy laryngopharyngealis reflux (LPR). A PNDSre nem rendelkezünk specifikus diagnosztikai teszttel, ugyanakkor ezek a betegek jól reagálnak első generációs antihisztaminokra. A krónikus köhögés kiváltásában - a közhiedelemmel ellentétben - a garatba, illetve gégébe csorgó nyáknak nincs oki szerepe. PNDS-ben, köhögéssel társuló asthmában és GERD-ben emelkedett az alsó légutakban a gyulladásos mediátorok szintje, aláhúzva, hogy a gyulladás az „egységes légutakat” érinti. Az orr és melléküregeinek betegsége az alsó légutak egyidejű érintettsége okán krónikus köhögéshez vezethet; a legvalószínűbb mechanizmusok az eozinofil sejtes, illetve a mastocytás infiltráció. Közleményében a szerző áttekinti a leggyakoribb fül-orr-gégészeti, pulmonológiai és egyéb, krónikus köhögéshez vezető kórképeket, s a háziorvos számára jól hasznosítható terápiás algoritmust javasol.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdôívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnôtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali elôhívását mérô alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérô alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külsô orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérô tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]