Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2010. SZEPTEMBER 20.

Az antikoaguláció új korszaka

LOSONCZY Hajna

A kutatók mintegy „igyekeznek bepótolni” az elmúlt évtizedeket azzal, hogy olyan új antikoagulánsokat fejlesztenek ki, amelyek tulajdonságaikban nagyrészt megfelelnek az ideálisnak. Ezekről kapunk részletes áttekintést.

HUN 2010;20(09)

Lege Artis Medicinae

2010. JANUÁR 20.

Jelentős, új, klinikai haemostasisvizsgálatok eredményei

BODA Zoltán

A kongresszus első plenáris előadását Sam Schulman tartotta, aki a RE-COVER klinikai vizsgálat eredményeit ismertette, amelyben a dabigatran etexilat új, direkt, orális antitrombin (anti-FIIa) hatású szer klinikai hatásosságát és biztonságosságát hasonlították össze a kumarinnal elérhető eredményekkel akut proximalis mélyvénás thrombosisban és akut, nem maszszív tüdőemboliában szenvedő betegek esetében véletlen besorolásos, kettős vak körülmények között.

HUN 2010;20(01)

Lege Artis Medicinae

2009. FEBRUÁR 20.

Kitartóan a tartós alvadásgátló kezelésről

SAS Géza

Néhány szót a múltról: 1979-ben vetettem fel, hogy a súlyos mélyvénathrombosisok után öt-hat hónappal nem szabad abbahagyni a kumarinkezelést.

HUN 2009;19(02)

Lege Artis Medicinae

2009. JANUÁR 27.

Rivaroxaban: új, hatékony, az aktivált X faktort közvetlenül gátló antikoaguláns

BLASKÓ György

A rivaroxaban az aktivált X faktort (Xa) közvetlenül és szelektíven gátolja, orálisan alkalmazható. Kiváltója lehet a kis molekulatömegű heparinoknak, illetve a kumarin típusú orális antikoagulánsoknak.

HUN 2009;19(01)

Lege Artis Medicinae

2006. MÁJUS 21.

Alvadásgátló kezelés a szülészeti gyakorlatban

DOMJÁN Gyula, GADÓ Klára

A thrombosis kialakulásának kockázata terhességben és a gyermekágyas időszakban mintegy öt-tízszeresre növekszik. Ebben a jól ismert rizikófaktorokon túl speciális okok is szerepet játszanak. A szülés folyamata, különösen a császármetszés tovább növeli a thrombosis kialakulásának veszélyét.

HUN 2006;16(05)

Lege Artis Medicinae

2006. MÁRCIUS 21.

Új, hazai lehetőség a tartós orális antikoaguláns terápiában

BODA Zoltán

Az orális antikoagulánsok (kumarinok) széles körben használt gyógyszerkészítmények. Jelentőségük a vénás és artériás thromboemboliák megelőzésében folyamatosan nőtt az elmúlt 20 évben. A kumarinok K-vitamin-antagonisták, a májsejtekben a K-vitamin-függő alvadási fehérjék szintézisét bénítják.

HUN 2006;16(03)

Lege Artis Medicinae

2004. ÁPRILIS 21.

Thromboemboliás betegségek és véralvadásgátlás Indikációk, lehetőségek, gyakorlati problémák

SAS Géza

A kis molekulatömegű (LMW) heparinok széles körű alkalmazása hazánkban is elősegítette a thromboemboliák megelőzését és kezelését. Elterjedésük főleg egyszerű klinikai alkalmazásuknak és az előállító cégek aktív promóciójának köszönhető. A „szükségtelenné váló” laboratóriumi kontroll (valójában annak hiánya) különösen a terápiás alkalmazás során okozhat olykor súlyos szövődményeket (vérzést, thromboemboliát stb.).

HUN 2004;14(04)

Lege Artis Medicinae

2003. MÁJUS 20.

MIRACL (Myocardial Ischemia Reduction with Aggressive Cholesterol Lowering study)

MATOS Lajos

Kezelés: Atorvastatin 80 mg/nap. Kísérõ kezelés: Bármilyen gyógyszer, amire a kezelõorvos szerint a betegnek szüksége volt, kivéve más lipidszintcsökkentõt vagy olyan készítményt, ami statinokkal együtt adva rhabdomyolysist okozhat. A hospitalizáció során alkalmazott gyógyszerek között acetilszalicilsav (91%), heparin (75%), kumarin (8%), nitrátok (90%), β-receptor-blokkolók (76%), kalciumantagonisták (48%), ACE-gátlók vagy angiotenzin II-antagonisták (49%) és digoxin (11%) szerepelt.

HUN 2003;13(04)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

Antikoaguláns kezelés agyérbetegségekben

NAGY Zoltán

Az antikoaguláns kezelés gyakorlata, indikációs területe a cerebrovascularis betegek ellátásában még ma is vitatott. Remélhető, hogy a javuló diagnosztikai lehetőségek, a képalkotó eljárások kiterjedt alkalmazása, a haemostasis pontosabb vizsgálata és monitorozása, az egyre nagyobb számú multicentrikus vizsgálat segítségével jobban meg tudjuk határozni a kezelés feltételeit. Antikoaguláns kezelés beállítása indokolt lehet a stroke-prevencióban, elsősorban cardioembolisatio megelőzésére, azokban az esetekben, ahol a stroke valószínűsége magasabb, mint 5%, továbbá az agyi vénás thrombosisokban, valamint a mélyvénás thrombosisok megelőzésére. Progresszív ischaemiás stroke kezelésében az antikoaguláns adása ma még vitatott. A heparinnal (kumarinokkal, warfarinnal) folytatott kezelés tapasztalatai letisztultak, ezzel szemben a kis molekulasúlyú heparinok, heparinoidok alkalmazásáról jelenleg még nincs elég adat, széleskörű klinikai vizsgálat.

HUN 1994;4(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

A kumarinterápia

PÉTERFY Miklós

A kumarinok nagyon hatékony antithromboticus szerek, súlyos vérzéses szövődmény nem gyakori. Használatuk során az elmúlt években ismereteink sokat fejlődtek. A terápiában létrejött változások a következők: a, kisebb dózisokat használunk, b, a laboratóriumi ellenőrzéseket standardizálták, s így ma már az antikoaguláns terápia az egész világon azonos módon mérhető, c, a kumarinterápia új indikációs területeit fedeztük fel, így a pitvari fibrilláció okozta emboliás stroke profilaxisát. A kumarinok gátolják a II., VII., IX., X alvadási faktorok és a protein C és S képződését. A kumarinok hatását a prothrombin idővel ellenőrizzük. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a rekalcifikált plazmához tromboplasztint adunk. Ezen alvadási tesztben a különféle tromboplasztinok különféle mértékben érzé kelik a kumarin indukálta alvadási faktorszint csökkenést. Bizonyos tromboplasztinok nagyon érzékenyek, mások érzéketlenek a faktorszintcsökkenés iránt. Azért, hogy a reagen sekkel végzett vizsgálatok összehasonlítha tóak legyenek, bevezették a Nemzetközi Nomralizációs Ráta (INR) fogalmát. A szerző a kumarinok mellékhatásait (vérzéses szövődmény, teratogenitás, kumarin bőrnekrózis) és néhány speciális problémát (diéta szerepe, kumarin rezisztencia, gyógyszer interakciók, heparin és kumarin együtt adás problémája, kumarinnal kezelt beteg műtéti előkészítése) is ismertet.

HUN 1994;4(01 KLSZ)