Részletes keresés

Ca&Csont

2004. MÁJUS 20.

Posztmenopauzában lévõ nõk csontanyagcsere-vizsgálata a testtömegindex függvényében

TÁRCZY Csaba, TOLDY Erzsébet, SZERB János, VARGA László

A csontritkulás kialakulásában - számos egyéb ok mellett - alkati tényezõk is szerepet játszanak. Azt vizsgáltuk, hogy milyen csontanyagcsere-folyamatok vesznek részt az alacsony és magas testtömegindexű nõknél mért csontdenzitás-különbség létrejöttében.

HUN 2004;7(02)

Lege Artis Medicinae

2004. FEBRUÁR 21.

Postmenopausalis hypertonia

SZÉKÁCS Béla

A normális ciklusú nők vérnyomása szignifikánsan alacsonyabb, mint a hasonló korú férfiaké. Az ötödik életévtizedtől a nők vérnyomása fokozatosan eléri, sőt, meg is haladja a férfiak vérnyomásátlagát. Nők körében a hypertonia sokkal gyakoribb a menopausa és a postmenopausa időszakában, mint praemenopausában, és ezt csak részben magyarázza az életkor előrehaladása. A női hormonok termelődésének csökkenésével- kiesésével kialakuló vérnyomás-emelkedés patomechanizmusa összetett.

HUN 2004;14(02)

Ca&Csont

2003. AUGUSZTUS 20.

Az életminõség mérése postmenopausalis osteoporosisban szenvedõ betegnél EuroQoL (EQ-5D) és a Nottingham Health Profile magyar adaptációjának összehasonlító vizsgálata

PÉNTEK Márta, LICKER-FÓRIS Edit, LOVAS Kornélia, KALÓ Zoltán, TÓTH Miklós, TULASSAY Zsolt, RATKÓ István, GENTI György

A szerzõk ismertetik az életminõség fogalmát, mérésének jelentõségét. Röviden bemutatják az EQ-5D és a Nottingham Health Profile kérdõíveket.

HUN 2003;6(04)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Postmenopausalis hormonszubsztitúciós kezelése

H S Jacobs, F E Loeffler

Az elmúlt évben az Egyesült Királyságban számos összefoglaló közlemény jelent meg a postmenopausalis hormonszubsztitúciós terápiáról (1–3). Ezért ebben az áttekintésben azokra a területekre koncentrálunk, amelyek – bár gyakran ellentmondásosak – számot tarthatnak a gyakorló orvosok érdeklődésére. Tárgyaljuk a postmenopausalis hormonterápia hatásait az ischaemiás szívbetegség, az osteoporosis és a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatával kapcsolatosan és ismertetünk néhány, az ösztrogén tachifilaxis és dependencia koncepciójával kapcsolatos megfigyelést. Következtetéseinket a menopausa hormonkezelésével kapcsolatos ajánlásainkban összegezzük.

HUN 1993;3(06)

Ideggyógyászati Szemle

1987. FEBRUÁR 01.

Az oestradiol hormonális és psychés hatásának kapcsolata peri- és postmenopausában

MOLNÁR Gábor, TAKÁCS István, BAZSÁNÉ Karsai Zsuzsa

Húsz psychosis paranoides involutiva és húsz depressio involutiva kórismével kezelt és harminckét psychésen egészséges (tizenkilencen myoma uteri vagy hyperplasia endometrii kórjelzéssel, a többiek nőgyógyászati eltérés nélkül), 45 évnél idősebb nőbeteg serum FSH és oestradiol koncentrációját vizsgálták a szerzők RIA módszerrel.

HUN 1987;11(02)

Ideggyógyászati Szemle

1986. FEBRUÁR 01.

Az elektroshock (ES) hatása a serum FSH, LH, prolactin, ACTH, oestradiol, progesteron és testosteron szintjeire

DR MOLNÁR Gábor, DR TAKÁCS István, DR BAZSA Györgyné

Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a trophormonok és sexualsteroidok koncentráció változásai csak feltételezéseket engednek meg a neurotransmitterek viselkedéséről. Az ES és a szomatikus stressz neuroendocrin hatása nagyon hasonló. Adataink szerint is valószínű, hogy a kezelés számos „aspecifikus” neurokémiai interakciót vált ki a központi idegrendszerben. Továbbra is kérdés, hogy ezek közül a hatásmechanizmusban melyik játszik közvetlen szerepet. Az ES krónikus alkalmazása a betegek többségében serkenti az oestradiol képződését, ami postmenopausában előnyösen befolyásolhatja a kórkép alakulását.

HUN 1986;39(02)

Ideggyógyászati Szemle

1970. JÚLIUS 01.

Adatok a késői myopathiák rendszerezéséhez 15 eset észlelése alapján

DR. BEKÉNY György

A 40 év feletti korban meginduló myopathiák rendszerezésében az aetiologiai-pathogenetikai elvet igyekszünk megvalósítani. Korszerű vizsgáló módszerek alkalmazása (így többek között az izombiopsia biochemiai, histochemiai és elektronmikroszkópos vizsgálata) egyre több esetben teszi lehetővé a kóroktan tisztázását, vagy a pathogenesis megismerését. Az aetio-pathogenetikai szempontból osztályozható esetek után visszamaradó késői myopathiák besorolására vonatkozó irodalmi nézeteket 3 fő csoportra oszthatjuk. Egyes szerzők a dystrophia musculorum progressivához, sokan a chronikus polymyositisckhoz sorolják a késői myopathiákat, más szerzők pedig mindkét fenti megbetegedéstől elkülöníthető önálló kórképnek tekintik. A késői progressiv myopathiák legfontosabb csoportját a polymyositises esetek alkotják. Szerző 15 késői myopathia észlelése közül 7 volt ide sorolható és a 8. esetben is mérlegelni kellett a polymyositises eredet lehetőségét. A polymyositises jellegű késői myopathiák a következő alcsoportokra oszthatók: 1. Elsődleges, nem gennyes polymyositis. 2. Egyéb collagen betegség keretében jelentkező polymyositis. 3. Malignus daganathoz csatlakozó polymyositis. 4. Epitheloid granulomatosus myositis. 5. Ismert kóroktanu myositis. A késői myopathiák elenyészően csekély része minősíthető csak dystrophia musculorum progressivának. Szerzőnek ide tartozó esete nem volt. A tisztázatlan eredetű késői myopathia esetek egyetlen közös sajátsága az aetiologiai negatívum. Klinikai kép, kórszövettani lelet és therapiás befolyásolhatóság szempontjából egyaránt heterogen syndromáról van itt szó. A climacterialis, menopausalis jelző használata és hormonalis pathomechanismus feltételezése indokolatlan. Az igazoltan polymyositises eseteken kívül minden tisztázatlan eredetű késői myopathiában is meg kell kísérelni a steroid kezelést, mert gyulladásos szövettani elváltozás kimutathatóságának hiányában is hatásos lehet a corticotherapia.

HUN 1970;23(7)

Ideggyógyászati Szemle

1963. FEBRUÁR 01.

A polymyositis pseudomyopathiás formájáról

DR. BEKÉNY György

Szerző az irodalmi adatok és tíz saját esete alapján tárgyalja dystrophia musculorum progressiva (DMP) és a polymyositis (PM) pseudomyopathiás formájának elkülönítését. Proximalis izomsorvadás és gyengülés esetében polymyositises eredetre a következő sajátságok hívják fel a figyelmet: A lefolyásban PM-re utal a viszonylag heveny kezdet, gyors kialakulás, jelentősebb spontán vagy gyógyszerre bekövetkező javulás, remittáló lefolyás. Tőbbéves, sőt évtizedes állandó lassú progressio sem zár azonban ki pseudomypathiás PM-et (vagy izom-sarcoidosist), mert a pseudomyopathiás PM esetek jórésze chronikus lefolyású. Az izomelváltozás terén több esetünkben PM-re jellemzőnek találtuk, hogy jólfejlett izomzatú egyénen ép izmok szomszédságában súlyosan érintett izmok voltak láthatóak. Erősen PM mellett szól a dysphagia, a sternocleidomastoideusok gyengülése, az izomelváltozások jelentősebb oldalasymmetriája, myasthenia-szerű zavar jelenléte, az izmok spontán és nyomási fájdalmassága. A PM EMG-képére myogen és neurogen jelek együttese jellemző. A legfontosabb adat az izombiopsiával kimutatható gyulladások szövettani elváltozás. Nagy diagnosztikai nehézséget jelenthetnek azonban a nem polymyositises eredetű sejtes beszűrődések, másrészt az olyan PM esetek, melyeknek egész lefolyása alatt vagy végállapotában hiányzanak az ún. gyulladásos elváltozások. Fontos jel lehet bőrelváltozás és oedema jelenléte (dermatomyositis). A laboratóriumi leletek közül a legfontosabb a PM mellett szóló adat a hypergamma-globulinaemia. PM valószínűségét támogató tünet a hyperhidrosis, subcutan vagy izombeli mészárnyék a röntgenfelvételen, rosszindulatú daganat jelenléte. A pseudomyopathiás PM bármely életkorban jelentkezhet. 25-30 év feletti kezdet DMP elllen szól. Az ún. késői vagy menopausalis izomdystrophiák jelentős része a pseudomyopathiás PM-ekhez tartozik.

HUN 1963;16(02)