Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1972. NOVEMBER 01.

A parkinsonismus új gyógyszeres kezeléséről

DR KOVÁCS Miklós

A szerző az irodalmi tapasztalatok és részben csekélyszámú beteganyaga alapján ismerteti a parkinsonismus L-Dopával történő gyógykezelésével nyert eredményeit, melyek a hagyományos antiparkinsonos gyógyszerek hatását messze felülmúlják. Mellékhatást az irodalmi közlésekkel szemben csak ritkán és enyhe formában észlelt. A betegek egyéb (hagyományos) antiparkinsonos gyógyszert nem kaptak. Az L-Dopa kezelés a betegség alaptünetei közül a hypo-akinesist, illetve rigort csökkenti jelentősen, a tremort nem vagy alig befolyásolja. Továbbra is szükségesnek tartja a rendszeres psychotherapiás foglalkozásokat, mozgásgyakorlatok végzését, izomrelaxansok, szükség esetén értágítók adását. Véleménye szerint az L-Dopa kezelés feltehetően jelentősen módosítja a betegség műtéti javallatát. Csekélyszámú L-Dopával kezelt beteganyagának klinikai tapasztalata nem enged meg releváns következtetések levonását, azonban véleménye szerint az egyik leggyakoribb betegség lefolyását a hagyományos antiparkinsonos gyógyszerekkel szemben lényegesen kedvezőbben befolyásolja.

HUN 1972;25(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1966. AUGUSZTUS 01.

Klinikai tapasztalatok egy új neurolepticummal, a Luvatrennel

CZOPF József, KÉZDI Balázs

Egy új butyrophenon származékkal, a Luvatrennel, 18 bennfekvő és 2 járóbeteget kezeltünk, túlnyomórészt egyéb kezeléssel szemben resistens schizophreniásokat. 10 beteget a kezelés eredményeként otthonába bocsáthattunk. Főleg azoknál volt a kezelés hatásos, akiket indítékszegénység, gátoltság, negativismus, incohaerens gondolkodás jellemzett. 4 esetben észleltünk mellékhatást (tüneti Parkinsonismust, ill. collapsus-szerű rosszullétet).

HUN 1966;19(08)

Ideggyógyászati Szemle

1955. FEBRUÁR 03.

Újabb szempontok a parkinsonos tremor sebészetében

DR. HULLAY József

Akaratlagos és automaticus mozgásaink összerendezettségét, zavartalanságát a mozgató és mozgásszabályozó központok szoros és harmonikus együttműködése biztosítja. Ha ez a rendszer valahol bántalmazott, a legkülönbözőbb mozgászavarok jöhetnek létre, melyek egyik formája a parkinsonismus.

HUN 1955;8(01)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben, amelyeknek klinikai elkülönítése különösen nehéz (sclerosis multiplex, myelopathia, gerincvelő-daganat). Ezen belül a sclerosis multiplex és a myelopathia százalékos értékei csaknem azonosak. 3. A teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatio leggyakrabban többgócú gerincvelői betegségekben fordul elő. Kórjelző értéke nincs, de a klinikai tünettanban 77, illetve 86,6% valószínűséggel sclerosis multiplex, illetve myelopathia mellett értékesíthető. 4. A hasizom-reflex vizsgálata és ezzel a hasbőr-reflex dissociatiójának keresése az organikus neurologia értékes és fontos adata.

HUN 1952;5(01)