Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

A kumarinterápia

PÉTERFY Miklós

A kumarinok nagyon hatékony antithromboticus szerek, súlyos vérzéses szövődmény nem gyakori. Használatuk során az elmúlt években ismereteink sokat fejlődtek. A terápiában létrejött változások a következők: a, kisebb dózisokat használunk, b, a laboratóriumi ellenőrzéseket standardizálták, s így ma már az antikoaguláns terápia az egész világon azonos módon mérhető, c, a kumarinterápia új indikációs területeit fedeztük fel, így a pitvari fibrilláció okozta emboliás stroke profilaxisát. A kumarinok gátolják a II., VII., IX., X alvadási faktorok és a protein C és S képződését. A kumarinok hatását a prothrombin idővel ellenőrizzük. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a rekalcifikált plazmához tromboplasztint adunk. Ezen alvadási tesztben a különféle tromboplasztinok különféle mértékben érzé kelik a kumarin indukálta alvadási faktorszint csökkenést. Bizonyos tromboplasztinok nagyon érzékenyek, mások érzéketlenek a faktorszintcsökkenés iránt. Azért, hogy a reagen sekkel végzett vizsgálatok összehasonlítha tóak legyenek, bevezették a Nemzetközi Nomralizációs Ráta (INR) fogalmát. A szerző a kumarinok mellékhatásait (vérzéses szövődmény, teratogenitás, kumarin bőrnekrózis) és néhány speciális problémát (diéta szerepe, kumarin rezisztencia, gyógyszer interakciók, heparin és kumarin együtt adás problémája, kumarinnal kezelt beteg műtéti előkészítése) is ismertet.

HUN 1994;4(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1994. ÁPRILIS 27.

Az orális alvadásgátló kezelés laboratóriumi ellenőrzése

VAJDA Zoltán, PÁL András, SIKOS Zita, SAS Géza

A thromboemboliás megbetegedések kezelésében és megelőzésében alkalmazott kumarinvegyülettel (Syncumar) végzett, tartós alvadásgátló kezelés két alapvető követelménye az újabb thrombosis megakadályozása, és a vérzéses szövődmények elkerülése. Ehhez a protrombinszinttel jellemezhető megfelelő mértékű alvadásgátlás szükséges. A közlemény áttekinti a Syncumar-kezelés laboratóriumi ellenőrzésének elméleti és gyakorlati vonatkozásait. A legjelentősebb nehézséget az okozza, hogy a méréshez használt, különböző forrásból készített tromboplasztin-készítmények eltérő protrombinszintet (Quick időt) adnak meg ugyanazon beteg plazmájából, ami lehetetlenné teszi az egyes laboratóriumok mérési adatainak összehasonlítását. A közlemény ismerteti a helyzet megoldása céljából bevezetett, a különböző tromboplasztin-készítményeket jellemző International Sensitivity Index (ISI), valamint az ennek alap ján számítható International Normalized Ratio (INR) fogalmát és használatát. A kétségtelen fejlődés ellenére az INR be vezetése nem küszöböli ki teljesen azokat a bizonytalanságokat, amelyek a különböző detektálási módszerek és a tromboplasztinok kölcsönhatásaiból származnak, és eltérő ISI értékeket eredményeznek a különböző mű szereket használva. A fejlődés a laboratórium- és készülékspecifikus ISI-értékek alkalmazásától várható.

HUN 1994;4(04)