Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Tumoros anorexia-cachexia szindróma - mesterséges táplálás

HARISI Revekka

A tumoros anorexia-cachexia szindróma (CACS) a vázizomzat folyamatos csökkenésével járó összetett tünetegyüttes, amelyet nem lehet teljes mértékben visszafordítani a szokásos táplálási támogatással, és amely progresszív funkcionális zavarokat okoz. A daganatos betegek többségében jelentkezik, megjelenése rontja az életminőséget, csökkenti a fi zikai terhelhetőséget és a túlélést. Ismert, hogy a tumorsejtek és a gazdaszervezet közötti, citokinek által közvetített kölcsönhatás felelős a tumor progressziójáért, a metasztázisképződésért és a kialakuló krónikus gyulladásért is. A gyulladásos citokinek emelkedett szintje felelős a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere zavaraiért. Ezért az új anticachexiás készítmények a fenti anyagcsere-folyamatok normalizálására irányulnak. Ma a leghatékonyabbnak tartott anti-CACS gyógyszer a megesztrol-acetát (MA). Hatása kettős, egyrészt serkenti a neuropeptid Y (NPY) stimulációját, másrészről gátolja a gyulladásos citokinek szintézisét és expresszióját. Klinikai hatása ezzel teljes összhangban van, javítja az étvágyat, ezzel fokozza a kalóriabevitelt és növeli a testsúlyt. A CACS kezelésében paradigmaváltás következett be, a hagyományos mesterséges táplálást felváltotta a gyógyszeres kezeléssel kombinált táplálásterápia és táplálékkiegészítők adagolása.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. FEBRUÁR 10.

Felnőttkori agydaganatok korszerű kezelése

BAGÓ Attila György

Az agydaganatok kezelésében továbbra is elsődleges a daganat maximális reszekcióját célzó idegsebészeti műtét, mely általában a komplex neuroonkológiai kezelési terv első lépése. Ismertetjük a műtétileg jól kezelhető daganatokat, valamint azokat a korszerű idegsebészeti technikákat (neuronavigáció, intraoperatív képalkotás, éber műtét, elektrofi ziológiai monitorozás), melyek kisebb invazivitás és morbiditás mellett mégis nagyobb onkológiai radikalitás elérésben támogatják az idegsebészt. Malignus tumorok esetében a műtétet adjuváns sugár- és kemoterápia követi. Részletezzük a primer és metasztatikus agydaganatok posztoperatív adjuváns kezelésének lehetőségeit, külön bemutatva a glioblastomák modern kemoterápiáját, valamint az elsősorban kisebb méretű metasztázisok esetében a műtét alternatívájaként alkalmazható szteretaxiás sugársebészeti technikát. Végül táblázatban foglaljuk össze a leggyakoribb felnőttkori agydaganatok hazai viszonyok mellett elérhető korszerű kezelési lehetőségeit.

HUN 2015;2(01)

Klinikai Onkológia

2015. FEBRUÁR 10.

Agyi metasztázisok kezelése

BAGÓ Attila György

Az agyi áttétek rendkívül rossz prognózisúak. A kezelés első vonalát a sebészi és a sugárterápia jelenti, a szisztémás, azaz gyógyszeres kezeléssel eddig csekély eredményeket lehetett elérni. A tapasztalatok azonban gyűlnek: a normális sejtek a daganatsejtekkel együttműködésben hozzájárulnak azok letelepedéséhez, metasztázisok keletkezéséhez; a primer tumor és metasztázisainak molekuláris profi lja eltérő lehet, amely lényegesen befolyásolhatja a kezelési stratégiát; az érellátás típusa változhat a metasztázis növekedése során. Fontos lenne egyrészt a különböző terápiás lehetőségek kombinációjának optimalizálása és olyan markerek alkalmazása, amelyek jelezni tudják a metasztatizálás esélyét.

HUN 2015;2(01)

Klinikai Onkológia

2015. FEBRUÁR 10.

Hasűri hematogén daganatáttétek korszerű sebészi kezelése

HARSÁNYI László, BARANYAI Zsolt

A legtöbb daganat kezelésének sarkköve napjainkban is a primer tumor eltávolíthatósága: ha ez sikerül, akkor jelentősen növekszik a gyógyulás esélye. A komplex onkológiai ellátás fejlődésének eredményeképpen azonban a pár évtizeddel ezelőtt ritkaságként említett metasztázissebészet is egyre inkább teret nyer. A legújabb molekuláris genetikai kutatások eredményei alapján, valamint a multimodális onkológiai kezelés hatására egyre több tumorról bizonyosodik be, hogy áttéteinek eltávolítása előnyt jelent az előrehaladott daganatos betegségben szenvedők számára. Az áttéti daganatok eredményes műtéti ellátásához nagy sebészi gyakorlat szükséges, ezen túl ismerni kell a daganatok biológiai viselkedését. Döntő fontosságú tehát a folyamatos szakmaközi együttműködés, az onkoteam szerepe, mert csak ez képezheti a helyes kezelési döntések alapját. Áttekintő összefoglalónkban különböző daganatok hasűri hematogén áttéteinek sebészi kezelési lehetőségeit tárgyaljuk.

HUN 2015;2(01)

Klinikai Onkológia

2014. DECEMBER 05.

A csontáttétek korszerű gyógyszeres kezelése

BOÉR Katalin, NÉMETH Zsuzsanna

Szolid tumorokban, de főleg emlő-, prostata- és tüdőrákban igen gyakoriak a csontáttétek. A csontmetasztázisokban szenvedő betegeknél nem ritkák a skeletalis szövődmények, a csontfájdalom, a műtétet és/vagy sugárterápiát igénylő patológiás fracturák, a hypercalcaemia és a gerincvelői kompresszió. Érthető, hogy metasztázisok esetén a kialakuló vázrendszeri szövődmények jelentős morbiditási tényezőt és egyben rosszabb életminőséget, illetve túlélési esélyeket jelentenek. A biszfoszfonátok gátolják az osteoclastok működését és széles körben alkalmazzák ezeket a csontáttétek terápiájában, a skeletalis szövődmények megelőzésében. Az utóbbi időben előtérbe került a nukleáris faktor κB (NFκB) receptor ligandjának (RANKL) gátlása, mely a kóros csontmetabolizmus új célpontját képezi. Az első RANK-RANKL útvonal gátlója a denosumab, mely humán monoklonális antitest és a RANKL-hoz kötődve gátolja az osteoclastok aktivitását. Napjainkban a csontáttétek optimális multidiszciplináris ellátása a kóros csontanyagcserét módosító szerek (biszfoszfonátok vagy denosumab) kiegészítésével történik. A biszfoszfonát és a denosumab terápia előnyét a skeletalis morbiditás megelőzésében számos randomizált klinikai vizsgálatban igazolták, és ezeknek a szereknek az alkalmazása ma már a szolid tumorok okozta csontáttétek standard terápiájának részét képezik.

HUN 2014;1(04)

Klinikai Onkológia

2014. SZEPTEMBER 10.

Célzott terápia: a primer tumor vagy az áttétei alapján?

TÍMÁR József

A legtöbb szolid daganatot - ha eltérő stádiumokban is - sebészileg eltávolítják vagy sugárterápiával elpusztítják. Ugyanakkor a korszerű célzott terápiás eljárásokat előrehaladott daganatoknál alkalmazzák, de az indikációjukat jelentő molekuláris vizsgálatokat elsöprő többségben a primer tumoron végzik, feltételezve, hogy a daganat progressziója során a molekuláris profi l nem változik. A korszerű genomikai vizsgálatok egyre mélyebb bepillantást adnak a primer tumorok klonális heterogenitásába és ennek jelentőségéről az áttétek keletkezésében. A tumor korai vagy lokoregionális stádiumában keletkező áttétek esetében a genetikai hasonlóság nagyfokú, azonban az időben későn, távoli szervekben létrejövő áttétekben a klonális szelekció és a genetikai instabilitás miatti eltérések aránya jelentőssé válhat. Ezen elméletinek tűnő megfontolások klinikai jelentőségét egyre több retrospektív tanulmány támogatja, aminek alapján meg lehet fogalmazni azt az elvet, hogy amennyiben lehetséges, progrediált daganat esetében a molekuláris patológiai vizsgálatot az áttéti daganatból célszerű elvégezni a terápiás stratégia tervezéséhez. Ez nem csak elméleti, hanem igen nagy gyakorlati jelentőségű, például mi a teendő abban az esetben, ha a primer tumort nem távolították el, de a primerből és a metasztázisból vett minta molekuláris profi lja eltérő.

HUN 2014;1(03)

Lege Artis Medicinae

2014. JÚLIUS 20.

Több mint kétéves remisszió fulvesztrant mellett

BÍRÓ Mátyás, BÜDI László

A 65 éves nőbeteg előzményében nagyobb betegség nem szerepel. 1998-ban a bal emlő külső-felső negyedében észlelt citológiailag igazolt emlőtumor miatt quadrantectomia, axillaris lymphadenectomia történt. Szövettan: carcinoma ductale invasivum mammae, az eltávolított nyirokcsomókból háromban metasztázis igazolható, pT1b, pN1, M0.

HUN 2014;24(07)

LAM KID

2012. DECEMBER 10.

Csontmetasztázist adó emlõ- vagy prostatacarcinomában szenvedõ betegek zoledronsav-kezelésének hatása a fájdalomra és az életminõségre - Multicentrikus, prospektív, nyílt megfigyeléses vizsgálat

PÁPAI Zsuzsanna, LANDHERR László, SPEER Gábor

A csontáttétek kialakulása az emlő- és a prostatatumor szóródásának gyakori velejárója. A vázrendszeri áttétek biszfoszfonátkezelése palliatív, az elsődleges cél a fájdalom enyhítése, és emellett fontos szempont a csontfracturák kockázatának csökkentése, a túlélés meghosszabbítása, a betegek aktivitásának megőrzése. A fájdalom a csontmetasztázisok leggyakoribb tünete.

HUN 2012;2(04)

Lege Artis Medicinae

2012. NOVEMBER 22.

Sikeres goszerelinkezelés metasztatikus emlőrákban

BÍRÓ Mátyás, BÜDI László

A 44 éves nőbeteg kórelőzményében jelentősebb betegség nem szerepel. 2006- ban a jobb emlő belső kvadránsainak határán észlelt tapintható elváltozás miatt indult kivizsgálása, mely során core-biopsziával alátámasztott axillaris nyirokcsomó-metasztázist adó emlőtumor igazolódott.

HUN 2012;22(10-11)

Lege Artis Medicinae

2012. SZEPTEMBER 20.

Klinikoradiológiai konzultáció: miért nincs, ha lehetne?

HARKÁNYI Zoltán

Tisztelt Szerkesztőség! Egy korábban a LAM-ban megjelent közlemény adta meg az indíttatást ehhez a rövid „töprengéshez”. Egy hazai onkológiai munkacsoport orvosaitól tanulságos kazuisztika jelent meg a LAM áprilisi számában egy emlődaganatos betegről (2012;4:289.). Az onkológusok és a beteg ötéves, heroikus küzdelemben birkóztak a betegség metasztázisaival, és ennek terápiás vonzatait taglalják a cikkben.

HUN 2012;22(08-09)