Részletes keresés

Magyar Radiológia

2007. MÁRCIUS 20.

Távleletezés a radiológiában - lehetőség vagy veszély?

PALKÓ András

A teleradiológia a digitális képalkotó eljárások és az informatika fejlődésének köszönhetően a radiológiai diagnosztika számos kihívására választ adó technológiának tűnik. Segíthet az ellátás centralizálásában, az ügyeleti-sürgősségi ellátás támogatásában, a speciális szaktudást igénylő esetek pontos diagnosztizálásában.

HUN 2007;81(01-02)

Magyar Radiológia

2006. JÚNIUS 20.

Számítógépek a radiológiában Beszédfelismerő rendszer alkalmazása a leletezésben

WENINGER Csaba, KOMÁROMY Hedvig

A számítógépek elterjedésével megváltozott a radiológia gyakorlata. A digitális radiológia keretében új módszerek jelentek meg. A számítástechnika fejlesztésével lehetővé vált a beszéd felismerése, ami megkönnyítette az orvosi dokumentáció elkészítését.

HUN 2006;80(03-04)

Magyar Radiológia

2004. AUGUSZTUS 20.

Hibák és tévedések

GYENES György

Egy 58 éves nőbeteg kétoldali pneumoniájának intravénás kezelése végett sürgősségi osztályon centrális vénakanült helyeztek be. Ennek ellenőrzésére helyszíni mellkas-röntgenfelvételt kértek. A röntgenasszisztens a felvételt délelőtt 10 órakor elkészítette, de a leletezéshez nem talált radiológust. Ezért a helyi szokás szerint elvitette értékelésre a sürgősségi osztály orvosához. Ő a katéter helyzetét megfelelőnek ítélte, és megkérte az asszisztenst, közölje ezt a megállapítást telefonon az intenzív osztály illetékesével.

HUN 2004;78(04)

Magyar Radiológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A foszforlemezes röntgenfelvételi rendszer és a PACS használatával szerzett tapasztalataink

BARTA H. Miklós, BERENTEY Ernő, FORNET Béla, FORRAI Gábor

Tanulmányunkban bemutatjuk a digitális radiológia alkalmazását és ismertetjük tapasztalatainkat. Osztályunkon 1999 szeptembere óta a hagyományos felvételek és gasztroenterológiai vizsgálatok célzott képei kizárólag foszforlemezre készülnek. A leletezés két munkaállomáson zajlik. A klinikusoknak hat, Windows alapú képvisszanéző állomás áll a rendelkezésére a külső intézetekben. Az adat- és képforgalom lebonyolítása szerveren keresztül történik, a hosszú távú adattárolás pedig magnetooptikai lemezeken.

HUN 2003;77(04)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Magyar EEG- és Klinikai Neurofiziológiai Társaság Elektroencefalográfus és Elektrodiagnoszta (klinikai neurológus) Szakképesítések

A Magyar EEG- és Klinikai Neurofiziológiai Társaság vezetősége a hazai EEG-, EP-, EMG- és ENG-vizsgálatok és -leletezés helyzetét és színvonalát igen egyenetlennek és egészében elégtelennek ítélte. Bár sok helyen beszereztek korszerű, drága készülékeket, ám kellő ismeretek hiányában nem képesek kiaknázni az azok által nyújtott lehetőségeket. A leletezés országos színvonala elmarad a ma elvárható és szükséges minimumtól. A lemaradás legfőbb oka tehát nem az anyagi eszközök hiánya, hanem az a tény, hogy az elektrofiziológiai leletezés hazánkban nincs kötelezően megszerzett és hivatalosan elismert szakismeretekhez (orvosi szakképesítéshez) kötve. Mindez mára az elektrofiziológiai módszerek indokolatlan térvesztéséhez, mellőzéséhez vezetett, aminek a klinikus és a betegek látják kárát. Ezért a társaság vezetősége elhatározta, hogy a hazai elektrofiziológiai képzés már létező, hivatalosan elfogadott formáit (a címben szereplő két szakképesítést) alapvetően nem módosítja, de tartalmát megújítja, valamint kidolgozza és széles körben ismertté teszi e két szakképesítés elnyerésének lehetőségét és feltételeit. A vezetőség távlati célja, hogy – hasonlóan egyéb műszeres vizsgálatokhoz – csak a megfelelő képesítéssel rendelkező személyek leletezhessenek, hogy az elektrofiziológiai szolgáltatások színvonalának emelkedése mindannyiunk hasznára legyen. Az elektroencefalográfus szakképesítés a tradicionális EEG-t, az újabb EEG-technikákat, a vizuális, akusztikus és kognitív kiváltott válaszokat, azaz elsősorban a központi idegrendszer vizsgálatára alkalmas eljárásokat foglalja magába. Az elektrodiagnosztika (klinikai neurológia) a szomatoszenzoros kiváltott választ, az EMG-t, ENG-t és MEP-et, azaz (inkább) a perifériás ideg rendszer vizsgálatát célzó eljárásokat tömöríti. A szakképesítések rendszerének karbantartása a társaság vezetőségének feladata. Magában foglalja a két szakképesítés tananyagának ötévenkénti ismételt elbírálását, szükség szerinti megújítását, az egyes laboratóriumok akkreditációjának ismételt megítélését, az akkreditált laboratóriumokban történő oktatás, a vizsgáztatás figyelemmel kísérését és szükség szerinti módosítását, a szakképesítést elnyert személyek nyilvántartását.

HUN 1997;50(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1970. AUGUSZTUS 01.

A visualis EEG-elemzés és a leletezés szubjektív tényezői

DR. MOUSSONG-KOVÁCS Erzsébet, KLEIN Sándor

Az EEG-hullámok complex psychikus tevékenységek közreműködésével (mint pl. érzékelés, optikus emlékezet, problémamegoldó gondolkodás, döntés, verbalizáció, kommunikáció) és különféle személyiségtényezők befolyása alatt (mint pl. motivációk, irányultság, perceptiv typus, intuíció, rigiditas vagy flexibilitas) nyerik el kórjelző értéküket. A szubjektiv tényezők kísérletes, quantitativ vizsgálatára az elektroence-phalographus és a klinikus információ-cseréjének eszközét, a verbális leletet választottuk. A kísérlet első szakaszában 8 EEG-szakember ismeretlen, más-más véletlenszerű eloszlásban mutatott regisztrátumokat határozott meg leletminták és pontozóskála segítségével. A válaszok matematikai statisztikai értékeléséből kiderült: 1) Megbízhatóan - p=0,05 szinten - különítették el a kórfolyamatok különböző súlyosságú stádiumait; 2) a differentiálás során a lelet quantitativ jellemzőit részesítették előnyben; 3) az anomália mértékének verbális és pontskálán megadott értékei között nagyfokú (r = 0,87) pozitív korreláció mutatkozott. A második fázisban 10 klinikus a felhasznált leletminták pathologiás jelentőségére vonatkozó szubjektív valószínűségét fejezte ki verbalisan és százalékosan. Becsléseikből kiderült: 4) a választott leletminták valóban megfeleltek egy növekvő súlyosságú sorrendnek; 5) a „bit"-egységekben kifejezett magas információ-tartalmú leletek szóródása igen csekély volt, szemben az alacsony információ-tartalmúak jelentékeny szórásával - közöttük ugyanis r= 0,80 negativ korrelációt találtunk.

HUN 1970;23(8)