Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2012. MÁRCIUS 30.

Szerkesztőségi megjegyzés

RAJNA Péter

Szerkesztőségi megjegyzés Folyovich A, Bakos M, Kántor Z, Hertelendy A, Horváth E, Zsiga K, Lakatos H, Vadasdi K: Stroke prevention - a population screening day In district xii of budapest és Szőcs I, Szatmári Sz, Fekete K, Orbán-Kis K, Vastagh I, Folyovich A, Ajtay A, Bereczki D: Egyéves követéses vizsgálat stroke után: Megvalósíthatósági előtanulmány a budapesti Józsefvárosban című tanulmányához

HUN 2012;65(03-04)

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 20.

A testösszetétel és a halálozási kockázat összefüggései várólistás dializált és vesetranszplantált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, KALANTAR-ZADEH Kamyar, MOLNÁR Miklós Zsolt

A túlsúly [testtömegindex (body mass index, BMI) = 25-30 ttkg/m2)] és az elhízás (BMI ≥30 ttkg/m2) tömeges méreteket ölt, nemcsak a fejlett, hanem a fejlõdõ országokban is. A testsúlyfelesleg önmagában vesebetegség kialakulásának fokozott lehetõségével és rosszabb életkilátások kockázatával jár. A hemodialíziskezelésben (HD) részesülõ, végállapotú veseelégtelenségben szenvedõ betegek kétharmada meghal a terápia kezdetét követõ öt éven belül. Annak ellenére, hogy a transzplantációra váró dializált betegeknek kevesebb a komorbid tényezõjük, a halálozás még mindig magas, miközben a szervdonációig évek telhetnek el. A HD-betegek esetében viszonylag egybehangzóak az adatok az úgynevezett „elhízásparadoxon” fennállásáról. Az átlagpopulációtól eltérõ módon lényegesen jobbak a magasabb BMI-értékű dializált betegek várható életkilátásai. A túlsúly és az elhízás gyakori probléma a vesetranszplantált betegek és várólistán lévõ betegek körében. A legtöbb amerikai transzplantációs centrumban nem tartják várólistán a betegeket 30-35 ttkg/m2-nél nagyobb BMI felett, és javasolják a testsúly csökkentés érdekében gyomorszűkítõ sebészeti beavatkozás elvégzését. A vesetranszplantációt megelõzõ és az azt követõen kialakuló elhízás hatásai a graft és a betegek hosszú távú túlélésére nem kellõképpen vizsgálták. A jelen összefoglalóban áttekintjük a közelmúltban megismert jelentõsebb eredményeket arra fokuszálva, hogy a testösszetétel milyen összefüggésben áll a túléléssel a várólistás dializált és vesetranszplantált betegek csoportjában.

HUN 2011;15(05)

Hypertonia és Nephrologia

2011. SZEPTEMBER 20.

A testösszetétel és a halálozási kockázat összefüggései dializált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, KALANTAR-ZADEH Kamyar, MOLNÁR Miklós Zsolt

A túlsúly [testtömegindex (body mass index, BMI) =25-30 ttkg/m2] és az elhízás (BMI ≥30 ttkg/m2) világszerte egyre gyakoribb, és egyre több lakosságcsoportot érint. A súlyfelesleg önmagában is a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának fokozott kockázatával és rosszabb életkilátásokkal jár. A hemodialízis kezelésben (HD) részesülő, végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében viszonylag egybehangzóak az adatok az úgynevezett „elhízásparadoxon” fennállásáról. Ennek következtében, az átlagpopulációtól eltérő módon, az emelkedett BMIértékű, dializált betegek várható életkilátásai lényegesen jobbak. Vizsgálatok során bizonyítottá vált, hogy az említett „reverz epidemiológia” a HD-betegek jelentős hányadában megtalálható, ellenben a peritonealis dialízis (PD-) kezelésben részesülők körében végzett tanulmányokkal, melyek eltérő eredményekről számoltak be. Önmagában a BMI-érték nem tesz különbséget az izom és a zsírszövet között, így nem alkalmas a végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegek testösszetételének a meghatározására. A testösszetétel meghatározására, különösképpen a vázizomzat és a zsírszövet mennyiségének az elkülönítésére, végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegekben is a gold standard módszernek számító képalkotó vizsgálatokra van szükség. Alternatívaként pedig olyan olcsó, rutinszerűen mérhető biomarkereket lehet használni, mint a szérumkreatinin-szint, a derék-csípő arány és a felkar körfogat. A jelen összefoglalóban áttekintjük a közelmúltban megismert jelentősebb eredményeket arra fokuszálva, hogy a testösszetétel milyen összefüggésben áll a peritonealisan dializált és a hemodializált betegek túlélésével.

HUN 2011;15(04)

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Idős nők mammográfiás szűrése: Újra fellángolt a vita

Még mindig nem tudjuk, hogy hasznos-e vagy ártalmas a mammográfiás szűrés a 80 évesnél idősebb nők számára. A vizsgálatok eredményei és az ajánlások között szakadék tátong…

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

DSM-V - mit várhatunk?

BUDA Béla

A DSM-III. megjelenése 1980-ban a pszichiátria új korszakát ígérte. A következő kiadás 1994-ben már némi csalódást keltett, főleg a várt fejlődés elmaradása miatt. Most már folyik a DSM-V. előkészítése, a megjelölt 2012. helyett 2013-ra várható. Sokan furcsállták, hogy a munkát titkolózás veszi körül, most kezdenek „kiszivárogni” a várható változtatások, és máris megszólalnak a kritikai hangok.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Behívó méhnyakrák-szűrésre

Nemsokára SMS-ben kapnak meghívást méhnyakrák-szűrésre a Tower Hamlets kelet-londoni körzet NHS (National Health Service) biztosítással rendelkező lakosai háziorvosi rendelőjüktől.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Gyermekkori hyperlipidaemia Sztatinok, ezetimib vagy lefogyás?

A 2008-ban frissített amerikai irányelvek miatt egyre több gyermeket fognak szűrni és kezelni a koleszterinszintjük miatt. Egyesek viszont attól tartanak, hogy a lipidszintcsökkentés elterelheti a figyelmet az elhízott gyermekek lefogyasztására irányuló törekvésekről.

HUN

Idegtudományok

2011. AUGUSZTUS 15.

Ki kapjon jogosítványt stroke után?

A kérdés inkább az, hogy kinél kell elvégezni az alkalmassági vizsgálatot, állapították meg belgiumi kutatók 27 vizsgálat eredményeinek áttekintése alapján.

HUN

Ca&Csont

2005. JÚNIUS 20.

A magyar nõk egész test ásványianyag- tartalmának normálértékei

LÁNYI Éva

A magyar nők egész test ásványianyagtartalmának populációs normálértékeit kívántuk meghatározni.

HUN 2005;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1970. NOVEMBER 01.

A valódi bacteriuria gyakorisága és jelentősége psychiatriai osztályokon

DR. LENDVAI Béla

A szerző psychiatriai osztályokon végzett screening vizsgálatok során tanulmányozta a valódi bacteriuria kimutatásának lehetőségét és gyakoriságát. Megállapította, hogy elmeosztályokon - különösen nőknél - gyakori a valódi bacteriuria és ezen esetek döntő többsége klinikailag asymptomás. Rámutatott arra, hogy az életkorral és a bentfekvés idejével a bacteriuria gyakorisága fokozódik, valamint hogy a psychés kórállapot a veszélyeztetettséget növeli.

HUN 1970;23(11)