Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2001. SZEPTEMBER 10.

Wegener-granulomatosis Diagnosztikai kérdések 15 beteg kapcsán

CSISZÉR Eszter, SOLTÉSZ Ibolya, FÜZESI Katalin

A Wegener-granulomatosis az immunvasculitisek közé sorolt, ismeretlen eredetű megbetegedés. Patológiailag nekrotizáló, granulomatosus kisérgyulladás. Klinikailag leggyakrabban a felső és/vagy alsó légutakat érinti, generalizált formában a veséket is. A patológiai és klinikai jellemzők mellett a diagnózis felállításában a magas specificitású antineutrofil citoplazmatikus autoantitestek kimutatásának van jelentősége.

HUN 2001;11(08-09)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Gluténszenzitív enteropathia: technikai megfontolások az antiendomysium ellenanyag vizsgálatához

KORPONAY-SZABÓ Ilma, B. KOVÁCS Judit, LŐRINCZ Margit, KÖRMENDY Miklós, SASHEGYI Julianna

A szerzők az antiendomysium és az ezzel ekvivalens antijejunum ellenanyag jelenlétét vizsgálták 5000 illetve 3444 vérmintában. 2928 személy, köztük 441 ismert gluténérzékeny beteg (170 gluténterheléssel bizonyított coeliakia, 95 dermatitis herpetiformis és 176 úgynevezett coeliakia-suspect beteg, akinek anamnézisében a vékonybél-biopszia szerint legalább egy súlyos boholyatrófia szerepel), valamint 251 biopszia szerint nem coeliakiás (kontroll) gyermek. A fenti, IgA-alosztályú (IgA-hiányos betegeknél kiegészítőleg IgG is) ellenanyagok kimutatása indirekt immunfluoreszcens módszerrel történt. Az antiendomysium ellenanyag és az antijejunum ellenanyag specificitását gluténinto leranciára 100%-nak találták. Szenzitivitásuk - gluténfogyasztás mellett – igazolt coeliakia esetén 100% (66/66), dermatitis herpetiformisban 92,4% (61/66), coeliakia-suspect betegeknél 85,9% (110/ 128) volt. Az összes vérminta 13,5%-ában az alábbi aspecifikus IgA-festődések fordultak elő: simaizom, bazálmembrán, pemphigoid és antinukleáris faktor szerű ellenanyag. E savók egy része egyidejűleg antiendomysium ellenanyagot is tartalmazott. A re akció megítélhetőségét 8–10 mikron vastag metszetek használata jelentősen javította. A tárgyalt specifikus autoantitestek kimutatása elsőrendű fontosságú a gluténszenzitív enteropathia diagnosztikájában. A megfelelő, technikai nehézségeket is figyelembe vevő értékeléshez specializált, nagyforgalmú centrumok szükségesek.

HUN 1994;4(02)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Antifoszfolipid szindróma

GERGELY Péter

Az antifoszfolipid szindróma (APS) újabban felismert tünetegyüttes, amelyre leggyakrabban a mélyvénás thrombosis(ok), thrombocytopenia, agyi thrombosis, valamint nőkben ismételt spontan abortusz előfordulása jellemző. Ritkábban más thromboemboliás komplikációk is fellépnek. A tünetegyüttest a foszfolipidekkel (például kardiolipinnel) reagáló autoantitestek okozzák. A szindróma leggyakrabban szisztémás lupus erythematosusban észlelhető.

HUN 1993;3(02)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ellenanyagtermelő sejtek hálózata és az autoimmunitás, az "immunológiai homunculus"

UHER Ferenc

Frank M. Burnet klónszelekciós elmélete szerint a saját struktúrákkal reagáló immunsejtek elpusztulnak és/vagy gátlás alá kerülnek, biztosítva a saját struktúrákkal szembeni toleranciát. Az egészséges immunrendszerben azonban mindig találhatók sejtek, sőt ún. „természetes" autoantitestek, amelyek saját struktúrákat ismernek fel. Az 1970-es években Niels K. Jerne feltételez te, hogy az ellenanyagmolekulák variábilis (V) régiói egyrészt a molekula antigén-felismerő helyét alkotják, másrészt azonban maguk is antigének ugyanazon szervezetben, azaz egy mással kölcsönhatásba léphetnek. A hálózat elmélet tehát az egész immunrendszert egyetlen, a V-régiók konnektivitásán alapuló - a szolubilis antitesteket és immunkompetens sejteket egyaránt magában foglaló - autonóm rend szernek tekinti. Antonio Coutinho a kettős, centrális és perifériás immunrendszer fogalmának bevezetésével próbálta meg feloldani a két elmélet közti ellentmondásokat. Szerinte a centrális rendszert egy szorosan kapcsolt hálózatba tartozó, autoreaktív lymfocyták alkotják. A perifériás, külső antigénekkel szembeni védelmet biztosító rendszer viszont állandóan megújuló, a klónszelekció törvényszerűségei szerint működő sejtekből áll. Végül Irun R. Cohen szerint a centrális rendszert alkotó hálózat nem más, mint egy homunculus, amely a szervezet korlátozott számú, domináns saját struktúrájának leképzését tartalmazza.

HUN 1991;1(18)