Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2010. MÁRCIUS 20.

Az atherosclerosis és a cardiovascularis károsodások kialakulásának neuroendokrin háttere tartós stresszben

MOLNÁR Ildikó

A tartós stressz emelkedett kortizol- és katecholaminszintekkel, fokozott szimpatikus-szenzoros idegrendszeri aktivitással jár.

HUN 2010;20(03-04)

Lege Artis Medicinae

2008. FEBRUÁR 21.

Terhesség és inzulinrezisztencia: elméleti és klinikai kérdések

BARANYI Éva, WINKLER Gábor

Ismert, hogy a terhesség élettani inzulinrezisztenciával jár: fokozódik a contrainsularis hormonok (szérumkortizol, növekedési hormon, humán placentaris laktogén, progeszteron) hatása, növekszik a testsúly, megváltozik - döntően a zsírszövet felszaporodásából eredően - az inzulinhatás szem...

HUN 2008;18(02)

Ideggyógyászati Szemle

1996. JÚLIUS 20.

Prolaktin- és kortizolszint-változások parciális epilepsziás rohamok után

KALÓCZKAI Andrea, HALÁSZ Péter

Műtéti kivizsgálás részeként 14 terápiarezisztens parciális epilepsziában szenvedő beteget vizsgáltunk, és 15 esetben mértük a parciális roham után a pro laktin- és kortizolszintváltozást, a roham utáni 15., 30. és 60. percben. A betegeket a klinikai tünetek, az elektroklinikai paraméterek, CT, az MR, a SPECT és a neuropszichológiai vizsgálatok eredményei alapján két csoportba osztottuk, a temporálislebeny epilepsziások és az extratemporális epilepsziások csoportjába. A mérések split-screen technikával készültek, video-EEG monitorozás közben. A temporálislebeny-epilepsziában szenvedő 11 betegnél minden esetben prolaktinszint-emelkedés volt mérhető a roham utáni 15. vagy 30. percben, míg 4 extratemporalis indulású rohamnál csak 1 ízben tapasztaltunk emelkedést. A kortizolt vizsgálva a 11 temporálislebeny-epilepsziásnál 10 esetben, míg a 4 extratemporális epilepsziásnál 2 esetben mutatkozott emelkedés roham után. Saját eredményeink megegyeznek az irodalomban találtakkal, miszerint a temporális struktúrákból induló, vagy azokra is kiterjedő parciális rohamok után mért prolaktin- és korti- zolszint-növekedés között szoros korreláció áll fenn. A postictalis hormonszint-emelkedés nem egyértelmű velejárója a parciális rohamoknak, ezért nincs egyértelmű differenciáldiagnosztikai jelentősége az epilepsziás és pszeudoepilepsziás rohamok megkülönböztetésében.

HUN 1996;49(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1983. MÁRCIUS 01.

Depresszió és diabétesz mellitusz: a szérum kortizol és vércukor értékek összefüggésének vizsgálata endogén depressziós betegekben

DR RIHMER Zoltán, DR ARATÓ Mihály, DR HARMATI Lídia

A szerzők 39, endogén depressziós nőbetegük éhgyomri vércukor, ill. a dexametazon szupressziós teszt (DST) során mért szérum kortizol értékei közötti lehetséges kapcsolatot vizsgálták. Jóllehet számos előző adat szerint összefüggés áll fenn az endogén depresszió és diabétesz mellitusz között, ill. endogén depresszióban csökkent inzulin-érzékenység észlelhető, jelen vizsgálat során nem volt különbség a magas, ill. alacsony szérum-kortizol szintet mutató (DST pozitív, ill. DST negatív) betegek éhgyomri vércukor értékei vonatkozásában. Nem volt továbbá korreláció a szérum kortizol és vércukor értékek között sem a DST pozitív, sem a DST negatív csoportban. Az eredmények szerint endogén depresszióban nincsen lineáris összefüggés a szérum kortizol és éhgyomri vércukor értékek között.

HUN 1983;36(03)

Ideggyógyászati Szemle

1980. OKTÓBER 01.

Az alvásmegvonás hatása a kortizol szekrécióra endogén depresszióban

DR ARATÓ Mihály, DR RIHMER Zoltán, DR CSISZÉR Nóra, DR FEKETE Mátyás, DR TELEGDY Gyula

A szerzők 20 endogén depressziós beteg esetében határozták meg az alvásmegvonás előtti és utáni 3—3 napon a reggeli és esti szérum kortizol szinteket. Az AM hatását a kortizol szekrécióra, illetve a kortizol szekrécióváltozás és a klinikai reakció esetleges kapcsolatát vizsgálták. Hypersecretiot — magas reggeli és esti kortizol szinteket — észleltek 15 esetben. Ezek közül 12 esetben az egészséges kontrollokhoz hasonlóan jellegzetes esti csökkenés mutatkozott. Az AM-t követő reggel stressz-reakcióként értékelhető további kortizol emelkedést tapasztaltak közel az esetek felében. Az AM utáni 2. és 3. napon 11 esetben következett be a kortizol szekrécióban kedvező irányú változás. Ez 9 esetben kedvező klinikai reakcióval — tünetredukcióval — járt együtt.

HUN 1980;33(10)

Ideggyógyászati Szemle

1979. OKTÓBER 01.

Az elektrokonvulzív terápia hatása a szérum prolactin, kortizol, növekedési hormon és thyroidea stimuláló hormon koncentrációjára

DR. ARATÓ Mihály, DR. ERDŐS András, DR. KURCZ Mihály, DR. VERMES István, DR. FEKETE Mátyás

14 schizophren férfi betegen vizsgálták a szerzők az ECT, illetve szimulált ECT hatására bekövetkező prolactin-szérum szint emelkedést. Egyidejűleg kortizol, növekedési hormon (GH) és thyroidea stimuláló hormon (TSH) szint meghatározásokat is végeztek. Szignifikánsan emelkedett prolactin szintet észleltek az ECT utáni 15. és 60. percben. A szimulált ECT utáni 15. percben tendenciaszerű emelkedés volt. Az ECT utáni prolactin szint növekedés szignifikánsan magasabb volt, mint a szimulált ECT után. Az ECT utáni kortizol emelkedés nem haladta meg szignifikánsan a szimulált ECT utánit. A GH és TSH szintekben nem mutatkozott konzekvens eltérés. Az eredmények alapján feltehető, hogy az ECT által kiváltott prolactin válasz specifikus transzmitter hatás következménye, és nem stressz-reakció, vagy generalizált hormon kiürülés eredménye. Két esetben csak jelentéktelen prolactin változás következett be az ECT hatására. Mindkét beteg krónikus, tartósan hospitalizált, terápiarezisztensnek minősíthető schizophren. Nem tisztázott, hogy a prolactin válasz elmaradása kapcsolatos-e a betegség alapját képező neurokémiai kórossággal, vagy az előzetes kezelések következménye-e? Kérdéses az is, hogy a prolactin válasznak, vagy hiányának van-e prediktív jelentősége a prognózist, vagy az ECT hatásosságát illetően.

HUN 1979;32(10)